Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában

kemence szája közelében lévő kidőlt oldalfalra. A kemence formájának és építésmódjának vizsgálata érdekében le kellett bontanunk a boltozatot. Ez vastag agyagtapasztásba rakott, összetört malomkövekből állt. A töredékek két, összetört malomkő darabjai. Az omladék és a betöltés kihordása után előtűntek a kemence jó állapotban megmaradt álló falai, a boltozatindítással. Trapéz alakú alaprajza volt. A tüzelőtér 110 cm hosszú volt, a 66 cm magas hátsó falnál 80 cm és a 34 cm magas első résznél 60 cm széles volt. Közepe táján 92 cm-re kiöblösödött. A kemencének pontosan az ÉK-i fele volt a homokfalban, az ÉNy-i és a DK-i sarkot összekötő átló mentén (41. kép 1-2.). Az építés folyamán először kivájták a kemence üregét. Majd elkészítették a kemencét összetartó karóvázat. Ennek nyomai a padló felszedése után kerültek elő. Az É-i és a Ny-i sarokban két, feltűnően nagy, 20 cm átmérőjű, 12-14 cm mély lyukat találtunk, égett föld volt bennük. A kemencének a ház belső terébe nyúló részén, a tüzelőtér szélén 6 darab, 6 cm átmérőjű, 18 cm mély karólyukat találtunk. Ugyanaz volt a rendeltetésük, mint az 1. ház kemencéjénél, azt az oldalt kellett a karóvázra építeni, amelyiket nem tartotta a bolygatatlan homokfal.

10 Ezt követően elkészítették a kemencefenék és az előtérlap 4-6 cm vastag, vörösre égő agyagtapasztását. Sárga agyaggal tapasztották a homokfalban lévő üreget, és vastagon körbetapasztották a tüzelőteret. Majd a sárga agyagba rakott kövekből, amelyek között szabályos kváderek, alaktalan kődarabok és törött malomkövek voltak, megépítették a kemence oldalát. Két malomkő összetört darabjaival befedték a kemencét. Végezetül kívül-belül vastagon betapasztották még egyszer a kemencét. Száját egy-egy szabályos kváderből építették meg. A tapasztott előtér 70 cm hosszú és 80 cm széles volt. Felületét a kemence fenekéhez hasonlóan 2-3 cm vastag, tömör koromréteg borította, alsó része beleégett a fenéklapba. A vastag korom a kemence szája előtt egészen a lépcsős lejáratig elért. A kemence Ny-i oldalán a ház keményre lejárt padlója is kormos volt. Alaktalan kovácsoltvas-darabokat találtunk ezen a helyen, de ezekről nem tudtuk pontosan megállapítani, hogy eredetileg is itt voltak, vagy a későbbi betöltéssel kerültek ide. A kemence omladékát kevert barna földdel, a többi részt hamuval kevert homokkal töltötték fel. A feltöltés alatt a ház padlóján koromfoltok voltak, a hamuval kevert homokban is több koromcsíkot vettünk észre. Ez azt mutatja, hogy nem egyszeri behordassál keletkezett ez a feltöltés, hanem egy bizonyos ideig folyamatosan hordták ide valahonnan a hamut. A vastag, kormos hamuban lévő keskeny homokcsíkok pedig az esetleg még parázsló anyag elfojtására szolgáltak. Egy idő után ismét felmerült a helyiség hasznos célra való felhasználása. Ekkor a hamus felszín egyenetlenségeit szürke, tömör agyaggal, amely helyenként 15 cm vastag volt, kiegyengették. Ezen az alsó padlótól mért átlag 70 cm vastag feltöltésen újabb házat alakítottak ki. 2. ház Padlója 8-16 cm vastag, sárga agyag volt. Ez a tapasztás csak a korábbi ház ürege felett volt látható, szélei nem értek el az újabb ház falaihoz. A sárga padló az alsó kemence omladékai felett nagyon berogyott, nem lehetett eldönteni, hogy már az új ház használata közben, vagy a későbbi vastag feltöltés súlya miatt. A ház alapterületét megnagyobbították, a K-i oldalt kivéve körben átlagosan 40 cm-rel kitolva a házfalakat. Illetve egy újabb 5x3,6 m, azaz 18 m alapterületű gödröt ástak, a járószinttől kb. 90 cm mélységig. Az erősen átégett padló nem töltötte ki teljesen a házhelyet. A feltárás idején töredezett, szabálytalan vonalban megszakadt a helyiség Ny-i részében. A DNy-i sarokban teljesen hiányzott. Itt nagyon kormos és hamus volt a padló széle, a sarokban pedig teljesen laza, kormos, hamus földet találtunk. Ebben egy nagyméretű, vasrozsdás földbaba volt, amely a kiemelés közben teljesen szétesett. Mellette egy aszimmetrikus ekepapucsot találtunk, amely ugyancsak egy nagy vasrozsdás földbabában volt. A laza folt Ny-i, a házfalnál lévő oldalán három, kiégetlen, fekete agyagkoloncot találtunk, amelyek valószínűleg a földbabákkal együtt a feltöltéssel kerültek ide, a szétszedett kemence helyére. A ház É-i oldalánál és az ÉNy-i sarokban négy cölöplyukat találtunk, mind leért az alsó padlóig, és 2-4 cm-re bele is mélyedtek abba. A sarkokban két egyforma, 15 és 16 cm átmérőjű kisebb cölöplyuk (1. és 2.) volt, 60-62 cm mélyen érték el az alsó, kemény padlót. A Ny-i házfaltól 70 cm-re, a ház belsejében kerültek elő a nagyobb, 18 és 23 cm átmérőjű 3. és 4. cölöplyukak. Ezek is leértek az alsó kemény padlóra, 61-62 cm mélységben. A nagyobb cölöplyukak egy vonalba estek, a köztük lévő távolság 50 cm volt. A kemencétől mért távolságuk 120 cm. Valószínűleg a házban folytatott tevékenységgel kapcsolatos berendezési tárgyak voltak.

11 A ház felhagyása után a kemencét teljesen szétszedték, a berogyott padlójú házhelybe háztartási szeméttel kevert barna feltöltés került. Közvetlenül a padló felszínén találtunk egy teljesen ép lóállkapcsot. A többi régészeti lelet, elsősorban az edénytöredékek a Xlll. sz. 10. A karóvázas kemencék elég ritkák az Árpád-kori farvakban. Legközelebb a csepel-szigeti Szigetszentmiklóson találtunk egy részben karóvázas kemencét, a XI-XII. sz.-i falurészlet 6. házában. Irásné Melis (1992). 11. Az Árpád-kori lakóházaktól eltérő jellegzetességei alapján ezt a házat sem soroltuk a lakóházak közé, bár adatok hiányában egyelőre nem tudjuk meghatározni a pontos rendeltetését. Itt is olyan tevékenység folyt, amelynél nagy hőre volt szükség, és természetes volt, hogy a padló vastagon kormos és hamus. Feltételezhető, hogy valamilyen fémfeldolgozó műhely lehetett.