Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

II. fázis - A ferdén árkolt edények kultúrája

Az omamentális elemek közül a már felsoroltakon kívül a csücskös szájperem, a függőleges kannelura, a vízszintes, árkolás jellegű hornyolás, a körbeárkolt bütyök, a bögrék és csuprok vállrészének tűzdelése, a karcolt háromszög ornametika, az ívelt bordacsoport, valamint az ujjbenyomásos fogóbütyök említhetők. Gyakori az edényfüleknél a háromszög átmetszet, de előfordul a széles, alagútszerűen kialakított bütyökfül is. A cserépanyagban a finoman iszapolt, vékony falú, fényezett árú az általános. Alapszíne többnyire a szürkésbarna, a sötétszürke, a világossárga és a téglavörös. DÉL-ALFÖLDI CSOPORT Valójában az I. fázis jellegzetes umamezős fejlődésével állunk szemben ezen a területen is, mely fejlődés törésmentes folyamata a csorvai temető anyagában figyelhető meg. A temető fiatalabb horizontja már a dunántúli UK II. fázisával egykorú, amelyet világosan igazol az elpusztult sírok szórványanyagából egy lemezes hátú kurdi típusú fibula. Valószínűleg ehhez a horizonthoz sorolhatjuk a már tisztán umamezős kerámiát és bronzokat tartalmazó síregyütteseket. A különféle sírmellékletek között behúzott, turbán tekercses szájperemű tálakat, árkolt hasú, hengeres nyakú füles csuprokat, hengeres és kúpos nyakú urnákat, füllel vagy fül nélkül, árkolt vállú, tölcséres nyakú urnákat, profilait idomú, magasra húzott fülű csészéket (a fül háromszög átmetszetű), síkozott szájperemű, mély tálakat, fogólapos szájperemű, sekélyebb tálat, edényfejű, dudoros nyakú tűt, lándzsaalakú csüngőt stb. említhetünk.

215 BRONZMŰVESSÉG (8.t.) Az I. fázis kedvelt bronztípusai közül néhányat továbbra is használtak, így a H/a típusú nyélnyújtványos kard variánsait, az ívelt élű lándzsahegyet, a közép szárnyállású baltát a fegyverek közül, a különböző, díszített szárú, gömbfejű tűket, lándzsaalakú csüngőket, csavart torkveszeket az ékszerek közül. A legtöbb használati tárgy, mint pl. a kétélű borotva, a nyélnyújtványos sarló, a tokos balta és véső stb. ha kissé változott formában is, továbbra is kedvelt típusa a korszaknak. Fegyverzet: Teljesen új bronzféleségek a II. fázis leletanyagában a védőfegyverek. Az egyik csekei halomsírban olyan tárgyakat is leltek, melyekből világosan kiderül, hogy ekkor már viselték a kalapált bronzlemezből készített páncélinget. A Farkasgyepű-Pöröserdő II. lelőhely egyik sírjában lelt páncéltöredék a legkorábbi dunántúli példány, s további darabokat ismerünk a kurdi horizont kincsleleteiből.

216 A korábban használatos talpas balták és a kisebb és egyben keskenyebb szárnyas változatok mellett a nagyobb méretű, nehéz példányok váltak általánossá (Hövej, Bakonyjákó-Somhát, Pilismarót-Basaharc, Pincehely-Gyánti bevágás, Bakonytamási-Nyíres dűlő, Nyárád-Ólakipuszta, S zentgyörgy vár-Várhegy, Paks-Vörösmalom, SzentgálBondocshegy).

217 A támadófegyverek között teljesen új a Peschiera tőrök D változata, amely egyben sajátos Kárpát-medencei típus is. Hiteles környezetből sajnos alig ismerjük, csupán a bizonytalan típusú Mosonszolnok-haidehofpusztai darab sorolható ide.

218 Valószínűleg harcos sírból származik a Zirc-Csengő és a Veszprém-Arany J. u. példánya.

219 Viszonylag sok szórványos D típusról van tudomásunk (Zalaszabar-Hosszúréti sziget, Bágyogszovát, VindornyaszőlősTőzegbánya, Dombóvár-Kaposbozót, Lengyel, Kaposvár-Rokkanttelep, Mór-Táborhegy).

220 A harcos sírok legfontosabb fegyvere továbbra is a Il/a típusú kard, az ívelt élű lándzsacsúcs és a közép szárnyállású balta. Ezek mellett a már felsorolt markolatnyújtványos D tőrök és ritkábban az egyszerű tokos vésők tartoznak még az ilyen jellegű sírok mellékletei közé. Érdekes leletet ismerünk a Koroncó-bábotai telepről, egy, a második fázisra keltezhető lakóház közvetlen szomszédságából. A T markolatos tőrből, Il/a típusú kardból, közép szárnyállású baltából és ívelt élű lándzsacsúcsból álló kis bronzlelet eléggé szokatlan a többnyire más összetételű kurdi típusú kincsek sorában, miután ez utóbbiak általában töredékes állapotban levő fegyvereket tartalmaznak. A koroncói lelet talán a telepen vagy éppen az említett házban lakó harcos fegyverzete volt, melyet - kivételesen - nem az elhunyt mellé helyeztek mellékletként. A lelet tőre világosan jelzi, hogy a korszakban a D típusok mellett T markolatos változatok is használatban voltak 221 Erre utal egyébként a Bakonyszücs-százhalmi sírlelet is.

222 Viseleti tárgyak - ékszerek: Valószínűleg viseletbeli változást is jelent egy másik, korábban teljesen ismeretlen bronztárgy, a fibula. Sír- és telepanyagban egyaránt találkozunk különböző típusú példányaival. Az első darabok szinte előzmény nélkül jelentkeznek a második fázis leletanyagában. Tipológiai szempontból ugyan nem, funkcióját tekintve mégis előzménynek