Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)
M. VIRÁG ZSUZSANNA: Újkőkori és középső rézkori telepnyomok az MO autópálya szigetszentmiklósi szakaszánál
(Becsehely, Budapest Aranyhegyi út, Bina, CíferPác^Ábrahám.^Ballenstedt). 36 Olyan leletegyüttesben is előfordul, amely a bikónikus és gömbszelet alakú edények együttes fellépése alapján már a legidősebb VK fejlődése végére keltezhető (Cífer-Pác). 7 Az eddig megismert példányok formailag megegyeznek a szigetszentmiklósi csüngővel, díszítésük viszont, eltérő módon, mindig egyenes vonalú. Töredékünk a kottafejjel való együttes megjelenés alapján a legkésőbbi hiteles példánynak tartható, így a díszítés eltérése ebből a kronológiai különbségből is adódhat. A legidősebb VK csüngőitól eltérő díszítésbeli jellegzetességeket mutat a Tichy által kottafejes időszakra keltezett mohelnicei csüngő is.^A szigetszentmiklósi és mohelnicei csüngők alapján felmerülhet, hogy a legidősebb VKban követhető, amulettként szereplő tárgytípus, némileg megváltozott formában, szórványosan továbbélhetett a kottafejes időszakban is. 32. objektum A minimális leletanyagot tartalmazó gödör, a széles, barázdaszerű vonaldísz alapján, a DVK legidősebb fázisára keltezhető (16. kép 7.). Hasonló töredék fordul elő a hurbanovói leletegyüttesben, ahol megtalálható a körömbenyomásos füzér, illetve a bevagdalt bordadísz párhuzama is. 40 Pavúk a hurbanovói leletanyagot a legidősebb VK második fázisának tekinti, és a Bina fázist megelőző időszakra helyezi. 41 A 32. objektum leletanyaga azonban a több hasonlóság alapján sem elegendő ahhoz, hogy biztonsággal ehhez a fázishoz köthessük 33-34. objektum A két objektum lehetséges összefüggése, illetve a kerámiaanyag jellegzetességeinek egyöntetűsége miatt, a két gödör egykorúnak tartható. A finomkerámia technikai sajátosságai és vezető edényformái a DVK legidősebb fázisának jellegzetességeit mutatják. Kronológiai szempontból lényeges a tálak nagy arányú előfordulása és a bikónikus edényforma megjelenése. A tálak formailag és díszítésmódjai ka t tekintve egyaránt a legidősebb DVK jegyeit viselik. 42 Jelenleg erre az időszakra korlátozódik az egyik tál belsejében megjelenő, sekélyen besimított vonaldísz (9. kép 1.), amelynek különböző változatai néhány, vaiószínűieg importként értékelhető távolabbi előfordulástól eltekintve 43 leggyakrabban a Dunántúlon 44 és Szlovákiában 45 fordulnak elő. A több példány külsején megfigyelhető, elnagyoltan polírozott felület, szintén a legidősebb DVK tálait jellemzi (9. kép 3., 13., 14. kép 10., 17. kép 7., ÍO.). 46 Ebben a periódusban a legyakoribb, a mindkét gödörben előforduló, tálak külső oldalát díszítő politúrminta (9. kép 2., 17. kép 1-2., 4-5.) is, bár ez a díszítőtechnika szórványosan a DVK fiatalabb fázisában is megtalálható. 47 Legidősebb DVK leletegyüttesben eddig csak Bicskén 48 és Binán fordult elő. A 34. gödör egyik politúrtechnikával díszített töredékének belsejében összefüggő vörös festéknyom figyelhető meg (17. kép 1.), amely esetünkben festéktárolás maradványa is lehet. A festés nem jellemző a legidősebb fázis kerámiájára, de szórványosan több lelőhelyén is előfordul. Leggyakrabban inkrusztáció formájában jelenik meg, felületi alkalmazása Szlovákiából ismert. 51 Az edény belsejében előforduló festéknyom az okker felhasználásának kétségtelen bizonyítéka, amelynek elsődleges szerepe nem a kerámiadíszítésben lehetett. A legidősebb fázis minden lelőhelyén megjelenő kettős kónikus edény ugyancsak kronológiai jelentőségű. 52 A jellegzetes barázdaszerű vonaldísz általában ehhez az edényformához kapcsolódik. 53 A vizsgált anyagban viszonylag vékonyabb, 2 mm körüli vonalszélesség jellemző, de a 2-3 párhuzamosból álló díszítés rendszere nem rekonstruálható. Fiatalabb elem a vízszintes állású fül, amely a klasszikus, bikónikus edényekkel szemben, leginkább a későbbi fejlődés felé mutató magasabb, lekerekítettebb formákon fordul 31. Kalicz 1978-79., 25-26., 5. L 3. 32. Kalicz 1988., 50. kép 1. 33. Pavúk 1980., 39-^iO., 15. kép 1-2. 34. Kölnik 1978., 70. kép 1; 1980., 73. kép 4. 35. Nouotny 1988., 2. kép 3. 36. Kaufmann 1969., 263., 265., 22. L a-b. 37. Kölnik 1978., 135., 70. kép 1-5. 38. Tichú 1970., 10. 39. Kalicz 1978-79., 25. 40. Pauúk 1980., 36. kép 9., 8., 37. kép 1., 39. kép 6., 8. 41. Pauúk 1980. 43 44.-A 32. objektum leletanyaga azonban a több hasonlóság alapján sem elegendő ahhoz, hogy biztonsággal ehhez a fázishoz köthessük. 42. Lásd a 18. jegyzetet 43. Eilsleben: Kaufmann 1982., 86., 4. kép 5., 7. 44. Bicske: Makkay 1978., VII—XIII. L, XIV. L 1-3.; Becsehely, Sármellék Kalicz 1978-79., 3. L 2., 5. L 1., 10. L 1.; Medina: Kalicz 1988., 83. j. 45. Bina: Pauúk 1980., 5. kép 1-5., 6. kép 1., 13. kép 1-7., 27. kép 1-7. 46. Makkay 1978., X L 3., XI. kép 8.; Pauúk 1980., 33. kép 1. 47. Letkés: Papp 1972., 6. L 15.; Neszmély Kalirz-Makkay 1972., 6. kép 6—7. 48. Makkay 1978., X L 3-4., XI. L 1. 49. Pauúk 1980., 5. kép 3-4., 26. kép 3-4., 7. 50. Lásd a 19. jegyzetet 51. Pauúk 1980., 24. 52. Kalicz 1978-79., 17-19; 1988., 146; Pauúk 1980., 16-18; Tichy 1962., 303-304. 53. Pauúk 1980., 23-24., 26-27.
