Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)
M. VIRÁG ZSUZSANNA: Újkőkori és középső rézkori telepnyomok az MO autópálya szigetszentmiklósi szakaszánál
elő. A durva kerámiában megmutatkozó sajátosságok, a plasztikus díszek változatainak gazdagsága, a felület bevagdalásos díszítése szintén megegyezik a legidősebb fázis megismert jellegzetességeivel. 55 A felkent barbotin (Schlickwurf) a DVK későbbi fázisaiban teljes ritkaságnak számit, így megjelenése a leletegyüttesben ugyancsak keltező értékű. 56 Ez a felületi megmunkálás a Dunántúlon és Szlovákiában általánosan elterjedt, míg a távolabbi területeken csak szórványosan tűnik fel. 57 Egyes lelőhelyeken markánsan, nagyobb számban lép fel, máshol viszont teljességgel hiányozhat. Ez a jelenség, Pavúk szerint a legidősebb 59 DVK-n belül, kronológiai jelentőségű, másfelől viszont a különbségek helyi eltérések is lehetnek. A legidősebb fázis belső tagolása, az egyes fázisok jellegzetességeinek körvonalazása, a jelenlegi forrásanyag kis mennyisége miatt, még csak bizonytalanul lehetséges. 61 A 33-34. objektumok esetében is csak annyit állapíthatunk meg, hogy a leletanyag jellegzetességei leginkább a legidősebb fázis klasszikus (Bicske, Bina, Budapest - Aranyhegyi út stb.) leletegyütteseivel hozhatók összefüggésbe, amelyekből még hiányoznak a későbbi, illetve átmeneti fázis eddig megállapított jellegzetességei. 62 Ugyanakkor néhány elem alapján (vékonyabb vonaldíszak, vízszintes fülek és a Schlickwurftechnika kevésbé markáns formája) a két objektum kissé fiatalabbnak tűnik az említett leletegyütteseknél, bár az eltérések helyi jellegűek is lehetnek. 35. gödöregyüttes Az A gödör alsó rétegét a bikónikus forma és a politúrdíszítés előfordulása a DVK legidőseebb fázisára keltezi. A felső réteg legtöbb e'eme, a finomkerámia technikai sajátosságai, a széles, mély, barázdaszerű vonaldísz, a három párhuzamosan haladó vonalból álló motívum (70. kép 3., 6.), a besimított vonalak (18. kép 4.) és a körömbenyomássorok (18. kép 1.) együttes előfordulása ugyancsak ebben a periódusban jellegzetes. 64 A későbbi, kifejezetten kottafejes időszakra jellemző palacktöredék az objektum legtetejéről került elő. A C gödör aljában megjelenő betöltés, minőségét és a belőle előkerült leletanyag jellegzetességeit tekintve (sávos politúrdíszítés, széles, barázdaszerű vonaldísz, bikónikus forma), az A gödörrel azonos korúnak tartható, míg a felső réteg már kottafejes jellegzetességeket mutat. Pavúk a 2-3, perem alatt körbefutó vonaldísszel jellemezhető leleteket a kottafejes kerámia klasszikus, középső fázisába sorolja. 65 A zselizi típusú díszítés előzménye lehet a leletegyüttesben, a bekarcolt párhuzamos vonalak egyikén megjelenő rovátkolás (20. kép 3.). A durva kerámia díszítésmódjai megfelelnek a kottafejes időszaknak, 66 a kannelúrázott edényfelület viszont eddig csak korai zselizi összefüggésben ismert. 67 Az objektumegyüttes felső részéből előkerült, jól elkülöníthető leletanyag már nyilvánvalóan a település későbbi, klasszikus kottafejes, esetleg korazselizi rétegéhez tartozhatott, amely talán későbbi beásással kerülhetett a legidősebb fázis objektumának tetejére (35/A obj.), illetve felsőbb rétegébe (3.5/C obj.). 41. objektum A leletegyüttest, a finomkerámia technikai sajátosságai, a gömbszelet alakú edényforma, illetve a kottafejes díszítés megjelenése alapján keltezhetjük. Pavúk kronológiai rendszere szerint a mély csészeforma {21. kép3.) és a perem alatt körbefutó egysoros vonaldísz az objektumot leginkább a korai, legfeljebb a középső kottafejes időszakhoz 69 köti. A finomkerámiában fellelhető néhány archaikus vonás, mint a finom pelyva alkalmazása, illetve a szélesebb vonaldísz megjelenése, 70 inkább a korai keltezésre utalhat csakúgy, mint a gödörben előforduló sávosan polírozott díszítés, amelya a legjellemzőbben a lelőhely legidősebb fázisra keltezhető objektumaiban fordul elő. 7 KÖZÉPSŐ RÉZKOR Szigetszentmiklós-Üdülősor 1988-ban, egyetlen objektum kivételével, csak szórványosan kerültek elő a középső rézkor leletei. Kisebb teleprészlet, illetve egy temetkezés feltárására a következő évben, az ásatási terület déli részén kerülhetett sor. A település szerkezetére, a későbbi intenzív meg54. Pavúk 1980., 47., 41. kép 1-2. 55. Makkay 1978., XXI. L 4., XXIII. L 6-15., XXIV. kép 13; Kalicz 1978-79., 6. L 7-9., 7. L 6., 9., 10., 9. t. 3., 7-8., 10. L 8-10; 1988., 35. kép 4., 7., 10., 47. kép 8., 48. kép 5; Pauúk 198a, 31. kép 3., 5., 7., 38. kép 1., 3., 40. kép 6., 7. stb. 56. Kalicz 1978-79., 24. 57. Makkay 1978., 25; Kalicz 1978-79., 24., 1988., 154; Pauúk 1980., 37; Tichy i960., 10. kép 10; Kaufmann 1982., 4. kép 3. 58. Bicske: Makkay 1978; Budapest Aranyhegyi út; Medina: Kalicz 1988; Bina: Pauúk 1980. 59. Nitra fázis: Pauúk 1980., 42. 60. Kalicz 1988., 164. 61. Pauúk 1980., 42-47; Kalicz 1988., 164. 62. Makkay 1978. 29. kronológiai táblázat, 25-27. táblák; Pauúk 1980., 45-47; Kalicz 1988., 163. 63. Lásd a 46-47. és 50. jegyzetet 64. Makkay 1978., XVI. t 3; Pavúk 1980., 23-24., 31. kép, illetve lásd a 38. és a 41-43. jegyzeteket 65. Pauúk 1969., 273. 66. Toäk 1964., XXVII. t 2., 7., XXVIII. kép 4., 7., XLV1I. kép 12; Papp 1972., 11. kép 11., 12. kép 7. stb. 67. Tyitou 1980., 181. 68. Hasonló szituáció más lelőhelyekről is ismert Tichy I960., 440; étassíková 1988., 189. 69. Pauúk 1969., 270-273. 1. kép 3., 2. kép 9., 14., 15., 3. kép 1., 4. kép 1., 5. kép 2., 5. 70. Tichy J962., 303; Kalicz 1988., 220-221. 71. Lásd a 46-47. jegyzetet
