Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában

léssel, talajcserével egyenletesen szóródtak szét. Az összeszedett tárgyak között nagyjából egyenlő arányban találtunk őskori, Árpád-kori és későbbi középkori leleteket, amelyek jelezték, hogy vastag kultúrréteg, sűrű megtelepedettség nyomai várhatók. A humusz elhordása közben kiderült, hogy a légi felvételeken látható házfoltokból csak a kemencék maradtak meg valamennyire feltárható állapotban, így a második nyomban, 40 cm mélységig, ezeket a foltokat meghagytuk. Sajnálattal kellett tudomásul vennünk, hogy a falu legutolsó, középkorvégi, XV-XVI. sz. eleji házait csak nyomokban lehet megfigyelni. Az itt kibontakozó falut a környék terepbejárási adatai, és az okleveles adatok alapján Kerekegyházával azonosítottuk, amely az egész középkoron át fennállott. 1987 áprilisában nagy várakozással kezdtük meg a feltárást, remélve, hogy talán sikerül megismernünk egy Pest közeli falu kialakulásának és középkori fejlődésének főbb jellegzetességeit. Az autópálya nyomvonala a lelőhely déli, lankás ol dalán halad keresztül, a domb legmagasabb pontján levő templomhelytől 80-120 méterre. Ebből következhet, hogy nem a falu centrumát érinti, hanem a falu külsőbb területeit bolygatja. Az autópálya közel 20 000 m -nyi felszíne becsléseink szerint a középkori falu területének kb. egy nyolcada, ami a falu egészéhez képest kevés, a kutatás lehetőségeihez képest viszont óriási területnek számít. A gépi földmunka befejezése után a kialakult felszíni jelenségeket mérlegelve kijelöltük a munkaterületeket, és az elkövetkezendő hónapok alatt igyekeztünk minél több településtörténeti adatot feltárni. Az I. munkahely, az egész 80 x45 méteres felület egyetlen, összefüggő, kormos, égett folt volt, tele őskori, Árpád-kori és későbbi középkori lelettel. A II. munkahelyen az őskori cserepek között csak Árpád-koriak voltak, a VI. munkahelyen csak a középkori templom nyomai látszottak, a IV. és V. munkahelyen ismét csak őskori és Árpád-kori cserepek voltak. Tehát a régészeti kutatás megkezdése előtt kiderült, hogy az egész nyomvonalon Árpád-kori telepjelenségek vannak, a későközépkori falu maradványai azonban csak az I. munkahelyen várhatók. A sürgető körülmények miatt az egész területen egyszerre kezdtük el a feltárást, 1987 április 21-től négy hónapon keresztül megfeszített tempóban dolgoztunk. A lelőhely feltárt részletei az út építésével megsemmisültek (2. kép). Az /. munkahely központi része egy közel 3500 m nagyságú terület volt. 5x5 méteres négyzethálót tűztünk ki, a feltárt jelenségeket és a leletanyagot a blokkok sorszámai szerint vettük nyilvántartásba (4. kép). A kutatás első lépéseként a kijelölt terület É-i, hosszanti oldalán 80 cm széles kutatóárkot ástunk, hogy tájékozódjunk a rétegezettségről, a kultúrréteg vastagságáról (I. kutatóárok). A domboldal legmagasabb, középső részén az I. kutatóárokból egymástól 15 méter távolságra újabb 80 cm-es árkokat tűztünk ki (II. és III. kutatóárok). Az árkokban előkerült jelenségek alapján megterveztük a kutatás további, lehetőségek szerinti menetét. Az I. kutatóárokban nagy kiterjedésű, XIVXV-XVI. sz.-i házak padlói és pusztulási rétegei kerültek elő, a II. árokban a későközépkori padlók alatt megtaláltuk a 3. számú Árpád-kori házat, és a III. kutatóárokban rábukkantunk az ugyancsak Árpád-kori 1. és 2. házra. A kutatóárok mélyítésével párhuzamosan letisztítottuk az egész feltárandó terület felszínét, és lassan kezdtek kibontakozni a feltárható építmények körvonalai. Árpád-kor (XI-XIII. század) 1. ház (35. blokk) A III. kutatóárok DK-i végén, a mai felszíntől 170 cm mélyen került elő a többször megújított ház legkorábbi periódusából származó padló. A ház egyharmada a nyomvonalon kívül felhalmozott föld alá esett, és így erről a részről csak a legfontosabb adatokat tárhattuk fel (4. kép, 5. kép). A legkorábbi, 1. ház alaprajza négyzethez közelálló téglalap volt. Hosszabb oldala 380 cm, a keskenyebb pedig 320 cm volt. 12,16 m

2-es alapterületével a közepes nagyságú Árpád-kori házak közé tartozik.

4 Tájolása ÉNyDK-i irányú. 3-4 cm vastag, lesározott padlója volt. A ház hosszanti tengelyében helyezkedtek el a nyeregtető szelemengerendáját tartó ágasfák. Az 1. sz. 20 cm átmérőjű, 35 cm mély cölöplyuk a bejárat sarkában volt, a vele egy vonalban lévő 3. számú a ház belsejében, 150 cm-re található. Átmérője 20 cm, mélysége 40 cm. A ház bejáratát az ÉNy-i sarok mellett, az ÉNy-i oldalon sejtjük. Itt ugyanis a padló egy, a ház falához igazodó, 220 cm hosszú sávban 38 cm-rel kiszélesedett, külső széle a ház padlójához képest felmagasodott. A bejárattal átlósan szemben lévő, déli sarokban volt a kemence. Szabályos kör alakú alaprajza volt, 2/3 részében a házon kívüli homokfalba vájták. Átmérője 130 cm volt. A kemence házon kívüli részét egy 120 cm oldalhosszúságú négyzetes tömbbe lehet befoglalni. A különösen nagy mértékű pusztulás miatt nem lehetett megállapítani, hogy merre nyílott a kemence szája, milyen volt a házon belüli rész, például a kemencenyak formája. Azt biztosan meg lehetett állapítani, 3. Az egyes objektumok leírását nem az előkerülés sorrendjében adtuk közre, hanem sorszámozva előbb az Árpád-kori, majd a későközépkori objektumokat ismertettük. A zárójelbe tett számok az ásatási négyzetháló 5x5 m-es blokkjainak sorszámai. Az ásatási blokkszámok szerint készült a régészeti dokumentáció és a leletanyag leltározása. 4. Az Árpád-kori házak alapterületének nagyság szerinti besorolását legutóbb Mesterházy Károly végezte el, a veresegyház-ivacsi falurészlet bemutatása kapcsán. Mesterházy (1983) 148.