Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Árpád-kori falvak Szigetszentmiklós határában

Árpád-kori falvak Szigetszentmiklós határában IRÁSNÉ MELIS KATALIN XI-XII. századi falu az Üdülősoron Terepbejárásból és a Szigetszetmiklósi Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, Vöő Imre megfigyeléseiből egy rendkívül nagy kiterjedésű régészeti lelőhelyről van tudomásunk Szigetszentmiklós északi határában (7-2. kép). A Soroksári Duna-ág mentén, a Csepel-sziget keleti oldalán a felszíni jelenségek 1500-1800 m hosszan elhúzódva láthatók az itteni szántóföldeken, és a Fővárosi Vízműtelep területén. A lelőhely Budapesthez közel eső, északi felén az őskori cserepek vannak döntő többségben, majd dél felé haladva megjelennek az Árpád-kori cserepek is. A Fővárosi Vízműtelepen a lelőhely magasabb partrészén kevés, későközépkori, XrV-XVI. sz-i cserepet is találtunk a földmunkákkal teljesen feldúlt felszínen. Az MO autópálya a lelőhely északi felén halad keresztül. Itt ugyan az őskori leletek vannak túlsúlyban, azonban néhány, a felszínen talált cserép jelezte, hogy Árpád-kori, XI-XII. sz-i megtelepedés nyomai is várhatók a tervbevett feltárás folyamán. Az autópálya építését közvetlenül megelőző leletmentéssel közel 4000 m -nyi (80 x50 m) területet vizsgáltunk át, a lelőhelynek azt a részletét, amelyik az autópálya nyomvonalán beépítetlen szántóföldre esett, ugyanis a kitűzött szelvénytől DK-re húzódó sávban már megsemmisültek a leletek az út, közművek és az üdülők építésével. A szelvényben végül is egy nagy kiterjedésű Árpád-kori falu, kisebb XI-XII. sz-i részletét tárhattuk fel

1

. A terület régészeti kutatása gépi földmunkával kezdődött. A rendkívül agyagos, áradmányos talaj felső, 60 cm-es rétegében semmi sem látszott a mezőgazdasági műveléssel kapcsolatos bolygatások miatt. Ebben a felső rétegben igen sok őskori cserép volt, amelyek között nem találtunk középkori tárgyakat. A talaj minősége következtében a cserépdarabokat vastag vízkőréteg borította, ezért egyes objektumok, elsősorban az Árpád-kori házak meghatározása csak a restaurálás alatt vált biztossá. A feltárandó terület lenyesése után kirajzolódtak a rendkívüli mértékben elpusztult Árpádkori objektumok foltjai. Annyit már az első áttekintés után meg lehetett állapítani, hogy az Árpád-korinak vélt házak, a hozzájuk tartozó egyéb építményekkel, egymástól igen nagy távolságra, de mégis valamelyest szabályos rendben helyezkednek el (3. kép). A feltárt területen ÉNy-DK-i irányban haladva, három sorban helyezkedtek el a lakóházak, sakktáblaszerű elrendezésben. A középső sorban lévő 2. ház a szelvény E-i oldalán található, tőle D-felé haladva 15 méterre került elő a 3. ház. A két házat összekötő egyenestől 17 méterre K-re sejthető a 3. házsor. Ebben található a 4. ház a 2. és a 3. között. A 4. házzal egy sorban, attól 16 méterre találtuk a 6. házat. Az első házsor a szelvény Ny-i felében rekonstruálható, ebből azonban csak az 5. házat sikerült feltárnunk. Az 5. ház a 2. és a 3. ház között volt, a 3. ház közelében. A kiásás határán bukkant elő az ENY-DK-i nagy árok egy 4 m hosszú szakasza, amelyből kiágaztak a házak közötti árkok. Ez az árok a feltételezett 1. házsortól 10-11 m távolságra húzódott.

2 A 2. ház D-i oldalán találtuk meg az 1. sz. kettős árkot, amelyik a természetes felszín enyhe lejtését követve haladt a Duna felé. Vele párhuzamosan haladt a következő árok, amelyik 24 méterrel távolabb, az 5. ház déli oldalán került elő. A településszerkezet változását egyértelműen mutató szabadon álló kemencét az 1. kettős árok felett találtuk. Az összesítő ásatási helyszínrajzra tekintve még az is azonnal feltűnik, hogy az Árpád-kori lakóházak helyét milyen nagy gondossággal választották ki az őskori objektumok között. A 4. és a 3. házat sikerült teljes egészében bolygatatlan talajba ásni, a többi háznál azonban már nem tudták teljesen kikerülni az őskori gödröket. Így a 2. ház DK-i, az 5. ház ÉK-i és a 6. ház ÉNY-i sarka bele-belenyúlt egy-egy őskori gödörbe. Azonban sikerült úgy kiásni ezeket a házakat, hogy a bolygatott földrészek nem érintették a ház fontosabb részleteit, a tűzhelyet, a bejáratot, vagy a tetőszerkezetet tartó gerendák helyét. Mindezek a jelenségek végeredményben azt mutatják, hogy az épületek helyének kiválasztása előtt a településre kijelölt terület felszínét •A először valamennyire megnyesték . A talaj jelenlegi rétegezettségéből, összetételéből nem nagyon lehet 1. A leletmentést a Budapesti Történeti Múzeum őskoros régészei végezték, Endrődi Anna irányításával. A feltárt régészeti leletek a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztálya gyűjteményébe kerültek. 2. A leletmentés színhelyétől távolabbi, őskori temető területén már nem kerültek elő középkori leletek, ezért gondoljuk, hogy a falu határa az 5. háztól Ny-ra levő nagyobb árok lehetett. 3. Szigetszentmiklós-Vízműtelepen, Soroksár-Várhegyen, Soroksár-Haraszti úton is láttuk, hogy a középkori település házait igyekeztek az