Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)

VÖRÖS ISTVÁN: Őskori települések állatcsontleletei Szigetszentmiklós határában

SZIG ETSZENTMI KLÓS Őskori települések állatcsontleletei Szigetszentmiklós határában VÖRÖS ISTVÁN A Csepel-szigeten, Szigetszentmiklós határában (Pest m.) az MO autópálya nyomvonala mellett az ún. üdülősoron 1988-89-ben; a Fővárosi Vízművek szigetszentmiklósi telephelyén pedig 1989-ben végeztek leletmentő ásatásokat a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai. Az ásatások során őskori és Árpád-kori települések maradványai és tárgyi emlékei kerültek elő.

1 Jelen dolgozatban a korabronzkori Harangedény kultúra és az Árpád-kori települések kivételével a terület középső neolitikus, középső rézkori, későbronzkori és kelta település-részletek állatcsont-maradványait ismertetem. Mind a négy korszak és kultúra archaelozoológiailag alig ismert, ezért a csontanyag anatómiai (6.-8. tábl.) és metrikus dokumentálása (9. tábl.) az adott korszakokra forrásértékű. A szigetszentmiklósi mikrorégió állatcsont-leleteinek faunisztikai vizsgálata lehetővé teszi a Csepel-sziget őskori állattartásának és annak kronológiai változásainak megismerését. A Vizműtelepen (Vm.) a középső neolitikus telep (DVK.kottafejes kult.) 8 gödrében (2. tábl.); a középső rézkori telep (ludanicei csop.) egy áldozati gödrében (40. sz.) (3. tábl.), és a későbronzkor 5 gödrében (4. tábl.) volt állatcsontlelet. Az Üdülősoron (Üs.) a középső rézkori (ludenicei csop.) telep 6 gödrében (3. tábl.), és a kelta telep 12 gödrében (5. tábl.) volt állatcsont. A településekről a háziállatoknak hat faja: a szarvasmarha (Bos taurus L), a juh (Ovis aries L), a kecske (Capra hircus L), a sertés (Sus scrofa domestica Gray), a ló (Equus caballus L), és a kutya (Canis familliaris L),; a vadászott állatok közül az őstulok (Bos primigenius Boj.), a gímszarvas (Cervus elephus L), a vaddisznó (Sus srofa ferus L),és a mezei nyúl (Lepus europaeüs Pali.), vadmadarak közül a nyári lúd (Anser anser L), és a nyírfajd (Lyrurus tetrix L.); a halászat emlékeként pedig a harcsa (Silurus glanis L) került elő (1-5. tábl.). Az összes előkerült állatcsont (1165 db) 38,1%-a a neolitikus időszakból; 34,8%-a a rézkorból; 16,2%-a a bronzkorból, és a 10,9%-a a kelta időszakból származik. Az őskor folyamán a településeken megfigyelhető egy állatcsont-hulladék csökkenési trend. A neolitikumban a hulladékgödrökben nagyobb mennyiségű vágási és étkezési állatcsont-maradvány halmozódott fel, mint a későbbi időszakokban: a szigetszentmiklósi területen egy hulladékgödörben a neolitikumban cca. 55 db; a rézkorban cca. 17 db; (üs.); a bronzkorban cca. 37 db; és végül a kelta időszakban cca 10 db állatcsontmaradvány halmozódott fel. Neolitikum A gazdasági haszonállatok sorrendje a következő: szarvasmarha 80,7%, kiskérődző 16,8% (ezen belül a juh 80%, a kecske 20%), és a sertés csak 2%! Az intenzív és eredményes állattartás eredményeként a vadászott állatok előfordulása - a vadászati tevékenység - alacsony. A három nagyvad (=húsvad) csontmaradványainak a gyakorisága csak 8,5%! Ahogy a háziállat-állományban a szarvasmarha az abszolút domináns faj, úgy a húsvadak között az őstulok az elsődleges húsvad (1. tábl). A település hulladékgödreiben a szarvasmarhacsontok anatómiai megoszlása egyenletes, - húsos és szárazcsontok egyaránt nagy számban fordulnak elő (6. tábl). Égett csontok voltak 13., 32. és a 33/B. gödrökben. A 33/C. gödörben fiatal gyermek csontmaradványa is volt. Rézkor Az üdülősoron feltárt objektumokban relatíve kevés az állatcsont, annál feltűnőbb a Vízműtelepen talált áldozati gödör (40.SZ.) állatcsont-lelet együttese. 40.SZ. (Vm.) A gödörben hat háziállat és három vadászott állat maradványait helyezték el (1., 3. tábl). A szarvasmar/Ta-maradványokból megállapítható, hogy a gödörben 1. Endrődi, A:. Szigetszentmiktós-UdülŐsor. Rég.Füz. Ser.l. Mo. 43. 1991. 15-16.; Virág, Zs.: SzigetszenüTiiklc^-Vízműtelep. Rég.Füz. Ser.l. No. 43. 1991. 16.