Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)
II. fázis - A ferdén árkolt edények kultúrája
ÉSZAKKELET-DUNÁNTÚLI CSOPORT A dunántúli régibb UK negyedik területi csoportja már közel sem olyan erőteljes, mint az előző három. Leletegyüttesei talán a szomszédos északnyugat-dunántúli csoporttal árulják el a legszorosabb összefüggést. A Bakony és Győr-Sopron körzetében már az első fázis végétől megfigyelt harcos sírok Fejér, Komárom és Pest megyék területén sem ismeretlenek. A már említett törökbálinti síregyüttes mellett néhány fővárosi, feltételezhetően harcos sírhoz tartozó leletet említhetünk: Budapest (III.) Óbuda, Budapest (XXII.) Nagytétény. 203 Sajnos szinte semmit sem tudunk e sírok jellegéről, rítusáról. Ugyanezt mondhatjuk el a magyaralmási kerámialeletről, amelyről korábban feltételeztük ugyan,hogy edénydepot, de az is elképzelhető, hogy jelképes sír anyagával állunk szemben. 204 Nem sokkal tudunk többet a Pomáz-Zdravlyák dűlőben feltárt hamvasztásos sírról. 205 Valamivel szélesebb a síregyüttesekénél a csoport területén fellelhető telepmaradványok köre. Miután az esetek többségénél felszíni gyűjtésből származó cserepekkel állunk szemben, igen nehéz ezekből messzemenő következtetéseket levonni, vagy éppen elválasztani e leleteket a következő harmadik fázis váli kultúrás anyagától. Viszonylag könnyebb a helyzetünk a Fejér és Pest megyei telepmaradványok megítélésénél: Nadap-Jánoshegy, Gárdony-Móricz Zs. u., Csór, Budapest (III.) Harrer P. u., Budapest (III.) Békásmegyer-Vízművek leletanyagában kétségtelenül a helyi halomsíros hagyományok, a Bakony és Győr-Sopron vidéki kapcsolatok dominálnak, s így aligha vetődhet fel a korai váli kultúrával való azonosítás lehetősége. 206 Kevésbé egyértelmű a helyzet a Komárom megyei és néhány Pest megyei leletegyüttesnél. Bajna-Öreghegy alja I—II., Budakalász-Tangazdaság, Dorog-Hungária hegy, Esztergom-Széchenyi tér, Mogyorósbánya-Fehérkereszt I— IL, Nagysáp-Domonkos-puszta, Pilismarót-Felsőszélesek, Pilismarót-Homoki szőlők, Pomáz-Prekobrodicza dűlő stb. leletanyagában nehéz terjes pontossággal elhatárolni a két kultúra korban igen közel álló kerámiájának típusait. 207 Csupán egy-két olyan biztos lelőhelyet említhetünk, ahol kizárhatjuk a váli kultúra jelenlétét: Nagy sáp-Urisáp, Nyergesújfalu-Papírgyári földek. 208 Tulajdonképpen a Budapest (III.) Harrer P. úti hulladékgödör cserépanyaga tanúsítja leginkább a két szomszédos észak-dunántúli régió szoros összetartozását, a c'aka-Mosonszolnok körrel való összefüggéseket. 209 A területi csoportnak a £aka körrel való összefüggéseire derít fényt néhány újabb lelőhely, mely Tata monográfiájának I. kötetében látott napvilágot. Ilyen helyek pl. Kocs-Csicsó, Tata-Tófarok, Tata-Fényes fürdő, ahol telepmaradványok kerültek elő. Csupán az érdekesség kedvéért említjük, hogy a szerzők (Vadász É. és Vékony G.) felvetik kisebb mediterrán eredetű csoport bevándorlását, amely esetleg magyarázza a £aka körben fellelhető ilyen jelenségeket (pl. a péncélzat). 209 / 3 Természetesen ebben a környezetben is megtaláljuk a védett, magaslati településeket. A fővárosban Gellérthegy lehetett ilyen telephely, annak ellenére, hogy egyelőre csak a későhalomsíros korszakból vannak adataink lakott voltára. 210 Bizonytalan a kajászói földvár kora, viszont Nadap-Jánoshegy a II. fázisban már biztosan lakott volt, amint erre a felszínről gyűjtött cserépanyagból következtethetünk. 211 Mogyorósbánya-Óhegyen még az első fázisra keltezhető anyagot leltek. 212 FAZEKASSÁG (5 .t.l 8-25,29-34) Meglehetősen keveset tudunk a korszakban eléggé ritkán betelepített régió leletanyagáról. Sír kerámia: A már idézett magyaralmási edénylelet területi elhelyezkedése alapján ebbe a körbe sorolható. A fölgömb idomú, kihajló szájperemű, magasra húzott fülű csészék már a korszak jellegzetes edényei közé tartoznak, még inkább a rövid hengeres nyakú, ferdén árkolt vállú példány. A mélyen ülő hasú, vízszintes síkozással díszített, széles, tölcséres szájú, eredetileg kettős fülű bögre viszont az előző korszak jellegzetes későhalomsíros edényeire utal. Egy lábalakú, valószínűleg kultikus edényke és egy csonkakúpos csésze egészíti ki az együttest. 213 A Pomáz-Zdravlyák lelőhelyen feltárt sírban széles árkolású, kihajló, vízszintesen síkozott szájperemű urnát, turbántekercses szájperemű tálat és öblös bögrét leltek. 214 Telepkerámia: A gyakoribb edényfajták között említhetjük a magasra húzott fülű, öblös hasú bögréket, a profilait idomú csészéket, a fentiekhez hasonló füllel, mély tálat szélesen kihajló, síkozott szájperemmel, sima, díszítetlen vagy ferdén árkolt vállal, az ívelten kihajló, síkozott szájperemű, öblös, urnaszerű edényeket, a sekély tálakat, behúzott, síkozott és turbántekercses szájperemmel, a hordó alakú fazekakat, körbefutó, ujjbenyomásos bordával, fogóbütykökkel, a hengeres nyakú edényeket ferdén vagy egyenesen levágott szájperemmel, a nagyobb, kúpos nyakú hombárokat, végül a tölcséres nyakú csuprokat.
