Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)
VÖRÖS ISTVÁN: Őskori települések állatcsontleletei Szigetszentmiklós határában
különböző nemű és négy eltérő életkorú állat fejét (szarvcsapokkal) valószínűleg nyakkal együtt (atlasepistropheus-lll.-VII. nyakcsigolya) ; négy ágyék-farrészt; valamint húrom, jobb oldali lapocka-felkar-lábszár (scapula-humerus, részben radius/metacarpus); két bal és három Jobb oldali far-comb-lábszár (femurtibia/ astragalus-calcameus/metatarsus) testrészeket helyeztek el. A kecskének a szarvát, a juhnak a fej-részét, húsos lapocka és comb-részét; a sertésnek fej, és sonka-csülök részét, a /ónak egy hasított os phalangis II.-t raktak a gödörbe. Egy kutyakölyöknek a mandibulája és numerusa volt a csontok között. A vadászott állatoknak az agancson kívül - húsos lábrészeit és lábvégeit rakták a gödörbe. A 3-4 hónapos bárány és a 2-3 hónapos kutyakölyök mortalitása nyári időszakot jelez. Az áldozati gödörben, részben fölötte a gyermekmaradványok szintjében egy gímszarvastrófeát bontottak ki az ásató régészek. A gímszarvas koponyából csak a két agancs és az agykoponya+homlokrész került elő. A koponyáról az arcrészt levágták. A homlok és a tarkói rész égett A gödör DK-i falához rakták; a jobb oldali agancsot koronával E-felé közvetlenül a gödör K-i falához helyezték; a bal oldali agancsot pedig a gödör EK-i felébe koronával a gödör közepe felé rakták le. Az agancs koronája hosszú ágú, ujjas elágazású, a töredékekből 2 db 3-as „villás" koronarészietet lehetett rekonstruálni. A gödör D-i felében két levágott agancs-szárközép került elő: a nagyobb egy bal oldali szárból való, hossza 248 mm (külső oldala korrodeálódott); a kisebb egy fiatal jobb oldali szárból készült, hossza 165 mm. Mindkettő „agancskapa" nyersanyag. A rézkorban a gazdasági haszonállatok sorrendje megegyezik a neolitikus időszakéval: szarvasmarha 87,5% Vm.. 68,5% Üs.; kiskérődzók 9,7% Vm. - 23,5% Üs.; sertés 2,6 % Vm. - 4% üs. Kecske csak az áldozati gödörben volt. A vadászott állatok maradványainak száma alacsony, az összes állatcsontnak csak 3%-a (/., 3.tábl.). Bronzkor A gazdasági haszonállatok gyakorisági sorrendje eltér a korábbiaktól: az első helyen a szarvasmarha található 41%-al, majd utána a ló következik 32,8%-kal! A kiskérődzók előfordulása 15,8%, a sertés pedig 9,6%. Intenzív vadászatról tanúskodnak a vadállatok csontmaradványainak 22,3%-os előfordulása is. A lótartás és lóhúsevés igen jelentős lehetett a Csepel-szigeten a későbronzkorban is. Kelta időszak A háziállatok sorrendje: szarvasmarha 66,7%, kiskérődzők 18%, ló, 11,7% és sertés 3,6%. Az élelemtermelő húsvadászat nem volt már jelentős foglalkozás, a vadászott állatok maradványainak gyakorisága 7,2%. (1., 5. tábl.). A 23. gödörben szarvasmarha és kecske koponyafél; a 121. gödörben egy szarvasagancsszár (h. 280 mm) volt. Az őskor mind a négy korszakában a legjelentősebb haszonállat a szarvasmarha volt. A második helyen - a későbronzkort kivéve - a kiskérődzók állnak. Feltűnő, hogy a házisertés minden korszakban rendkívül kis számban található. A legtöbb maradvánnyal (14 db) képviselt bronzkori telepen sem éri el a háziállatmaradványok 10%-át. A szarvasmarha koponya és szarvcsap-formája tipikus un. primigenius típusú (a szarvcsap oldalt-fel-előre hajlik). Egy neolitikus fiatal egyed marmagasság 2 940 mm (mt), egy kifejlett egyedi pedig cca. 1200 mm (fem). A kelta időszakból egy 3-3,5 éves egyed marmagassága 1035 mm (tib.). A juhnak mindkét koponya és szarvcsap-típusa, az ún.Józegjuh" és a „rézjuh" előfordul. Három neolitikus juh marmagasság 3 510,3; 612,4; 646,4 mm (astragalus). A kecske szarvcsapja változatlan, hosszú,„szablyaalakú" aegagrus típusú. Egy neolitikus kecske marmagassága 667 mm (mo). A sertések méretei különbözőek. Egy bronzkori egyed marmagassága 5 734 mm (astragalus), hatalmas méretű állaté. A lovak mind kis fogazatúak voltak: Fogméretek (mm): Fog Korszak P 3/4 M 1/2 P 3/4 M 3 Mi M 2 Fog Korszak N. rs. K. K. K. K. korona h.: sz.: Protoc. h.: korona m.: 28,5 27 31 26 25,5 25 korona h.: sz.: Protoc. h.: korona m.: 28,8 — 25 22 18 17 korona h.: sz.: Protoc. h.: korona m.: 13,5 — 12 — — — korona h.: sz.: Protoc. h.: korona m.: 60,0 — — 73 44 30 Egy bronzkori fiatal ló marmagassága 6 !200-1240 2. Matolcsl, J.: Historische Erforschung der Kör per grosse des Rindes auf Grund von ungarischem Knochenmaterial. ZeRschr. f. Tierzüchtung. u. Züchtungsbiol. 87. 2. 1970. 89 -137. 3. TeichenJ^t.: Osteometrische Untersuchungen zur Berechnung der Widerristhöhe bei Schafen. In.: CLASON, A-T.ed.: Archaeozooiogical Studies. Amsterdam-Oxford-New York 1975. 51-69. 4. Schramm^.: Kosci dlugie a wysokosc w klebte u kozy. Rocz. WSR w Poznaniu 36. 1967. 89-105. 5. Teichertfl.: Osteometrische Untersuchungen zur Berechnung der Widerristhöhe bei vor- und frühgeschichtlichen Schweinen. Kuhn-Archiv 83. 3. Berlin 1969. 237-292. 6. ViU,V,O t : Losadi pazyrykskich kurganov. Sov.Arch. 16. 1952. 163-205.
