Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - SZIRMAI Krisztina: Silvanus, Priapus ábrázolások a BTM Aquincumi Múzeumában - ZSIDI Paula: A Duna szerepe Aquincum topográfiájában

előtt történt feltöltést.

48 A polgárváros és a katonaváros közötti területen húzódó - még a múlt századi térképeken is jelzett - patakok, természetes árkok: Aranyhegyi-patak, Solymárvölgyi-árok, Rádl-árok (6. kép) ugyancsak gondot okoztak a településrészek, temetők kialakításánál. Ilyen esetekben több ponton figyeltek meg az újabb kutatások tereprendezéshez köthető vízelvezető árkokat.

49 Ilyen, feltehetőleg a közeli hegyekben eredő források vizét is elvezető, természetes eredetű (egykori Dunaág) csatorna, (7. kép) gondosan karbantartott szakasza került elő a már említett Budaújlakon, a canabae délkeleti szegélyén.

50 A természetátalakító tevékenységek közé kell sorolnunk a bővizű források foglalását és hasznosítását, melyek a korábban patakokba összeomló és szabadon elfolyó vizeket szabályozták. Több, ma is működő forrás római kori hasznosítására vonatkozóan vannak régészeti bizonyítékaink az elmúlt évtizedek feltárásaiból. Mintegy 14 forrás római kori használatát sikerült megfigyelni és dokumentálni az aquincumi aquaeductus kiindulópontjául szolgáló forráscsoport feltárásánál.

51 Emellett minden bizonnyal hasznosították a Csillaghegyen,

52 továbbá a A polgárváros nyugati részének feltárása során egy városfalon belüli kb. 10 m széles, észak-déli irányú „üres sáv" került elő, amely korábbi, természetes árok feltehetőleg a mai Aranyhegyi-patak egykori medre betöltésének a maradványa lehetett (Zsidi Paula publikálatlan ásatása 1991-ben, ZSIDI P.: RégFüz 1/45 (1993 33, Nr. 49/2.) A polgárváros északkeleti régiójában T. Láng Orsolya tárta fel 2004-ben, az ún. peristyliumos ház alatt a korábbi vízjárta mélyedés, árok (?) nyomait: T. LÁNG O.: Peristyl-ház: hitelesítő feltárás az aquincumi polgárváros északkeleti részén. Aqfüz 11. (2005.), 75. A canabae nyugati peremén MADARSSY O.: Római kori beépítettség kutatása az aquincumi katonaváros északnyugati határán, (investigations concerning Roman Period settlement density along the northwestern border of the Aquincum military town.) Aqfüz 1. (1995), 35-37; a katonaváros északi temetőjében ZSIDI P.: Untersuchungen des Nordgräberfeldes der Militärstadt von Aquincum. In: Akten des 14. Internationalen Limeskongresses 1986 Carnuntum. (Red. M. Kandler-H. Vetters) RLÖ 36/2, Wien, 1990, 724; a villagazdaságok területén ZSIDI P.: Római kori villagazdaság részlete az aquincumi katonaváros és polgárváros között. Aqfüz 5. (1999), 102. Az árkot több ponton vágta át kutatásai során Márity Erzsébet és Hable Tibor, vö. 42. lj. PÓCZY K.: Aquincum első aquaeductusa. ArchÉrt 99. (1972), 9-32. • PETŐ M.: Római kori sírépítmény és szentély darabjai Csillaghegyen. (Fragments of a Roman funerary monument and shrine at Csillaghegy. BudRég 24. (1976) 215-224. Hármashatárhegy lábánál,

53 valamint délebbre, a Víziváros területén

54 feltörő források vizét is, sőt mint arról már a Fürdősziget kapcsán korábban szó volt - a szigeteken feltörő hévizeket is. A rómaiak környezetátalakító munkája azonban nemcsak a vízzel állt kapcsolatban. A budakalászi, az ezüsthegyi és délebbre a gellérthegyi kőbányák,

55 vagy a mai Bécsi út menti agyagbányák használata, valamint az építkezések és a fűtés igényelte nagymértékű fakitermelés máig maradandó nyomot hagytak a tájon. A természeti táj átalakítása meggyorsította a hegyoldalak erózióját, ami elősegítette a hegyek és a Duna közötti terület feltöltődését.

56 A FOLYÓ SZEREPE A TELEPÜLÉSRENDSZER KITŰZÉSÉBEN A környezetátalakítási munkák, elsősorban a lecsapolás, feltöltés és vízelvezetés, nyilvánvalóan átgondolt településrendezési terv céljaihoz igazodott.

57 Az aquincumi topográfia kereteit évszázadokra meghatározó településrendszer és a hozzá kapcsolódó földterületek kitűzése (limitatio és centuriatio) legkorábban a legio állandó táborának telepítésekor, még valószínűbben pedig a provinciaszékhellyé nyilvánítással egyidőben történhetett meg, Traianus uralkodása idején.

58 Aquincum, mint Duna menti település földrajzi elhelyezkedését - a földrajzi írók, elsősorban Ptolemeios alapján - a rómaiak meglehetősen pontosan ismerték.

59 Ptolemaios, eredeti formájáWELLNER I.: Az aquincumi katonaváros nyugat-kelet irányú vízvezetékrendszere. BudRég 23. (1973), 179-186. KABA M.: Római kori épületmaradványok a Királyfürdőnél. BudRég 19. (1963), 157-163; KÉRDŐ K. - VÉGH A.: Újabb régészeti kutatások a Vízivárosban. Aqfüz 8. (2002), 78. PETŐ ML: A gellérthegyi kőbánya. BudRég 32. (1998), 123-133; TORMA I.: Római kori kőbánya Budakalász határában. (Roman Quarry near the village Budakalász.) In: Iparrégészet 2. Veszprém, 1984, 39-49. BALOGH J. - JUHÁSZ Á. -SCHWEITZER F.: Geomorfológiai eredmények. In: Római kori települések vizsgálata környezetmorfológiai szempontból a Duna partján, a Római fürdő és a Zsigmond tér közötti szakaszon. OTKA kutatási eredmények Kézirat. Budapest, 2004, 12. A stratégiai szempontok és a földrajzi adottságok mellett számtalan egyéb szempont is volt, melyet az egykori tervezőknek figyelembe kellett venni. Erről Vitruvius I. 4,5,6. Vitruvius.: Tíz könyv az építészetről. Budapest, 1988, 38-50. ZSIDI P.: Aquincum all'epoca dell'imperatore Traiano. In: Traiano ai Confini dell' Impero. (red. G. Popescu Milano, 1998, 91; ZSIDI 2004. 206. Az adat pontosságára már Salamon Ferenc is felfigyelt: SALAMON 1878. 209-210. Figyelmet érdemel, hogy a