Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)
IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában
a későbbi pusztulás miatt. A kemence 115x120 cm-es tüzelőtere vízszintes volt, rásimult a ház padlójára. A korábbi kemencefenékkel együtt 15 cm vastag volt. A megújított kemence ÉNy-i sarkában megmaradt a boltozatindítás, ennek ívéből következtetve a kemence belső magassága 60 cm körül lehetett, az egész kemence tömbje pedig 85-90 cm magas volt. Valószínűleg kimagaslott a ház földfalai közül, ezért már a termőtalaj alsó részében látni lehetett a nyomait. A ház felhagyása után megkezdték a szemét behordását. A leletekben gazdag kevert föld, barna homokos talaj főként a ház E-i felében halmozódott fel. Majd megváltozott a betöltés minősége, erősen fekete, kormos, hamus földet kezdtek nagyobb mennyiségben ideönteni. Ez elborította a még szabadon maradt részeket és a barna földet. Ebben a rétegben égésnyomok is voltak, amiből arra következtettünk, hogy a házhely szemétégetővé változott. Ez a réteg a ház közepén a padlóig leért, és teljes egészében kitöltötte a házhelyet. Összefüggő rétegként beborította a ház, a kemence maradványait, átfolyt a DNy-i házfalon, befedte a 3. gödröt és a környezetét, túlhaladva ezeken, lejtősen emelkedve belesimult a járószintbe. A rétegek mutatták, hogy erről az oldalról jártak a házhelybe. Az égett, hamus rétegben is nagyon sok régészeti lelet volt, edénytöredékek, állatcsontok, megmunkált kövek. Az 5. ház időrendjének meghatározását elősegítő lelet, egy III. Béla-kori rézpénz is ebben a rétegben került elő. 6. ház (23/24. blokk) A 30 cm vastag termőtalaj lehordása közben már előbukkant a kemencét mutató égett agyaggyűrű. A humuszban Árpád-kori cserepeket, állatcsontokat, égett földcsomókat és paticsokat találtunk. A feltárás folyamán olyan épület bontakozott ki, amelyhez hasonlót nem találtunk az Árpád-kori falvakat bemutató szakirodalomban (4. kép, 10. kép). 1. periódus Szabadtéri tüzelőhely A 6. ház padlója alatt nagy, égett, faszenes, hamus foltot találtunk, amelynek elég szokatlan, de mégis szabályos alakja volt. Nagy, ovális alakzat, egyik végén háromszög alakban megnyúlva. Hossza 250 cm, szélessége 190 cm, tájolása É-D-i irányú. A kormos, hamus betöltés kihordása után egy földbemélyített szabadtéri tüzelőhely bontakozott ki. 18 A feltárt jelenségek alapján megállapíthattuk, hogy a tüzelőteret többször átalakították, mélyítették. A legutolsó, legjobb állapotban megmaradt tüzelőgödör egy 80 cm átmérőjű, 60 cm mély gödör alja volt tulajdonképpen. Ez a második s egyben az utolsó mélyítés mutatta a tüzelőhely kialakításának és használatának erre a területre jellemző módját. A 2. gödör kétharmadát félig a bolygatatlan homokba vájták, egyharmada pedig az előtérbe esett. A gödörnek a homokfalba eső részén a felszíntől mért 10 cm mélyen egy 6-8 cm vastag, égett csík jelentkezett. 12 cm-rel lejjebb látszott a 2. égett csík, ez alatt 20 cm-rel bukkant elő a sokkal vastagabb, 10-12 cm-es 3. égett csík. Ez alatt 8 cm-re találtuk meg az egész gödör alját beborító, 10 cm vastag, vörösre égett tapasztást. Ez volt a tüzelőgödör alja. A tapasztáson vastag koromréteg volt. Látszott tehát, hogy három nagy égetés volt korábban is ebben a gödörben, ezek rétegeit azonban valamilyen okból kihordták. A feltárás idején a gödör és az előtér égésnyomok nélküli hamus földdel volt betöltve. A gödör egész rétegsora 40 cm volt, alja az előtér fenekétől 50 cm magasan volt. A gödör előtt a lesározott előtér alja is kissé égett volt, és vastag korom borította. Az előtér másik, K-i oldalán találtuk meg a korábbi tüzelőgödör nyomait. Ennek vörösre égett, kormos, hamus alja 15 cm-rel magasabban jelentkezett, mint a későbbi, kisebb gödör előbb leírt tapasztott feneke. Itt már nem találtuk meg a többi égett csíkot, mert az új gödörhöz új előteret építettek, és az elhasznált részleteket a steril homokig kivájták. Az utolsó gödör falán látott vastag égéscsíkok keletkezésére többféle magyarázat lehetséges, de régészetileg egyiket sem lehet bizonyítani. Nem tudjuk, milyen részletek tűntek el a tüzelőhely megszüntetését követő, szemlátomást igen gondos takarítással. Az utolsó gödör külső oldalán, a felső ház égett hamus keskeny árka alatt egy 20 cm átmérőjű, 30 cm mély cölöplyukat találtunk, vele szemben, 160 cm-re, az előtér eltaposott felső szélén egy ugyanilyen cölöplyuk volt (3-4. sz.). Esetleg tetőszerkezetet tartó ágasfák lehettek ezekben. Lehetséges azonban, hogy füstölőhely volt ezen a helyen, és a két cölöp a füstölendő élelmiszer, vagy bármilyen más, tartósítandó termék felfüggesztésére szolgált. Szabadon álló füstölőkemencéket elsőként Méri István tárt fel az Alföldön, az előterükben talált cölöplyukakat tartószerkezet részeinek vélte. 19 2. periódus A feltöltött tüzelő- vagy füstölőhely fölé egy ugyancsak szokatlan alaprajzi elrendeződésű épület került. Négyzethez közelálló alaprajza volt, 4,5 x5,2 m-es oldalakkai. Alapterülete 23,4 m , a különösen nagy Árpád-kori építmények közé sorolható. A kemenceromok a termőtalaj felső rétegében már látszottak, ezeket babán hagytuk, és folytattuk a mélyítést. A mai felszíntől 3040 cm mélységben, a termőtalaj alatt még foltokban megmaradt a lesározott padló, a kemence körül volt a legvastagabb, és ezért itt nagy összefüggő részletét sikerült feltárnunk. A szélek nem mindenütt maradtak meg, az in situ részletek alapján rekonstruáltuk az épület alaprajzát. Mivel az épület majdnem négyzet-alapraj18. Bizonyára több Árpád-kori faluban is voltak hasonlók, de már nem lehetett meghatározni az eredeti rendeltetésüket A soroksárihoz hasonló földbemélyített tüzelőgödröt Dunaújvárosban tártak fel, szeméttel volt feltöltve (16. gödör). Bóna (1973) 51. 19. Méri (1963) 273-281.
