Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Árpád-kori falvak Szigetszentmiklós határában

retű sütőharang peremdarabjai, és több morzsalékos egyéb részletei zárják. A megmunkált állatcsontok között volt egy határozottan felismerhető szerszám, egy véső töredéke. Mindkét végét háromszögletűre vágták, és az éleket lecsiszolták. A többi, levágott, csiszolt darabról nem lehetett megállapítani, hogy mire szolgáltak.

9 A megmunkálatlan állatcsontok a háztartási hulladékok elmaradhatatlan darabjai, amelyek általában étkezéssel vannak kapcsolatban. Ezeket vagy már nyersen, vagy darabolva és megfőzve, étkezés után lökték a szemétre. 6. sz. ház Az 1989-ben folytatott feltárás során került elő, az egyesített kutatószelvény DK-i oldalán. A 2. és 3. házzal egyvonalban helyezkedett el, a 3. háztól DK-re. A nyesés után kirajzolódó folt ugyanolyan fekete, humuszos, hamus föld volt, mint a többi háznál. A nyesett felszíntől 22-25 cm-re előkerült a ház padlója. A ház betöltésében nem találtunk rétegeket, és régészeti lelet is nagyon kevés volt benne. Alaprajza lekerekített sarkú négyzet alakú, egy-egy oldala 290-295 cm hosszú. A tengelye ÉNY-DK-i irányú, a tetőgerendát tartó ágasfák egymással szemben a NY-i és a K-i fal közepe táján állottak. A cölöplyukak külső egyharmada kissé kiívelődött a ház föld falának egyenes vonalából. Az 1. NY-i fal előtti cölöplyuk 22 cm, mélysége pedig 28 cm volt. A vele szemben lévő, 2. cölöplyuk 20 cm átmérőjű volt, és 37 cm-re mélyült a ház padlójába. Ennek a cölöplyuknak bolygatott volt a környezete, de nem lehetett megállapítani, hogy a bolygatás a cölöplyuk előzetes gödréből, vagy a ház pusztulásából származik-e. Az egész házban megmaradt a keményre taposott padló. Vízszintesnek tekinthető, bár a K-i, a kemence felé eső oldalon 2-3 cm-el mélyebb volt. A kemence az ÉK-i sarokban helyezkedett el. Omladéka egy 90 x 90 cm-es négyzet alakú foltban maradt meg. Két oldala a ház falához simult. A kemence szája valószínűleg a ház belsejébe nyúló sarkon lehetett. Az omladékot alkotó szabálytalan alakú kövek és az égett tapasztás darabok eltávolítása után kirajzolódott a kemence patkó alakú tüzelőtere. A K-i és az É-i oldalán 18-20 cm széles sávban 2-4 cm átmérőjű karólyukakat találtunk, egymástól szabályos, 8-10 cm közű távolságra. A karólyukak nagyjából két sorban követték egymást. A kemencének a ház belső terébe nyúló NY-i oldalán is voltak elvétve karólyukak, de a másik, a házban lévő, D-i oldalon egy sem volt. A karólyukak, a kövek és a tapasztásnyomok alapján elképzelhető, hogy a kemencének csak a ház belső terébe nyúló oldalait építették kőből. A ház föld falához illeszkedő kemencefal csak karóvázra felhordott tapasztás volt, amelyet jól megtartott a házfal. A rekonstruált patkó alakú tüzelőtér hossza 70 cm, szélessége pedig 50 cm lehetett. A DNY-i sarokban a D-i faltól 35 és a NY-i faltól 70 cm-re egy trapézalakú gödör volt, 30 és 40 cm-es oldalakkal. A sekély gödör alja 20 cm-es kerek gödörben végződött. Az egésznek a mélysége 5 cm körül változott. A bejárat pontos helyét nem sikerült megfigyelni, valószínűleg a tűzhellyel szemben lévő, DK-i sarkon, vagy annak közelében lehetett. Ezeken a részeken pár centivel mélyebben volt a ház padlója. A régészeti leletek a ház betöltésének idejét az Árpád-kor első felére, legkésőbb a XII. sz-ra keltezik (5. kép 2, 11. kép 1-2, 3. kép). Árkok A leletmentés során a házak közötti árokrendszer néhányjellemző részletét is feltártuk. Először csak kisebb árokszakaszok bukkantak elő a 2. és az 5. ház déli oldalán, de azonnal feltűnt, hogy elhelyezkedésükben a házakhoz igazodó szabályosság mutatkozik. Az árok mind a két háznál a ház falával párhuzamosan, attól 150 cm-re húzódott. A két elsőként feltárt árokrészlet párhuzamos volt egymással, és a közöttük lévő távolság 23 m. Betöltési anyaguk, metszetük és a pusztulás mértéke is azonosnak látszott. A kialakult körülmények miatt azonban csak a 2. háznál lévő 1. árok további kutatására volt lehetőség. A szelvény NY-i oldalán az 1. árok irányában kitűztünk egy 35 m hosszú, 4 m széles blokkot, amelynek keleti felében megtaláltuk az 1. árok betorkolását egy nagyobb, jelentősebb árokba (3. kép). Ez utóbbi 3. árokból derékszögben ágazott le az 1. árok, és haladt a Duna felé. Az újonnan megtalált nagy árok a dombhát magasabb részén a Dunával párhuzamosan haladt ÉNY-DK-i irányban. A 2. háztól mért távolsága 20 m. Ebből a központi árokból sajnos csak a szelvényt keresztező 4 méteres szakaszát tárhattuk fel, egyelőre csak a metszetét ismerjük. A 3. árok betöltése ugyanolyan fekete humusz volt, mint a többi ároké, régészeti lelet nem volt benne. A teljes árok metszetét nem tudjuk rekonstruálni, mivel gyakorlatilag csak az árok alja maradt meg, 40-50 cm mélységben. A feltárt legnagyobb szélesség 180-200 cm volt, az árok metszete széles M

C" alakú. Mindkét oldala enyhén ferde síkban halad felfelé, azonban a pusztulás mértéke miatt semmiféle támpontunk nem adódott a felső rész formájának, méreteinek elképzeléséhez. Feltevéseink szerint az 5. ház déli oldalán futó 2. árok is ebből ágazott ki. Mivel az 1. és 2. árkot is derékszögben indították a nagy, 3. árokból, ez utóbbi feltételezhető iránya is ezt mutatja. 1. árok Nagyjából NY-K-i irányban haladt a Duna felé. A kiága8. J,. Koualouszki: Ásatások Szarvas-környéki Árpád-kori falvak helyén. ArchÉrt 87 (1960) 37, XII. t. 1-7. 9. Az állatcsontanyag feldolgozása folyamatban van.