Selmeczi Laszló: A négyszállási I. számú jász temető (BTM műhely 4. kötet Budapest, 1992)
A lelőhely és régészeti kutatásának előzményei
A kutatandó lelőhely meghatározásánál alapvetően fontos szerepet játszott az a körülmény is, hogy éppen Négyszálláshoz köthetők a jászok régészeti kutatásának első kísérletei. Prückler (Pórteleki) József a Jász Múzeum 1937. évi évkönyvében a „Négyszállási gyűrű-lelet" címmel rövid cikket közölt. A gyűrű, amely felkellette Prückler érdeklődését, „mert az első pillanatra az Ar pád-kor végét, az Anjou-kor elejéi árulta el", jászberényi barátai szívességéből és Gerendásy László jászberényi ékszerész előzékenységéből került a kezébe. Lelőhelyét Komáromy József segítségével sikerült tisztáznia. A gyűrűt „találták a jászberényi határban, Jászdózsához közel, Négyszállás pusztán Szikszaiék tanyáján, körülbelül 1935ben... a tanya... Magaslaton fekszik, de még magasabb az a domborulat, hol a gyűrűt találták. Szikszaiék ezen a helyen nagyon sok követ bányásztak. Elbeszélésük szerint a kövek egy II alakú formát (alapot?) alkottak. Valószínű, hogy itt a domb tetején egy épület állott, melynek alapja egy részét Szikszaiék megtalálták. Természetesen a kifejtett kövek elkallódtak. A kibontott alapokra senki figyelmét fel nem hívták, s így azt nem mérte fel senki. Az ásásnál sok embercsontot is találtak, melynek nagy részét visszatemették. A csontok között volt, állítólag ujjperecre húzva, a gyűjteményem számára megszerzett ezüstgyűrű. Feltevésem szerint itt egy középkori templom állott, körülötte a címeremmel" 16 (4. kép). Prückler a lelőhelyet helyesen azonosította az egykori Négyszállással, de kételkedett abban, hogy jász lelőhelyet talált. „Cikkem végeredménye - mint írta -, hogy előkerült egy XIV. századbeli ezüst gyűrű, mely a régi Négyszállás telephelyét és az ott lévő templom fennállását is igazolja. De egyszersmind igazolja azt, hogy Négyszállás magyar falu volt eredetileg, mely körül helyezkedhetett el a jászok téli szállása." 17 Prückler második közleménye a Jász Múzeum 1938-1943. évi évkönyvében „ Ujabb Jászberény-négyszállási leletek" címmel jelent meg. A szerző 12 újabb leletet közölt Négyszállásról. Korábbi véleményét ebben az írásában megerősítette. Hangsúlyozta: „Négyszálláson előkerült leletek tehát azt igazolják, hogy nem a keleti kultúrkörbe tartozó jászoké volt ez a hagyaték, hanem a magyaroké." n Következésképpen Prückler a jászok régészeti kutatására munkáival lényegében véve semmiféle hatást nem gyakorolhatott. Prücklerrcl egy időben Komáromy József is végzett kutatásokat, sőt 1936. szeptember 1-4. között ásatást is folytatott a lelőhelyen. Eredményeit legteljesebben a Jászsági Könyvtár II. kötetében tette közzé. 19 Az ásatás - Komáromy szerint sajnos alig néhány tárggyal gyarapította a Jász Múzeum gyűjteményét, „de ezen túlmenőleg azzal az érdekes eredménnyel szolgált, hogy rátaláltunk az Anjou- és Zsigmond-korabeli Négyszállás temetőjére, a dűlőúttól délre pedig, aBartal-földön késő középkori településnyomokat tártunk fel" 20 Komáromy igyekezett tisztázni a Prückler által feltételezett templomrom helyét. „A mostani ásatásnál ugyanis azt az irányvonalat követtem, hogy először is megállapítsam azt a helyet, ahol Szikszaiék az úgynevezett fekvő H-alapot találták. A farkasmályi bányából származó, átlagosan emberfej nagyságú sötétszürke-lilás kövek évekkel előbb avatatlan kezekkel történt kibányászásának helyét világosan elárulta az a mélyedés, mely a tarlón visszamaradt. A tanyaiak elbeszéléséből nagyjából rekonstruálni és megrajzolni lehetett azt az építményalapot, melynek több kocsirakományra tehető anyagát már széthordták és amelyet valóban egy csonkaszárú, fekvő 11-nak lehet nevezni. Az ásatás folyamán ennek a fundamentumnak a környékét átkutattuk és itt több kőalapot - legalábbis a most feltárt területen - nem találtunk. 'Tekintettel arra, hogy a Szikszai-féle tarlón soros keresztény temetőre bukkantunk, amely néhol rendellenes túlzsúfoltságot tüntet fel, legalább egyelőre arra a feltevésre kell szorítkoznunk, hogy az említett II-alap egy páros kripta maradványa lehetett, ami annál is inkább valószínű, mert az ott talált mellékletek változatossága, aránylagos gazdagsága és kort datáló éremleletei nem állanak arányban a mostani ásatás alkalmával felszínre került mellékletek gyér számával." 21 Komáromy azt feltételezte, hogy az általa kriptának vélt építmény a Zsigmond korában jelentős szerepet játszó Kompolti-családé lehetett, majd röviden ismertette a temetkezési szokásokat és leírta a feltárt sírokat. A tclepfeltárással kapcsolatban többek között ezeket írta: „A harmadik árokban... 120 cm mélységben... a teljes feltisztítás után a négyzet alakú lakás döngölt-agyagpadozatát, valamint ennek délkeleti sarkában álló kemence fenekét 80 cm-rel magasabban, pontosan meg lehetett állapítani... A feltárt lakás, viszonylagos mélysége miatt, föltétlenül félig földbe vájt kunyhót tételez fel." 22 A templom körüli temetőben szokatlan jelenségek, pl. a 3. sírban a csontváz jobboldalánál 13 cm hosszú nyelű, 53 cm hosszú pengéjű, egyélű, egyenes kard volt, medencéjén „kettős, összetett elliptikus alakú ezüst-csat" feküdt, a 4. és 5. sírban egy közösen eltemetett felnőtt és egy gyermek sírjában a gyermekcsontváz „jobb hónaljába négy szegeccsel ellátott 20 cm 4. kép. A Jászberény-négyszállási tanyarész a középkori templom nyomainak jelzésével (Prückler után) Abb. 4. Gehöftteil von Jászberény-Négyszállás mit Angabe der Spuren der mittelalterlichen Kirche ( nach Prückler)
