Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 2. (BTM műhely 5/II. kötet Budapest, 1992)

IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Kerekegyháza középkori falu Budapest határában

tett a legjobban elvégezni. Az itteni, É-D-i irányban elhelyezett ágasfák 4,3 m hosszú gerendát tartottak. Az ágasfák téglalap alakú keresztmetszetűek voltak, 15 és 25 cm hosszú oldalakkal. Az előre kiásott, téglalap alakú gödrökben 12 cm vastag tapasztás volt, ebbe állították az ágasfákat. Az így kialakított cölöplyukak 48-50 cm mélyek voltak. A tapasztás felső része égett volt, a gödör alján éppen csak megpirosodott. A cölöpök helyét laza, barna homokos föld töltötte be. A cölöpök vége hegyes volt. A fekete padló széle a gerendatartó cölöplyuksor mindkét oldalán előkerült. A K-i oldalon 270-280 cm távolságban találtuk meg, párhuzamos volt a cölöplyuksorral. A My-i oldalon az 1. és a 2. cölöplyuk között lehetett megfigyelni, 50 cm széles volt. Tehát az egész padló 330 cm széles volt. A Ny-i padlószél csak 120 cm hosszan volt követhető, találkozott a 7., 6., 4. cölöplyukak D-i oldalán lévő padlószéllel. A 2. és a 3. cölöplyuk K-i oldalán került elő az „a" és a „b" gödörcsoport. Az „a" gödörcsoport közepén egy 60 cm átmérőjű és 21 cm mély, teljes egészében kitapasztott gödör volt, amelynek közepén két egymásba nyomott, 18 cm átmérőjű, 22 és 27 cm mély kisebb cölöplyuk volt. A tapasztás körbevette a cölöplyukaka

1

.. A gödör körül három nagyobb cölöplyuk volt, egyik egy kisebb gödör szélén található. A tapasztás égett volt, a gödör a feltárás idején kormos hamuval volt tele. A „b" gödöregyüttes közepén egy kétszer megújított, ovális (95x80 cm), 2 cm vastagon kitapasztott gödör állt. Közepén 20 cm átmérőjű, 45 cm mély, szélén 28 cm átmérőjű, 15 cm mély cölöplyukat találtunk. A gödör K-i oldalán a tapasztott szélnél hat darab, körben elhelyezkedő, 3 cm átmérőjű, 20-22 cm mély karólyukat találtunk. A tapasztott gödör hosszabb átlója mentén a gödör mindkét oldalán 6-8 cm átmérőjű, 16-22 cm mély karólyukak sorakoztak, összesen 15 darab. A fekete padlón hat helyen erősen átégett földfoltokat láttunk. Ezekben sűrűn egymás mellett 1-2 cm átmérőjű, 30-40 cm mély karólyukak voltak, összesen 85 darab. Minden égett földfoltban találtunk 3-4 olyan lyukat, amelyekben függőlegesen álló vasdarabok, pántok, nyelek stb. töredékei álltak. Ezek erősen égettek és a rozsdától apró darabokra töröttek voltak. A felsorolt lyukakon kívül még több, rendszerbe nem foglalható, 22 cm átmérőjű, változó mélységű, tapasztott, megújított cölöplyukat, és kisebb karólyukat találtunk. Talán, ha sikerül a műhely pontos rendeltetését meghatároznunk, ezek rendeltetésére is fény derül. A padló az „a" gödörcsoport körül rendkívüli mértékben égett volt, vastag faszenes, kormos réteg fedte. A faszenes folt egy 60 cm-re lévő, 18 cm átmérőjű, körbetapasztott karólyukig terjedt. A feltárás idején az egész „a" gödöregyüttest hamu fedte be, érdekes volt azonban, hogy alatta a kiszedett cölöplyukakban laza, sötétbarna, homokos föld volt. Tehát a padlórészleten lévő faszenek és korom talán az eredeti tevékenység révén kerültek ide, a korommal kevert hamut pedig utólag szórták a gödrökbe. Az „a" gödörcsoporttól D felé 3 méterig követhető volt az egyre vékonyodó, lejárt, fekete szint, kormos hamuval fedett felszíne érintkezett egy kemence égett, homokos talajú előterével. Egy lekerekített sarkú, négyzetes, 2,5 m hosszú oldalakból álló térség Ny-i sarkában állt a kemence. A későbbi építkezésekkel elbontották az előtér DK-i részét, így a pontos alaprajzot nem ismerjük. Az előtér alja a fekete padlóval azonos szinten volt, a szélek kicsit összefolytak. Ez azt mutatja, hogy a két építményt egyszerre használták. A kemence minden jellemző vonásával eltért a többi kemencétől. Ovális alaprajza volt, 145 és 125 cm-es átlókkal. Tüzelőtere is ovális volt, 100 és 85 cm-es átlókkal. A nyaka 28 cm hosszú volt, a tüzelőnyílás szélessége pedig 32 cm volt. Előtte 30 cm átmérőjű, félkör alakú tapasztás volt. Tájolása Ny-K. A kemencét a járószintre építették. Először a kemence alját alakították ki. 16—18 cm vastag agyagot tapasztottak a földre, majd kialakították a tüzelőteret. A 100 x85 cm-es ovális területet élére állított, 18-25 cm átmérőjű, vastag cserepekkel körberakták. Illetve belenyomkodták az aljzatba. A köztük lévő réseket kisebb, de ugyanolyan vastag cserepekkel fugázták. A tüzelőtér aljára különösen vastag, nagy méretű edények töredékeiből négy sort tapasztottak. Gondosan ügyeltek a vízszintes fenék kialakítására, ezért a lapos cserépsorokban is fugáztak, a réseket kiegyengették kisebb darabokkal. Minden vízszintes cserépréteg közé 1-2 cm vastag, vörösre égő agyagréteget simítottak. A legfelső cserépréteg a körbeállított cserepek csúcsaival volt egy magasságban. A függőlegesen álló cserepek külső oldalát 3-4 cm vastag, vörösre égő agyagréteg keretezte. Az így kialakított, 16-18 cm vastag kemencefeneket 20 cm szélességben sárga agyaggal körbetapasztották. Tehát a kemence alja majdnem 40 cm vastag volt. Oldalfalai az átlagosnál jóval vastagabbak, 25-28 cm szélesek voltak. A kemence száját az oldalfal kihajlításával képezték ki. Az élükre állított cserepeket a kemence szájában is megtaláltuk, rájuk futott a kemence szájában lévő, az előtérbe is kinyúló vörös tapasztás. Mivel az edénytöredékek nem voltak sem kormosak, sem hamusak, arra kell gondolnunk, hogy a cserepeket tapasztás fedte, de ez megsemmisült a későbbi építkezéseket megelőző rendezgetésekkel. A kemencében talált edénytöredékek kora a Xlll. sz. vége és a XIV. sz. közepe közötti időszakra tehető. A kemence szájától 1 méterre DK felé egy négyzet keresztmetszetű faoszlopot találtunk, amelynek 40 cmes oldalai voltak. Kihegyezett vége volt. Az oszlop járószint alatti része 65 cm hosszú volt. Nem tudták kiemelni, eltörték. 50 cm-re mellette egy kisebb, 25 cm-es, négyzet átmetszetű oszlop volt, ennek is hegyes vége volt, és 65 cm hosszú volt a járószint alatt. A nagyobb oszlop mellett a járószinten fadarabokat találtunk, né-