Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában

Kerekegyháza középkori falu Budapest határában IRÁSNÉ MELIS KATALIN A dél-pesti határ legjelentősebb folyóvize a múlt szá­zadban mesterségesen kialakított Gyáli-patak. A sorok­sári homokbuckák közötti belvizet vezeti a Dunába. Keleti oldalán alacsonyabb fekvésű, nedves rétekkel tagolt szántóföld van, nyugati oldalán magasabb ho­mokdombok helyezkednek el. A patak középső szaka­szánál található a dombvidék legmagasabb része, a Várhegy. A domb ÉK-i meredek oldalát derékszögben övezi a patak medre, a DK-i rész ereszkedő lankái pár­huzamosak a patakmederrel. A Várhegy-dűlő nyugati oldala belesimul a Duna felé húzódó dombhátba, amely egy újabb, alacsonyabb fekvésű, nedves rétnél végetér. A jelenkori vízrajzi képből is látszik, hogy a Várhegy-dűlő a múlt századi lecsapolást és Duna-sza­bályozást megelőzően egy három, ÉK-i, D-i, DNy-i ol­daláról belvizekkel körülvett félsziget volt. A rétegvonalas felmérés a Gyáli-patak derékszögű kanyarulatában nagyjából négyzetes alapterületű ma­gaslatot mutat, kifejezetten meredek oldalakkal. Tőle DNy-ra alacsonyabb fekvésű, ovális alaprajzú felszíni képződmény látható. Ez utóbbi déli lejtőjének alján ki­sebb, lapos szigetekkel tagolt mélyület húzódik a Gyá­li-patak irányában. Félkör alakban követi az ovális dombhátat. A mélyület Ny-i oldalán ismét emelkedik a felszín, de már nagy kiterjedésű, lapos földhát formáját mutatja (3. kép). A dél-pesti határ középkori falvainak felkutatása cél­jából 1968-ban régészeti terepbejárást végeztünk a so­roksári határban. A várhegyi szántóföldeken igen sok őskori és középkori cserepet találtunk. A legmagasabb részen, a parlagon hagyott dombtetőn kőépület nyo­maira bukkantunk, a gondosan faragott kváderkövek elég nagy területen szétszóródtak. A bokrok között ke­rek épület, esetleg rotunda körvonalai rajzolódtak ki. A meszes habarcsban néhány „in situ" 30 cm-es kvádert láttunk. A közelben talált Árpád-kori és későbbi közép­kori edénytöredékek alapján megállapítottuk, hogy ezen a területen egy olyan falu maradványait találtuk meg, amely az egész középkoron át fennállott. A terep­1. Irásné Melis (1983) 17. XLI-XLII. tábla. 2. Nagy M. (1973)272. bejárás során azt is megállapíthattuk, hogy az őskori cse­repek és a középkori cserepek ugyanazon a területen ta­lálhatók. A felszíni jelenségek a patak partján kb. 1000 m hosszan és kb. 600 m szélességben jelentkeznek. 1 A Várhegy-dűlő a középkor végétől beépítetlen me­zőgazdasági terület, 1987-ben a Vörös Október MGTSz művelte. 1969-ben a közeli tsz-központban víztornyot építettek, és a földmunkákkal feldúltak egy X. sz.-i, honfoglaláskori magányos női sírt. A leletmentés során már csak a lócsontokat és egy kengyelt sikerült feltárni, a többi, elbeszélés szerinti szerény sírmelléklet eltűnt. 2 Az M0 autópálya nyomvonalának tervezése során 1975-ben, májusban, légi felvételt is készítettek a dél­pesti határról. Az (JVATERV geodéziai tervezőinél meg­tekintettük a légi felvételeket. A Várhegy-dűlőben az alig sarjadó növények között jól látszottak a négyszög­letes házhelyek, s ebből sajnos arra is következtethet­tünk, hogy ezek a házak a mezőgazdasági művelés miatt már valószínűleg nincsenek feltárható állapot­ban. A házfoltok a Várhegy DNy-i oldalán látszottak, elég szabályos alaprajzi elrendeződésben. A feltárás időpontjáig, 1987-ig a lelőhely egyes ré­szein teljes termőtalajcserét végeztek, és kiépítették az öntözőberendezés alapcsőrendszerét is. Magas feszült­ségű elektromos vezeték is keresztezi a területet. A Várhegynek nevezett domb tetejét pontosan a légi fényképezés, és az autóút geodéziai munkáihoz szük­séges új országos „magassági pont" elhelyezése miatt, lehordták. Ezzel az itteni templom falainak legalsó kő­sorait is elpusztították. Az 1987-ben meginduló régészeti kutatás a Gyáli­patak mindkét oldalára kiterjedt. A középkori falu a patak Ny-i oldalán helyezkedik el. A feltárás I., IV. és V. munkahelye az autóút nyomvonalán, a kisebb, II. és 111. munkahely attól É-ra helyezkedett el (7. kép, 2. kép). Az autópálya földmunkáinak első fázisa a humusz, a felső 20 cm vastag talajréteg elhordása volt. A gé­pekkel letolt termőtalajban sok cserép és állatcsonttö­redék volt, amelyek a gépi mezőgazdasági talajműve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom