Budapest Régiségei 41. (2007)
MŰEMLÉKVÉDELEM, ADATTÁRAK - MATUZ Edit: Gábori Miklós és Gáboriné Csánk Vera hagyatéka a Régészeti Adattárában
Gábori Miklós 3 1925. december 3-án, Kapuvárott született. 1945-1949 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán (1950től ELTE) régészetet, antropológiát, és muzeológiát tanult - többek között Hillebrand Jenő tanítványa volt - valamint egyetemes történelmet és művészettörténetet is hallgatott. 1949-ben régészetből és embertanból kapott diplomát, majd ugyanitt 1958-ban summa cum laude minősítéssel egyetemi doktori oklevelet szerzett. 1949-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Múzeuma Föld- és Őslénytanának, majd 1950-ben a MNM Régészeti Osztályának ösztöndíjasa, rövid ideig a Veszprémi Múzeum segédmuzeológusa. 1950 októberétől a Budapesti Történeti Múzeum muzeológusa lett, majd 1951-ben a Váci Múzeum, 1952-ben ismét a Veszprémi Múzeum dolgozója. 1952. novemberétől haláláig a BTM régésze, csoport- ill. osztályvezetője (15 évig), végül 1974-től tudományos tanácsadója. Kandidátusi értekezését - mely „A késői paleolitikum Magyarországon''' címmel jelent meg (Budapest, 1964) - 1961-ben védte meg. 1972-ben „A neandervölgyi ember anyagi kultúrája az Alpok és az Ural között" című munkájával a történettudományok (régészet) doktora fokozatot szerezte meg. E monográfiájának francia nyelvű kiadása (Les civilisations du Paléolithique moyen entre des Alpes et V Oural Esquisse historique. Budapest, 1976) sokszor hivatkozott alapműnek számít a nemzetközi kutatásban. 1967-től volt az MSZMP tagja, kétszer kapott Szocialista Kultúráért kitüntetést, 1983-ban pedig a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. A barlangi lelőhelyek kutatása terén szerzett érdemei elismeréseként a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1977ben a Kadic Emlékérmet adományozta neki. 1996. augusztus 8-án halt meg Budapesten. Szakterülete az egyetemi évektől kezdve a paleolitikum. Főbb tudományos témái a következők: a Szeleta-kultúra lelőhelyeinek monografikus feldolgozása, a nyíltszíni lösztelepek új kultúr- és kormeghatározása, régészeti és rétegtani vizsgálata, a felső- paleolitikum kutatása Magyarországon és a környező országokban, a neandervölgyi ember korának és kultúrájának 3 MESTER 2000.13-16; HORVÁTH 2002. 296; RINGER-MESTER 1998; BTM Régészeti Adattára ltsz.: H 1622-2004. tanulmányozása Közép-és Kelet- Európában, Közép-Ázsiában, illetve a Kaukázuson túli területeken, valamint paleoökológiai kérdések. Számos helyen folytatott ásatást Magyarországon, sokszor feleségével együtt (Istállóskőibarlang, Pilisszántói kőfülke, Szob, Sződliget, Pilismarót, Dömös, Ipoly-völgye, Ságvár, Érd, Remete-Felső-barlang, Budapest-Farkasrét stb.). 1956 óta dolgozott külföldi ásatásokon, tanulmányozta a különböző múzeumok őskőkori anyagát, s így megismerhette Európa, Közép- és Észak-Ázsia valamennyi fontosabb lelőhelyét. Tanulmányúton járt Csehszlovákiában (Nyitra, Brno, Prága), Romániában (Bukarest, Iaçi, Constanta), Ausztriában (Bécs), Svájcban (Zürich), Kínában, Vietnámban, Jugoszláviában, Svédországban, Spanyolországban, Angliában, Franciaországban, valamint több alkalommal Mongóliában és Olaszországban. Dolgozott nemzetközi expedíciókkal német és francia ásatásokon, Szovjet- Közép-Ázsiában és a Kaukázuson túli területeken nyolc alkalommal volt hoszszabb, több, mint 2 hónapos feltáráson. Jelentős szerepet vállalt a különböző szakmai testületekben. Tudományos szervezeti tevékenysége: tagja volt az MTA Régészeti Bizottságának (1969-től), az őskori Albizottságnak (1968-tól), elnöke az Interdiszciplinális Albizottságnak, a Magyar Barlangkutató Társulat Elnökségének, vezetője a Magyar Karsztkutató Társaság Régészeti Bizottságának (1967-től). Tagként részt vett az Österreichische Arbeitsgemeinschaft für Ur- und Frühgeschichte (1958-tól), a Hugo Obermaier Gesellschaft (1960-tól), a Société Préhistorique Française (1960-tól), az INQUA (International Quaternary Assotiation) Early Man Bizottsága és az UISPP (Union International des Sciences Préhistorique et Protohistorique) 12 tagú kongresszusközi Bizottságának munkájában. Tudományos publikációi és utazásai révén az egész világon szakterülete valamennyi jelentős kutatójával személyes kapcsolatot tartott fenn. 1962-től meghívott előadóként, felkért hozzászólóként vagy szekcióvezetőként számos konferencián, tudományos tanácskozáson vett részt, többek között a „Lösz-periglaciális-paleolit" szimpóziumon, a Szungir- expedíció konferenciáján, stb. Több, mint száz publikációja van, 4 számos francia, német, angol nyelven megjelent könyv 4 MESTER 2000.17-25.
