Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)
IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában
árokban például korábbi leletek is vannak, mint az árokkal elvágott 24. kemencét, és a 22., 21. házakád, borító feltöltésben. Ehhez hasonló helyzet több helyen is kialakulhatott, és nagyon megnehezíti a leletanyag tipológiai vizsgálatát. A rendkívül nagy mennyiségű, változatos leletanyag számbavétele során először azokkal a leletegyüttesekkel kezdtünk foglalkozni, amelyekben nyersanyag és forma szerint nem sok típus, de sok méretbeli változat került elő. Kisebb gödrökben, házhelyek betöltésének egy-egy rétegében kerültek elő, de ilyeneket találtunk az Árpád-kori hamurétegek egy-egy nagyobb szemétbeöntéseiben is. A kerámialeletek vizsgálatát az 5. ház III. Béla király (1172-1196) rézpénzével keltezett szemétrétegének elemzésével kezdtük. A rendkívül gazdag leletegyüttes rendkívül töredékes állapotú, csak két kiegészíthető edény darabjai voltak benne. Az egyik egy barnásvörös cserépbogrács, a másik pedig egy fekete cserépfazék. A bogrács az egész Árpád-korban elterjedt edényforma, a fazék azonban a XII. sz. végén megjelenő típusba tartozik. Nagy méretű. Karcsú, hengeres öble van, amelyet körbefutó, bevésett csigavonallal díszítettek. Bordával tagolt, felmagasodó pereme van, a későbbi galléros szájperemekre emlékeztet. A leletegyüttesben, mint ezen a lelőhelyen, mindenütt sok bográcstöredék van. Mindegyik más és más nyersanyagú, méretű és formájú edényből származik. A kiegészíthető darab barna cserépből készült, kettős kónikus öble van, és kerek alja (31. kép 9.). Legközelebb Pesten került elő egy ugyanilyen edény, egy XII. sz.-i tüzelőhelyből. 49 Az Árpád-kori bográcsok között szokatlan nyersanyagból, egészen világos, fehér agyagból is készítettek bográcsot, mérete, peremének profilja tipikus, oldalát körbefutó, bevésett csigavonal díszítette. Nyersanyaga miatt érdekes, mert pont olyan agyagból készült, mint amilyenből az ebben az időszakban feltűnő fehér cserépedények, fazekak, bögrék, palackok, fedők készültek. (34. kép 1.). A Buda és Pest térségében megjelenő fehér kerámiaedények formai jegyekben is lényegesen eltérnek a fekete, barna, vörös gömbtestű, zömök formájú, szűk és alacsony nyakú edényektől. Már a legkorábbi fehér edények is karcsú formájúak, hengeres az öblük, nyakuk majdnem olyan széles, mint az öblük. Új peremformák jelennek meg, a felmagasodó, bordákkal, hornyolásokkal profilált peremek mellett majdnem vízszintesen kihajló, a galléros szájperemekre emlékeztető formákat is találtunk. Az edények oldalát körbefutó, bevésett csigavonallal díszítették. A fehér kerámiaedények formai jegyeivel szürke és fekete edényeket is készítettek, ezek azonban a korszak legrosszabb minőségű árui közé tartoztak (31. kép, 32. kép). A fehér kerámiával egy időben Soroksáron is megjelentek az import áruk. Szürke, redukált égetésű, ausztriai fazekakat használtak. Három típust lehetett megkülönböztetni. A legtöbb szürke, vékony falú, öblös edény díszítetlen oldaltöredéke, vagy kihajló, legömbölyített gyűrűs peremtöredéke. A második csoportba széles, szalagperemes fazéktöredékek tartoznak, az egyik darabot sűrű fogazott mintasorok díszítik. Fogazott mintasoros oldaltöredékeket is találtunk. A harmadik csoportban vastag falú edények találhatók, kihajló, legömbölyített peremük van. A későbbi, Xlll. sz.-i grafitos, bécsi fazekak előfutárainak tekinthetők. (33. kép). Az 5. ház területén lévő, a ház építését megelőző 2., 3., 4. gödrök betöltésében egészen más jellegű leletanyagot találtunk, ezek a lelőhely kora-Árpád-kori tárgyai közé tartoznak. (34. kép 6-10, 35. kép 1-9.). A 61. szabadtéri tüzelőhely megszűnése után egy rövid ideig szemétgödör lett. A leletegyüttes néhány, jól meghatározható, jellegzetes edénytípus gazdag formai variációiból áll. Az itt előkerült edényeket az egész lelőhelyen megtaláltuk, de sehol sem annyit, mint itt, és általában más jellegű darabokkal is keveredtek, mint például az 5. ház alatti gödrökben. A cserepek között feltűnően sok állatcsont és megmunkált, faragott kő is előkerült. A cserepek az edények három fő típusából maradtak meg. Az első nagy csoportot a bográcsok alkotják. Igen sokféle nyersanyagból készültek, különböző a formájuk és az űrtartalmuk. A leletanyag rendkívül töredékes volta miatt nem lehet pontosan meghatározni a típusokat. 51 (35. kép 12, 36. kép 11.) A második csoportba olyan edényeket soroltunk, amelyek alakjuk szerint a bográcsok és a fazekak közötti átmeneti formáknak tekinthetők. A csoport különállóságát az edények minden más edénytől eltérő nyersanyaga mutatja. Durva kidolgozásúaknak látszanak, érdes, szemcsés a felületük. Vastagfalú, nehéz edények. Nyersanyagukból következik, hogy jó tűzállóak. Ezt úgy érték el, hogy az agyagot másképpen készítették elő, mint a többi edényfajtánál. Nemcsak homokot kevertek soványítóként az agyagba, hanem kőport, vagy szemcsés kőport is. Néhány cserépben olyan szemcsés kőanyagot találtunk, amelyet a bekavarás előtt felhevítettek. Az így előkészített magasabb kvarctartalmú agyagból bogrács is készülhetett, de a bográcsszerű fazekak és bögrék jellegzetes csoportja csak ilyen agyagból készült. Az edények színe általában barna, barnásvörös vagy sárgásbarna. Külső oldaluk gyakran fekete, az érdes felületbe égett füsttől, koromtól. Peremük bográcssze49. irásné Melis (1991) 149. A Szerb utcában előkerült bogrács: Irásné Melis (1984) 63. 18. 20. kép. Takács (1986) 39. 20/1. kép 50. Bertalan (1991) 129. 465-457. 51. A tudományos irodalomban történtek kísérletek arra, hogy kidolgozzák a bográcsok tipológiáját, több tanulmány foglalkozott az edényforma kialakulásával és elterjedésével is. Legutóbb Fodor (1975) és Takács (1986).
