H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)

Import üvegek

1. / emailfestésű poharak, 2. / kék üvegfonállal "rajzolt" üvegek, 3. / cseppes poharak, 4. / kannelúrás poharak, 5. / bordás poharak, 6. / poharak optikai díszítéssel, 7. / poharak díszítés nélkül, 8. / csészék, 9. / szűknyakú magas palackok, 10. / tálak, 11. / kettős-kónikus palackok, 12. / serlegek. Az 1-2. típus csak a 13. század végén fordul elő (Mende-Leányvár). Ezek munkaigényes, egyedi kivitelezést igénylő darabok. A 12. típus csak a 15. században fordul elő. A gótikus serlegeknek vékony, magas szára volt. Úgy gondolom, hogy ez a típus a törés nagyobb veszélye miatt nem volt alkalmas a szállításra. Csaknem két évszázadon keresztül, a 14. században, a 15. század utolsó harmadáig a 3-11.-ig terjedő típusok a legkedveltebbek. A velencei levéltárban fennmaradtak olyan megrendelések, amelyek egy bizonyos műhelytől 3000-es darabszámban kértek egy-egy megnevezett típust (Zecchin 1970, 28.) Ilyen tömegtermelés mellett egyedi kivitelezésű darabokat már nem lehetett készíteni. A teljesen színtelen üvegeket legfeljebb vékony, kék üvegfonállal díszítették, amelyet spirálisan tekertek pl. egy palack szájtölcsére köré, vagy amellyel egy pohár peremét szegélyezték. Az üvegek nagyobb részét azonban szín nélkül, csak a színtelen anyagból készült cseppekkel, fonalakkal, vagy formákban kialakított felületi mintákkal díszítették. Ezek a típusok a vásárlóknál sikereseknek bizonyultak, hosszú időn keresztül nem volt szükség változtatásra, sőt az egyenesen rontotta volna az üzletet, mert vevőik a megszokott áruhoz ragaszkodtak. Ezért kb. kétszáz éven belül pontosabb korhatározásukhoz csak lelőkörülményeik és a leletegyüttes figyelembevétele adhat segítséget. A 14. század elejéről kevés datált lelőhelyünk van. Bővebbet a "Buda" címszónál. A 14. század második felében megszaporodik a pénzekkel is meghatározott velencei üvegleletek lelőhelyeinek száma. Lehetséges, hogy az üvegek népszerűsége ekkor érte el tetőfokát. Egy 1359-ből származó oklevélszövegben olvassuk: "Unum pocarium seu feneseueg dictum" (MNM Káli. lev., Bartal A. után). Ebből az időből tehát az üveg használatának már írott emléke is van. Gyakori eset, hogy régészeti feltárásnál a forgalomban lévő típusoknak mindegyike együtt található (Visegrád, Róm. Kat. templom előtt talált leletek). Ebből arra következtetünk, hogy a kereskedők "kollekciókat" is árultak. Ezekben az együttesekben azonban a legnagyobb darabszáma a "cseppes poharaknak" van. Egy-egy típusnak több változata is van. A cseppes poharaknak országunk területén három változata található meg: 1. / alacsony, hordóformájú test, alacsony, gömbölyödő perem, melyet a testtől vékony vízszintes fonál választ el. Ez a változat fordul elő a leggyakrabban és a legtöbb példányban (Kat. XIII. 4. b. 57.). Ilyen pohár külföldön Regensburgban került elő (Phoenix... 1988, 204. Abb. 183/a.); 2. / az előbbinél is alacsonyabb testű, amelyen csak két sor csepp fér el. A perem magas, egyenes, csak a széle hajlik ki. Ebből a változatból kevesebb kerül elő, de azért ez is előfordul az országban több helyen, pl. kötetünkben Székesfehérváron, Vácon (4. kép), külföldön Freisingben, Regensburgban, Münchenben, Kremsben, Cheb-ben találtak hasonlókat ( Phoenix... 1988, 203. Abb. 181, 182.); 3. / magas, kissé kónikus test, magas, tölcséres peremmel. Ez a változat csak egyetlen helyen került elő: Pozsonyban. Más országokban azonban gyakori. Ilyen változat került elő Speyerben (Baumgartner 1988, 36-37. Abb. 4.), Nürnbergben (Kahsnitz 1984, 116-120.). Ennek a változatnak előképei a görögországi Korinthoszban kerültek elő. Úgy gondolom, hogy a változatok egy-egy műhely stílusát jelentik. Ebben az esetben két műhely szállított Magyarországra, a harmadik inkább csak Németországba, hozzánk éppen csak a határ szélére