Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában

ban kizárólag tüzelőhelyek, különböző típusú tüzelőberendezések épültek. A 2., 3. ház rendeltetésének pontos meghatározásához még újabb adatok szükségesek, egyelőre annyit lehet megállapítani, hogy nem lakóházak voltak. A 9., 10. szabadon álló kemencék olyanok, mint a többi, az Árpád-kori falvakban lévő kemence, amelyek a sütés-főzés mellett füstölésre, szárításra is szolgáltak. A soroksári kemencék előterében feltárt karólyukak az utóbbi funkcióra mutatnak, a karók kemence szája elé helyezett tárgyak, anyagok felfüggesztésére szolgáltak. A falvakban több, házak közötti nyílt tüzelőhelyet is találtak. Ezek a mindennapi élelem főzésére szolgáltak. Soroksáron is voltak ilyen sekély tűzhelynyomok, ezek azonban nem azonosak a tüzelőgödrökkel. A soroksári tüzelőgödrök mélyebbek és jobban megépítettek voltak, mint a nyíltszíni tűzhelyek. Különösen figyelemre méltó volt a rendkívül nagy méretű 13. gödör, amelybe nagy kiterjedésű, vagy igen nagy mennyiségű anyagot lehetett berakni. A szabadtéri tüzelőberendezések eddig ismeretlen típusát alkotják a Soroksáron feltárt előteres tüzelőgödrök. Rendkívüli fontosságukat mutatja, hogy három esetben (6., 7., 8. ház) gondosan feltöltött maradványaikra építették az ugyancsak eddig ismeretlen típusú kemencés házakat. Ezekben is valószínűleg valamilyen élelmiszerfeldolgozó tevékenység, őrlés, szárítás, füstölés zajlott. A falu szélén lévő, ipari negyedből nem hiányozhatott az edényégető kemence sem. A feltárt terület ÉNy-i sarkában lévő 11. kemenceegyüttest teljes egészében edényégetőhelynek tartjuk, az előtérben felhalmozott és összetaposott, több köbméter patics alapján. A használat közben keletkezett hulladék ilyen nagy mennyiségét egyetlen más épületben sem találtuk meg. A tüzelőgödröknél, a szabadon álló kemencéknél, a 6., 7., 8. házaknál feltűnő volt, hogy milyen gondossággal takarították el a hulladékot, és az átépítéseknél fölöslegessé vált korábbi, elhasználódott épületrészleteket. A szabadon álló kemencék előtere, az előteres tüzelőgödrök alja, vagy a 6., 7., 8. ház padlója sokkal tisztább volt, mint a többi lakóház padlója. Ezeknél nem találtuk meg a rétegesen felváló, behordott sárrétegeket, vagy a 2., 3. ház vastagon kormos, hamus padlórészleteihez hasonló foltokat. Az élelemkészítés helyének gondos előkészítését is megfigyelhettük a 6., 7., 8. házaknál. A házak alatti előteres, földbemélyített tüzelőgödrök helyét leletek nélküli, laza barna földdel töltötték fel, amelyet tiszta, bolygatatlan helyről hordtak ide. A kutatás jelenlegi szakaszában az I. munkahelyen a következő korszakokat lehetett megállapítani. 1. A homokos domboldal első lakói a bronzkorban éltek. 2. A kora-Árpád-korban lakatlan területen először kiásták a 19. árkot. Lehetséges, hogy ekkor épültek az 1. ház és a 19. árok ágai közötti gabonásvermek. 3. A településszerkezet változását mutatja a 20. árok kiásása. Ezzel a falu nagy égetésekkel járó, tüzelőhelyes, kemencés részletét elválasztották a lakóterülettől, a házaktól. Hosszabb időszakon belül, a XII. sz. vége előtti időszakban kialakultak az ipari kemencés háztípusok, tüzelőberendezések. 4. A Xlll. sz. végén az egész terület hamu- és szemétlerakodó-hellyé változott, betöltötték a 20. árkot. 5. Később újra felmerült a terület használatba vételének szándéka, és kiásták a 20. árkot átvágó 18. árkot. A településnek ez időszakból származó más építményeit még nem ismerjük. 6. A Xlll. sz.-ban újabb rendezés következett, betemették a 18. árkot. 7. Az Árpád-kori hamuréteg tetején megjelentek a falu későközépkori kemencéi, lakóházai. Az I. munkahelytől 60 méterre lévő következő falurészletben (V. munkahely) is megfigyeltük az egymást követő településszerkezet-változásokat. 1. A bronzkori telep erre a területre is kiterjedt. 2. Az Árpád-kor első felében a lakatlan területre szabadon álló kemencéket építettek. 3. A 24. kemenceegyüttes megszűnése után egymást követően felépültek a 20. és a 21. házak. Kiásták a 29. árkot. 4. A XII. sz. végén a házak romjait feltöltötték, feltöltötték a 29. árkot és kiásták a 28. árkot 5. Betöltötték a 28. árkot, a terület beépítetlen maradt, az Árpád-kori épületmaradványok eltűntek a termőtalajban. Nyugat felé haladva újabb 60 m után kerültek elő a IV. munkahely épületei, a 32., 33., 34. házak, és a körülöttük lévő gödrök, árkok. 1. A bronzkori telep erre a területre is kiterjedt. 2. A XI-XII. sz.-i építmények egy periódusból származnak. 3. A falurészlet megszűnt, szemétlerakodóhely lett. Betöltötték a 39. árkot. A terület beépítetlen maradt, az Árpád-kori romok eltűntek a termőtalajban. Az 1987. évi leletmentés eredményei két nagy csoportba sorolhatók, az építészeti emlékek és a tárgyi leletanyag egymással alig összefüggő csoportjaiba. Az építészeti emlékekhez hasonlóan a tárgyi emlékanyag is több periódusból származik. Igen sok különböző jellegű és idejű feltöltésből kerültek elő a leletek, ami egyes esetekben azt jelenti, hogy még a feltöltés idejét sem mutatják biztosan. Elsőként az árkok betöltésének vizsgálatánál jutottunk erre a következtetésre, de felmerült ez a gondolat a IV. és V. munkahelyet beborító feltöltés anyagának átnézése után is. Az biztos, hogy a nagy földmunkákkal járó betöltésekhez a falu népei a földet nem az éppen akkor lakott faluhelyről hordták, hanem a falu korábbi, esetleg csak az őskorban lakott részeiből. Igy alakulhatott ki az a helyzet, hogy a 28.