Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - SZIRMAI Krisztina: Silvanus, Priapus ábrázolások a BTM Aquincumi Múzeumában - ZSIDI Paula: A Duna szerepe Aquincum topográfiájában

ban a 2. század második felében készített munkájához több forrást is használt. Korábbi csillagászati helymeghatározások és itinerariumok úti távolságadatai mellett,

60 rendelkezésére álltak a tartományról készült terület kitűzési alaptérképek (forma provinciáé) is, a korábbi egységes Pannónia felmérésén túl nyilván a már kettéosztott provinciáról készült újabb forma is.

61 Ez utóbbinak része kellett legyen az aquincumi limes-szakasz kitűzését is magában foglaló rendszer. Az aquincumi topográfia az elmúlt időszak ásatásai nyomán kiegészült, pontosabbá vált, ami lehetőséget adott arra, hogy kísérletet tegyünk az egykori kitűzés irányának és rendszerének rekonstruálására.

62 A kitűzés nullpontja, origója feltehetőleg a legiótábor gromája volt.

63 (8. kép) Az ebből kiinduló két főútvonal, a via principalis és a via decumana meghosszabbított vonala adta a rendszer két egymásra merőleges tengelyét. A katonaváros újabb kutatása nyomán bebizonyosodott, hogy a legiótábor körüli város utcahálózatát a táboréval szélesség meghatározása, mely adatok esetében Ptolemaiosnál csekélyebbek az eltérések, (FEHÉR 2003. 84.) Aquincumnál 47° 30', ami - mint azt már Salamon is megjegyezte említett munkájában - A provinciaszékhely Aquincumtól valamelyest délre van, s az azóta ismertté vált római kori topográfiára helyezve a jelen ismereteink alapján Claudius uralkodása idején létesített vízivárosi tábor (KÉRDŐ K.: Das Alenlager und Vicus der Víziváros. In: Forschungen 2003. 81. területén) húzódik. Ez az adat is talán alátámasztja azt az elgondolást, hogy Ptolemaios munkájához elsősorban a korábbi, még egységes forma provinciae-t használta. (FEHÉR 2003. 96.) Ez egyúttal azt is jelenti, hogy Aquincum esetében a Traianus kori, a provincia székhelyre vonatkozó kitűzés és felmérés e korábbi rendszeren alapul. 60 MÓCSY 1979. 179. 61 FEHÉR 2003. 90-91., ugyanakkor a szerző szerint Pannónia inferior feltérképezéséhez Ptolemaios a még egységes provincia felmérését használta: Ibidem 96. 62 ZSIDI 2004. 206,116. Abb. 20. 63 Bár a feltárások felszínre hozták a 2.-3. századi legiótábor parancsnoki épületének pontos helyét, melyben a gromapont helye tulajdonképpen rekonstruálható (NÉMETH 2003. 89.), a feltételes módot csak akkor hagyhatnánk el, ha az ásatások geodéziai adatainak digitalizálásával, valamennyi kulcsfontosságú pontot átlátható méretarányban összeilleszthetnénk. A meglévő adatok összeillesztéséből úgy tűnik, hogy a rendszer kiindulópontja a 2-3. századi legiótábort megelőző tábor gromája lehetett. (Vö. 59. lj.) A jelenleg rendelkezésre álló, kézi adatfeldolgozású térkép, geodéziai felméréssel rendelkező objektumainak hibahatárát a munkát végző geodéták (Busi György és Kovács Tibor) 1 méteren belül jelölték meg. Munkájukat ezúton is köszönöm. együtt tűzték ki,

64 a polgárváros, már a municipium rang elnyerése előtti időszakban létező, derékszögű utcahálózatának és feltételezett insuia-rendszerének cardo-ja pedig az a nagyjából észak-déli főútvonal volt, amely a legiótábort a polgárvárossal összekötötte.

65 így a legiótábor, a katonaváros és polgárváros - azaz a szűkebben vett provinciaszékhely - bizonyosan egységes kitűzési rendszer része volt. Ha az észak-déli tengelyt a római kori hidrológiai térképre vetítjük, akkor egyértelmű, hogy azt a terepviszonyokat figyelembevéve rajzolták meg, miután az a két korábbi Dunameder közötti kiemelkedő területen halad. A két amfiteátrum közötti szakaszon kimutatható rendszert kiterjesztve a teljes budapesti limes-szakaszra egészen Camponáig azt látjuk, hogy a kitűzési rendszerbe szabályosan illeszkednek az Aquincumtól délre lévő ismert katonai táborok, Albertfalva és Campona, továbbá a balparti hídfőállások, Contra Aquincum és Transaquincum. (9. kép) Az őrtornyok a kitűzés hossztengellyel párhuzamos osztásain helyezkednek el. A kitűzés, mely szemmel láthatólag kiemelten kezelte a katonai objektumokat, ezen belül is a katonai táborokat, egyúttal a földmérés alapjául is szolgált. Ezt mutatja az ismert villagazdaságok elhelyezkedése a rekonstruált rendszerben. Megfigyelhetjük azonban, hogy a szabályos sorokat alkotó, rendben elhelyezkedő villagazdaságok ismert épületei nem a kitűzési vonalakra települtek, mint a katonai objektumok esetében, hanem a vonalak által közrefogott területeken találhatók. A kitűzési rekonstrukció jól mutatja, hogy a felmérés kezelhető, egységes mértani rendszerbe foglalta nemcsak a különböző jellegű és jogállású településrészeket és földterületeket, hanem egyetlen - jól meghatározott tengelyhez igazodva a Duna szabálytalan medrét és annak bal partját is. A római települések kitűzésének rendszerét általában maradandó anyagba, márvány vagy bronztáblába vésték (forma). Ilyen, a kitűzési rendszert mutató márvány töredékek alapján vált rekonstruálhatóvá pl. Orange és környékének területbeosztása. A Rhône folyó mentén mintegy 45 km-es szakaszon rekonstruált rendszer részben ugyancsak átterjedt MADARASSY O.: Canabae legionis II Adiutricis. In: Roman Frontier Studies XVII/1997, Zalau, 1999, 643. 'ZSIDI 2004. 189-190; Idem 2002. 41-42; ZSIDI P.: Baugeschichtliche Skizze der Zivilstadt. In: Forschungen in Aquincum 2003. 130.