Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)
IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában
kés, hamus föld volt, ami beletapadt a sárga, bolygatatlan homokba. A megfigyelt jelenségek alapján nem lakóházként határoztuk meg a feltárt épületet. Erre először a kemence feltárása közben gondoltunk. Háromnegyed része magas homokfalban volt, különösen vastag fala volt a homokfalban is. A kemence aljába helyezett nagyméretű folyami kavicsok ugyanarra a jelenségre utaltak, mint az egész kemence elhelyezése. Különösen magas fokú hő előállítására és tárolására szolgált, nem egy lakóház sütő-főző, fűtő kemencéje volt. Az égett kövekből, és az alattuk, közöttük lévő kemény koromból arra következtettünk, hogy a hő előállítása főként a kövek izzításával történt. Olyan ipari tevékenység zajlott tehát ebben az épületben, amelynél magasabb fokú hőre volt szükség. A padlóba taposott korom és hamu pedig elkerülhetetlen velejárója volt az itteni, valószínűleg valamilyen fémfeldolgozó munkának. A kemencét és a műhelyt még az Árpád-korban eddig ismeretlen okból megszüntették. A kemence belsejét és közvetlen előterét égett, hamus földdel betöltötték, és lefedték a boltozat összetört darabjaival. Kevés régészeti lelet, csak néhány morzsalékos cserép, kavicsok és egy olvadékrög volt benne. Ez utóbbiról nem lehetett megállapítani, hogy eredetileg is itt volt-e, vagy a hamus földdel került ide. A helyiség többi részét a kemence magasságáig Darnássárga föld takarta. Olyan volt, mintha a romokat a ház körül lévő humusszal, és az alatta lévő sárga homokkal takarták volna be. Ezt a betöltést az egész kutatási felületen vékony koromtakaró fedte, amely erősen lejtett a kemence szája, és a ház feltételezett lejárata felé. E fölött a bejárat felé 35 cm-re megvastagodó barnásszürke földréteg volt, amelyben háztartási hulladékok, régészeti leletek voltak. Az edénytöredékek az Árpád-kor első felére, közepére tehetők. A XII. sz. végén megjelenő edényfajták, szürke és fehér fazekak különböző fajtái még nem voltak közöttük. A rétegsorban újabb koromterítés következett, amely még mindig lejtett a kemence szája felé. Ezután egy sárga, leletek nélküli homoktakarás következett, amit tiszta, bolygatatlan helyről hoztak ide. Figyelemreméltó volt, hogy nem épület került a gondos planírozás fölé, hanem az a 70-80 cm vastag hamuréteg, amely a 10 méterre lévő 1. ház maradványait is elfedte. A hamu aljáról itt is előkerült néhány olyan régészeti lelet, amelyek ugyancsak a XII. sz. végétől korábbi időszakra jellemzőek. A hamuréteg felett a későközépkorban volt valamilyen építmény, mert a nyesett felszínből egy 30 cm átmérőjű, paticsos földdel betöltött cölöplyuk mélyedt a hamuba, hossza 70 cm volt. 3. ház (50/51. blokk) A lelőhely legmagasabb pontján, már a termőtalaj alján megmutatkoztak egy későközépkori kemence nyomai, egy tálalakú kályhaszemekből álló törmelékhalom részletei. A rétegviszonyokat előzetesen feltáró, az 50. blokkból induló, II. kutatóárok a 3. házon haladt keresztül. A felső, későközépkori padlók alatt az 50. blokk D-i végétől Árpád-kori feltöltés kezdődött, és az 51. blokk D-i végénél véget is ért (4. kép, 7. kép). A betöltés mindkét oldalán bolygatatlan homok volt. A 60 cm széles kutatóárokban 600 cm hosszan látszott ez a betöltés. A tájékozódás céljából lemélyítettünk a bolygatatlan talajig, a nyesett felszíntől 150 cm mélységig. A kutatóárok mindkét oldalán hasonló rétegsort találtunk, a K-i oldal alját kivéve, mert itt egy, a bolygatatlan homokra épített kemencesarok bukkant elő. A vastagon tapasztott kemencerészlet 60 cm magas volt. Kirajzolódott a ház lépcsős lejárata is. 1. ház Egyik, ÉNy-DK-i tengelye mentén mérhető méretét már ismertük, a másik irány meghatározására keresztárkot nyitottunk. Ezután a közel 400 x350 cm-es, 150 cm mély házhelyet rétegenként feltártuk. A ház építésmódja az eddig megismertekkel azonos volt. Először a bolygatatlan talajban kiásták az első periódusba tartozó ház 150 cm mély, 380 cm hosszú és 260 cm széles, téglalap alaprajzú helyét. Alapterülete 9,88 m 2 , a közepes nagyságú Árpád-kori házak közé tartozik. Tájolása 15 fokkal eltér a Ny-K-i iránytól, ÉNy-DK felé. Az ÉK-i sarokban homokbabát hagytak, ebbe vájták a kemence egy részét. A homokbabát a felszínig meghagyták. A ház É-i oldala a kemencénél 30 cm-nyire kiöblösödött. Tetőszerkezetet tartó cölöplyukakat nem találtunk sem a ház belsejében, sem a ház külső oldalán. A belső térbe lévő két cölöplyuk úgy helyezkedik el, hogy nem lehetnek gerendatartó ágasfák helyei. Inkább a házban folyó tevékenységhez kapcsolható berendezési tárgyak nyomai. Az 5. számú, 22 cm átmérőjű cölöplyuk közvetlenül a kemence mellett került elő, és 36 cm mély volt. Valamivel vastagabb lehetett a 6. cölöp, átmérője 23 cm volt. Kisebb, 40 cm átmérőjű, 10 cm mély gödörből mélyedt a bolygatatlan homokba, 38 cm mélységig. A bejárat közelében, a saroktól 40 cm-re a homokfal előtt helyezkedett el. A lejárat a ház DK-i sarkáról nyílott. 220 cm hosszan öt nagy lépcsőfokkal vezetett a házba. Feltűnt, hogy az egyes lépcsőfokok fala függőleges volt, és a lépcsőfokok élei sem voltak eltaposva. A laza, bolygatatlan homokban csak úgy maradhatott meg a lépcső ilyen formában, ha valamivel, esetleg fával lefedték. A kemencét a ház padlójára építették. K-i felét a ház sarkában hagyott homokfalba vájták, kerülete kívül esett a ház körvonalán. A kemence feltárásánál azonnal feltűnt, hogy a 2. ház kemencéjéhez hasonlóan ezt sem szedték szét, az értékes kőanyagot is itthagyták. Nem tudtuk pontosan megállapítani, de feltételezhető, hogy a kemence déli, a ház belső terébe nyúló része a felette lévő feltöltés nyomása alatt rogyott be. Ugyanis a kemence vastag, tömör boltozata egyben maradt, és így lejtett a
