Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában

sebb verem, formája aszimmetrikus méhkas alakú volt. A függőleges oldalú hengeres rész pontosan a ház falához simult, az alsó, kiszélesedő oldal átfutott a ház külső oldalára. Eredeti magasságából 60 cm-t lebontottak a ház kiásásával. A feltárt verem rekonstruált mélysége 130 cm. Szája a ház padlóján 60 cm széles, fenekének átmérője pedig 100 cm. A térfogata kb. 0,6 m

3 lehetett. Az alján kevert, barna föld volt, erre egy 16-18 cm vastag sárga homokcsíkot szórtak, mintha valamit, például szerves hulladékot, légmentesen el akartak volna zárni. Felette ismét kevert barna föld volt. Kevés régészeti lelet volt benne, néhány edénytöredék és állatcsont. Ezek a sárga homok alól kerültek elő. 2. uerem. A ház DK-i sarka közelében helyezkedett el, a ház falától 40 cm-re. Lekerekített sarkú négyszög alaprajza volt. Ny-i oldalán 70 cm mély, 20 cm széles padkát alakítottak ki, ettől 0 cm mélyen került elő a verem homorú alja. Szájának 144 cm, aljának 126 cm volt az átmérője. Térfogata 2 m

3 volt. Betöltése alapján felmerült, hogy esetleg a házhoz tartozott, megérte a ház pusztulását. A vermet majdnem a padkáig sárgásbarna homokos föld töltötte fel, amelyben nagyon sok régészeti lelet, konyhai hulladék volt. Felette egy leletszegény barna földes betöltés volt, azonosnak látszott a ház sarkaiban talált betöltéssel. A legfelső vastag réteg szürke hamu volt, amely a nyesett felszínig felért. Ilyen tiszta hamut a lelőhelyen nagyon sok helyen találtunk a korábbi Árpád-kori építmények felett. A hamuban a többi helyről már ismert XII. sz. végi, Xlll. sz. eleji leletek voltak. Az 5. ház építése előtt tehát három vagy négy különböző formájú és űrtartalmú verem volt ezen a területen. Formáik és méreteik szerint beillenék az Árpád-kori gabonásvermek sorába, valószínűleg különböző terményfajtákat tároltak bennük. Ezeknek a mennyisége sem volt egyforma. A vermek elhelyezkedése az Árpád-kori falvakban igen változatos képet mutat. Előkerültek a falu belterületén a házak között, a falu szélén egy csoportban, és megtalálták a vermeket a falutól távolabbi részen is.

16 A soroksári vermekről ma még nem tudjuk a kutatás hiányában, hogy hogyan helyezkednek el a lakóházakhoz képest, csak annyit lehet megállapítani, hogy az autópálya 40 m széles nyomvonalában a vermekkel egy periódusba tehető lakóépítmények nem kerültek elő. 2. periódus Az 5. ház helyének kijelölésével kapcsolatban több érdekes jelenséget figyeltünk meg. A dél-pesti határ falvaiban, így a soroksár-várhegyiben is általában azt tapasztaltuk, hogy a házak helyét lehetőleg bolygatatlan talajban jelölték ki. Az 5. házat azonban annak ellenére, hogy a Ny-i oldalán teljesen bolygatatlan terület húzódik, a betemetett árokra és a betemetett vermekre építették. A ház falai keresztülhaladtak ezeken a bolygatásokon, a laza kevert betöltéseken. Különösen látható volt ez a jelenség az ároknál, és az 1. és 4. gödröknél. A ház első kemencéjét a 4. verem fölé építették. Az igazság az, hogy nem lehetett eldönteni, hogy a 4. verem fölötti kemence működése idején már lakóház, vagy a 4. házhoz hasonló malom, őrlőhely volt-e az itteni gabonásvermek között. Az 1987-es leletmentés során feltárt házak között az 5. ház volt a legnagyobb. Alaprajza téglalap alakú, 500 és 360 cm-es oldalakkal. 18 m

2 alapterületével a nagyobb Árpád-kori házak közé tartozik. Padlója a nyesett felszíntől mérve 60 cm-en került elő, ebből arra lehet következtetni, hogy ez a ház csak kevéssé volt földbe mélyítve, épített felmenő falai voltak.

17 Tájolása az É-D-i iránytól ÉK-DNY-ra 15 fokkal eltért. A betöltés kihordása után előtűntek a házfalak. A 60 cm magas függőleges falsík csak az ÉNy-i oldalon maradt meg, a DNy-i falnál gyakorlatilag csak a padló szélét találtuk meg. A DK-i fal rézsűs kialakítású volt, s ilyen lehetett az ÉK-i oldal is, bár ezt csak a kemencénél lehetett jól megfigyelhi. Az ÉK-i házfal többi része korábbi bolygatásokon haladt át. A ház belső terébe hordott, későbbi feltöltést nem nagyon lehetett szétválasztani a 4. gödör-verem maradványaitól. Az ÉK-i sarokban lévő árok betöltése, a szürke, agyagos homok jól elvált minden későbbi rétegtől. A laza, bolygatott földbe ásott házfalak alapján feltételezhető, hogy a földfalat belső borítás fedte, vagy pedig a ház földfelszíne fölé épített falai a homokpadlóról indultak. Erre mutatnak a fal belső oldalán körben elhelyezkedő cölöplyukak. A döngölt padló felszínét világossárga agyaggal vékonyan lesározták, s ennek az egyenes vonalban való befejeződése mutatta a ház DNy-i végét. A padló széle itt 16-18 cm-re felmagasodott. A bolygatatlan homokból egy 20-30 cm széles borda keletkezett, amelynek külső oldalán egy sekély, 10 cm mély, 25-30 cm széles árkot, mélyedést találtunk. Ennek külső oldalán a ház padlójával egyező magasságban lejárt szintet találtunk. Tehát ez a részlet még a házhoz tartozott. Nem sikerült megtalálnunk a külső helyiség zárófalát, valószínűleg később, hosszú ideig tartó szemétbehordással taposták el. A tetőszerkezetet mutató cölöplyukak a ház közepén, a hosszanti tengely vonalában kerültek felszínre. A DK-i fal közepénél, teljes egészében a ház belső terében tártunk fel 1,28 cm átmérőjű, 55 cm mély cölöplyukat. 60 cm széles, 38 cm mély gödörből ásták ki. Ettől 170 cm-re, a ház közepén találtuk a 2. cölöplyukat. Átmérője 25 cm, mélysége 50 cm volt. Ovális, 16 cm mély kisebb gödörben állt az ágasfa. A gödörben tapasztás volt, illetve a tapasztás körbevette az ágasfát. A tapasztást az ágasfa körül vékonyan szétkenték a padlóra is. A 3. ágasfa a 4. verem kevert barna 16. Béres (1987) 25-35. 17. Erre utalnak a ház hosszanti oldalán elhelyezkedő cölöplyukak, a bennük lévő gerendák a felmenő fal szerkezeti elemei voltak.