Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)

Dokumentumok (1-94. sz.)

semmi úton, hogy segíthessenek bennünket? lévén mindenik fegyverben, ki ki ellensége ellen készül, felejt mást, vagy bennünket; de ha szintén egj esztendőben, vagy kettőben segíthessen is valaki? az alatt érkezhetik baja, felejt minket. Országot penig oUyan fegyverrel, vagj segítséggel csak egy két esztendőn bírni, mit tészen? akárki is megítuheti! Ezzel az Nemzettel penig tovább hadakozni, Országot megtartani lehet-é? nem-e? ne kérdgyük senkitül, már tudgyuk. Jó reménség alatt az mikor időnk lehetet volna, az békességet elmulattuk; mondhatnók azt, nem lehetett, mivel kívánságinkra nem condescendait az Austriai Ház; ne is várjuk azt, hogy mindenekben az mi kívánságunk szerint mennyen véghez patificationk^sic!/ mivel nem barátunkal, hanem monarchával vagyon dolgunk, az ki is megvárja az submissiot. Az reménséget örökké hallottam csak árnyéknak leni, az melly gyakran megcsallya az embert; így jaránk mi is, csak az árnyékkal maradánk; oda vagyon mind az két hazánk, emberi elme gondolkozása szerint: hogy visszamehessünk, nem reménlhetem. 6to. Már ennyire elhatalmazván az ellenség: szép erősségeinket kezéhez vévén, három kis vármegjétskével ha maradunk, onnat is amikor akar? úgj látom kihajthat; megmaradt kevés hadainkat más országra vinni nem lehet; az had eloszol, az hazábul való lévén; fészkét, cselédgyét el nem hadgya, és így minden dolgunknak nyaka szakad. 7mo. Isten ne adgya! hogy ha Felségednek is ez Hazábul killyebb kelletik menni, Felségeddel együtt sok úri farniliának? mi lessz a vége? Isten titkában vagyon. Emberi elme vélekedése szerint egyebet nem reménlhetni, hanem hogy az ellenség örülni fogja/sic!/ s contemnál bennünket; régen feltett gonosz szándékát könnyen viszi véghez, mivel néki az mi szeméUyinkre semmi szüksége nincsen, hanem jószáginkra. Ha egy valamire való família nem marad is Magyar Országban s Erdéllyben, nem bánnya, úgy csinálhattja jobban Német Országgá. Feltévén valami reménség alatt, hogy az két hazábul, mind Magyar Országbul s mind Erdéllybül nagy famíliák, becsületes rendek idegen országokra vonnyák magokat, várván kevés időtül, inkább vihetik egy két esztendeig, de az kik régen bujdosnak, mindenekbül kifogjtak, lehetetíen tovább bujdosniok, éhvel meghalniok; kételenítettetnek veszedelmekkel is farkaskaszára vetni fejeket; mert, mint fellyeb is írám, az reménség gyakran meg szokta az embert csalni. Mindezeket jó lélekkel considerálván, mint már sokszor iteraltam, sok úri familiák magok, maradékjok gjalázatoson idegen országokon éhelhalásra, kódulásra ne jussanak; sok seculumok alatt, régi ősöktül bírattatott szép jószágokat el ne veszessék; jövendőre örök átok alatt ne legyünk, bestelen hírünk örök emlékezetben ne maradgyon. Istenre bízván magunkat! magunk kárával is cselekedgyünk, csak az egész nemzetünk átkát, kárhoztatását ne végjük jövendőre. 8vo. Azért, édes jó Felséges Uram! tudom, minden bizonnyal mindezekrül száma nélkül, megkeseredett szível, bölcsen gondolkodott Felséged. Azért, hogy mindezenn gonoszokat megelőzhessük, javaihatom, míg ez a kevés fegyver, két-három vármegyétske, hasonlóképpen két-három erősségecske kezünknél vágjon, cselekedjünk addég valamit. Tentállyunk elsőbenn is armistitiumot; az alatt indítsunk békességrül való tractát: annál is inkább, ha maga nyújt alkalmatosságot az Austriai Ház; ne contemnállyuk, mint eddég; az élő Istenért! az alatt kikereshetnők, micsoda condítiókkal kívánnók. Azért szokták mondani: az fa nem esik le egy vágással; magunk meghunyászkodásával, reménlem sokat vihetünk véghez; az nagy monarcháknak is szíveket oda hajtya Isten, az hova akarja; zabolát vethet szájokba, addég bocsáttja, az még akarja, tovább nem mehet. Egy óra sokszor jobb száznál. 9no. Erdélyiektűi állyunk fel mi Felséged mellett, somritáilyuk szívesen fejedelmünknek; gondolom, tanálhatunk ollyan helyes ratiokat, hogy hajói gondolkodik a Király, annualni fog az Felséged fejedelemségének bizonyos okokra nézve. Mindezekrül bölcsen gondolkodván Felséged, mint Istentül nagj elmével megáldatott fejedelmi ember, cselekedgye azt Felséged, az mi jobb; mint fellyeb is írtam, az magjar nemzetiül s nagy familiáktul jövendőre ne kárhoztassék. Datum Köves Liget 20. January Anno 1711. Barcsai Ábrahám m. p. 38. Hajdúhadház, 1711. január 21. Komáromi Csipkés György levele Károlyi Sándorhoz a Pálffyval való tárgyalásairól. Nemcsak emberét küldi Károlyihoz, de maga is hajlandó személyesen hozzámenni (Eredeti. MOL P.396.Károlyi cs.lt. Ap LAcRa Series V.l.cs. Végig sajátkezű írással. Külső címzés: Méltóságos Generális Mareschaüus Károlyi Sándor Uramnak /Titulus/ jó Uramnak 6 Excellentiájának alázatossan. Gyûrûspecsét nyoma. ) Méltóságos Fő Generalis, nekem jó Uram. Excellentiád méltóságos levelét ma reggel emberem meghozván, ottan felmentem és communicáltam ő Excellentiájával, mivel pedig már mind fel volt az had ülve, csak meg kellet indulni, hanem engemet előre külde