Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Időrendi és történeti áttekintés (The history of Transdanubia during the late bronze age.) Bilingual-bilingvis.

A kurdi típusú kincsek legjellemzőbb sajátossága összetételükből adódik. Az ép tárgyak mellett tömegesen találjuk e leletekben az újbóli feldolgozásra váró töredékes darabokat, így e kincsek többségénél öntőmühely készletére kell gondolnunk. Az ép tárgyak döntő hányadát használati darabok, így sarlók, tokos balták, valamint félkész áruk alkotják. Egyes kincsekben sorozatban jelentkeznek a különböző méretű karikák. Ezek karika-pénz — értékmérő — jellege teljesen egyértelmű, de ugyanígy betölthették az értékmérő funkcióját pl. a nagy tömegben előforduló nyélnyújtványos sarlók is.

502 Ez utóbbiak természetesen inkább a mezőgazdaság jelentőségének fokozatos előtérbe kerülését is dokumentálják, legalábbis bizonyos vidékeken. Feltétlenül figyelmet érdemlő jelenség, hogy e kincsleletekben többnyire töredékesek a különféle fegyverek. Néhány kardtöredék, leginkább töredékes lándzsahegyek, pajzsok, sisakok, péncélzat kisebb-nagyobb darabjai találhatók ezekben. A töredékes fegyverek valószínűleg háborús eseményekre utalnak, melyek miatt aligha maradhatott használható fegyver a bronzműhelyek raktáraiban. Különösen feltűnő e jelenség, ha összevetjük leleteinket pl. a valamivel korábbi kelet-magyarországi aranyosi horizont kincseivel, melyekben az ép fegyverek terjes arzenálja sorakoztatható fel. A kurdi típusú kincsek igen sok szállal kötődnek a Dunántúl korai umamezős korszakának telepeihez, temetőihez. A már említett típusokon kívül azonban számos olyan bronz is található ezekben, melyet még nem ismert a második fázis népessége. A fegyverek között az Ennsdorf, az Allerona és a három bordás, tömör markolatú kardok, a viseleti tárgyak között a lemezes hátú Kurd-Röschitz típusú fibulák, a korongtekercses változatok, továbbá a tokos balták és nyélnyújtványos sarlók egy része valószínűleg már a harmadik fázis terméke. A kurdi típusú bronzok némelyikét viszont a régibb UK sírmellékletei között már megtaláljuk, míg a telepeken öntőmintáik árulkodnak ugyanezek jelenlétéről. Az egyik dél-dunántúli telep gödreiben pl. a régibb umamezős kultúra jellegzetes kerámiája keltezi az ugyanitt lelt kincsleletet, vagy ha tetszik, egy öntőműhely maradványát.

503 A harmadik fázis településeinek ritkulása nem jelenti feltétlenül a népesség számának csökkenését is, inkább az életmódban jelentkező bizonyos változásokat tükrözhet. A már korábban létesített magaslati telephelyeken, s az újabban betelepített földvárakban tovább folyt az élet, és ugyanezt tapasztaljuk néhány kisebb, folyóparti, patakok és egyéb vízjárások mentén létesített telep esetében. A Pécsváradon feltárt település megőrizte számunkra a korai UK település rendszerének sajátosságait, lakóházait és egyéb mezőgazdasági jellegű építményeit. A szegletes alaprajzú, közepes alapterületű lakóházak, az ezekhez csatlakozó gödörrendszerekből kialakított gazdasági épületek már a tipikus paraszti falvak modelljét vetítik elénk. Feltétlenül figyelmet érdemel, hogy ennek előzményeit az első periódushoz tartozó siklósi telep felső szintjének maradványaiban már felfedezhetjük.

504 A harmadik fázis tulajdonképpen átmenetinek tekinthető a régibb és a fiatalabb urnamezős kultúra határán. Ekkor alakult ki Északkelet-Dunántúl és a szomszédos Délnyugat-Szlovákia területén a Velatice kultúra Kárpát-medencei fáciese, a váli kultúra, ül. a hetényi csoport. Igen valószínű, hogy a Velemen és Sághegyen ettől az időszaktól bontakozik ki erőteljesebben a bronzművesség, amely ekkor még a kurdi és a gyermelyi horizont keretei közé tartozik. Ezt a feltevést igazolják a lelőhelyekről származó kincsek, valamint a szórványleletek döntő többsége. Míg a korszakban több helyütt is tapasztalható a dunántúli lelőhelyek számának csökkenése, ugyanebben az időben és később a váli kultúrás leletek száma növekvő tendenciát mutat. A kezdetben szórványosan jelentkező leletegyütteseket a nagy váli temetők létesítésének kora követi, még a harmadik fázison belül. A Dunától északra, pl. még egészen korai HA2 jeüegű síregyüttesek is feüelhetők, különösen a hetényi jeUegű temetők körében. Ugyanezt tapasztalhatjuk a Duna menti váli temetőkben is. Különösen a főváros térségében építette ki a kultúra népe már korai fejlődési szakaszában településeit. E lelőhelyek némelyikén a későhalomsíros-korai UK leleteinek jelenléte alapján a két kultúra genetikus kapcsolatára keü gondolnunk. Ilyen pl. a Békásmegyer-Vízművek területén feltárt település, amely a pécsváradi régibb UK telep rendszerét idézi.

505 A váli kultúra fémművessége kezdetben nyüván azonos volt a kurdi iparral, iü. ennek legkésőbbi, a gyermelyi típusokkal fémjelzett reprezentánsaival, legalábbis az alapvető bronztípusokat tekintve. Ezt a hetényi temető bronzmeUékletei is tanúsítják. Ugyanígy a fazekasság termékei is nagyrészt megegyeznek a Dunántúlon már megszokott régibb UK típusokkal. A fül felett sarkosan felmagasított peremek, a kúposodó nyakú, leginkább egyfülű urnák, a sűrű, függőleges árkolás, az edények jeüegzetes szürkésbarna színe, valamint bizonyos típusok együttes előfordulása említhetők elsősorban, mint a váli kultúra fazekasságának alapvető meghatározói. A váli kultúra etnogenezisét két fontos tényezőben kereshetjük: egyrészt az országrészt már korábban megszálló Cseke-mosonyszolnokival rokon alapnépességben, másrészt a dél-morvaországi és az észak-ausztriai korai urnamezős népesség expanziójában. Valószínűleg ez utóbbiak felelősek a dunántúli korai UK életében bekövetkezett törésért, valamint a fiatalabb umamezős fejlődés kibontakoztatásáért is. A harmadik fázis viszonylag rövid időszak lehetett, s helyenként alig választható el a megelőző korszaktól. Jórészt egyidős a virágzó Velatice kultúrával, a már kialakult Gáva és Kyjatice kultúrák fejlett szakaszával, a kelet-magyarországi későbronzkor 3/a periódusa (Kemenczei) eseményeivel. Ekkorra keltezhető a szlovéniai Dobova-RuSe csoport kialakulása, amely megfelel a HA1 és a HA2 fordulója körüli időnek, az i. e. 11. sz. első évtizedeinek. Valószínűleg ezekben az évtizedekben kerültek folyamatosan föld alá a kurdi típusú kincsleletek korábbi (Kisapáti-Lengyeltóti) és valamivel később ennek kissé fiatalabb, gyermelyinek nevezett (Jászkarajenő-Uzsavölgy) reprezentánsai.

506