Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - SZIRMAI Krisztina: Silvanus, Priapus ábrázolások a BTM Aquincumi Múzeumában - ZSIDI Paula: A Duna szerepe Aquincum topográfiájában

a folyó másik partjára, s hossztengelye összességében a folyó kanyarulatoktól mentes, fő irányát követte.

66 Kérdés, hogy az aquincumi szakaszon mintegy 30 km-en rekonstruálható rendszer meddig terjed a Duna mentén, azaz mekkora területet érintett az adott kitűzés. Ha a kitűzés hossztengelyét észak és déli irányban meghosszabbítjuk, akkor szembeötlik, hogy a tengely északi végpontja Cirpi, dél felé pedig áthalad Intercisán, érinti Annamatiát, Lussoniumot és Lugiot. (10. kép) A Cirpi és Lugio közötti Dunaszakasz, számos kanyarulata miatt, korántsem mondható egyenesnek, a feltételezett tengely azonban pontosan követi a folyó e nagyobb szakaszára jellemző, az észak-déli iránytól északkelet-délnyugat felé eltérő irányát. A rendszerrel kezelhetővé vált a folyó a kanyarulatok és a szigetek miatt szabálytalan, nehezen ábrázolható nyomvonala. Nem célja e munkának a cikk korábbi fejezetében (A Duna nyomvonalának kérdése a korai földrajzi írók alapján) már említett ptolemaiosi Duna-képek újabb változatával előállni, azonban néhány megfigyelés, véleményem szerint, további megfontolásra érdemes. Egyrészt az aquincumi topográfiából kiinduló rekonstrukciós kísérlet nyomán megrajzolt, a Duna vonalát kísérő tengely az illeszkedő helységekkel, valamint a ptolemaiosi adatok alapján nemrégiben rekonstruált térkép,

67 az Aquincumtól Lugioig egyenes vonalra felfűzött településekkel, feltűnő egyezést mutat. Ha beforgatással kiküszöböljük Ptolemaios földrajzi útmutatójának alapján megrajzolt vonal erős nyugat-keleti torzulását,

68 a két (a ptolemaiosi adatok alapján, illetve a topográfiai adatok alapján) rekonstruált elvi vonal, a rajtuk jelölt településekkel, csaknem egybe is esik. Ez arra utal, hogy Ptolemaios munkája - legalábbis ezen a Duna-szakaszon nem egy útvonalra,

69 nem is a Duna vonalára, hanem a Duna menti kitűzési tengelyre fűzött településekre vonatkozik.

70 Ez egyébként magyarázat lehet arra is, hogy a dunai limes e szakaszán ismert katonai táborok közül miért éppen a 66 HEIMBERG 1977. 51-53, Abb. 41. 67 FEHÉR 2003.105, 4. térkép. 68 Vö. MÓCSY 1979.179, 21. lj. ^

9 Ld. a limes-út vonalát az adott szakszón: VISY 2000.14-27. térkép 7

^ Vaday Andrea is e két település közti egyenes szakaszt használta fel a Ptolemaios-féle szarmata városok lokalizációs kísérlete során: VADAY A.: A szarmata barbarikum központjai a Kr. u. 2. században. Barbarikumi Szemle 1. Szeged, 2003.15-16., 3. kép megjelöltek kerültek az útmutatóba. Alátámasztja ezt a feltételezést az is, hogy miután Ptolemaios egyik forrása a forma provinciáé volt,

71 amely elsősorban a kitűzés rendszerét jelölte, így várható, hogy a földrajzi útmutató ennek alapján összeállított részei a rorma-ban közölt adatokat tükrözik. Valószínűleg ilyen lehetett Pannónia inferior dunai határának Cirpi és Lugio közötti, Aquincumot is magában foglaló szakasza. Adott terület kitűzési rendszere és az ott haladó útvonalak nem feltétlenül estek egybe. Míg a kitűzési rendszer elvi vonalakkal dolgozott, az útvonalak kialakításánál a természeti és földrajzi adottságokat messzemenően figyelembe vették. Aquincum esetében a szabályos, kitűzési rendszeren alapuló úthálózat csak a sík, vízmentes területeken érvényesült. Maga a limesút is lehetőleg Duna-közeli helyen, de a közlekedésre legalkalmasabb nyomvonalon haladt.

72 A Dunapart valamint a hegyek, dombok valóságos adottságai egyaránt felülírták a sémákat. A terepviszonyokhoz való igazodással magyarázzák többek között az Aquincumban létező másik, az északdélitől eltérő irányú utcahálózat meglétét.

73 Ez az utcahálózat, mely a nagyjából észak-déli irányú rendszertől mintegy 60 fokkal tér el nyugat felé, a provinciaszékhely területén a canabae északi és nyugati régiójában,

74 illetve a katonaváros határain túl a territóriumnak a jelenlegi Budapest területére eső részén

75 figyelhető meg. Az utcák derékszögű rendszere ugyancsak szabályos kitűzésre utal,

76 melynek vannak a másik rendszerrel közös pontjai is (pl. a legiótábor nyugati kapuja). Önmagában azonban a terephez való igazodás talán nem igényelte volna újabb rendszer kitűzését, inkább a határvédelemben oly fontos Aquin71 FEHÉR 2003. 96. 72 Bár az Aquincumtól délre lévő limesút nyomvonal-vezetésében is kettősség figyelhető meg, a nyílegyenes szakaszok mellett terephez alkalmazkodó szakaszok váltakoznak. VISY 2000.120. 73 MADARASSY O.: Canabae legionis II Adiutricis. In: Pannóniai kutatások. A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai, Bölcske, 1998, Szekszárd, 1999. 71; Idem 2003. 105. 74 PÓCZY 1983. 254, 2. kép, 270. 7

^ Legutóbb Láng Orsolya tárta fel az út több szakaszát a Testvérhegy lábánál: LÁNG O.: Római kori útrészletek az aquincumi polgárváros municipális territóriumán (az úgynevezett Testvérhegyi villa környezete.) Aqfüz 9. (2003), 95-110. 7

^ Két kitűzési rendszer egyidejű létezése nem egyedi eset. A már említett Orange és Avignon közöti területen is több kitűzési tengelyre alapozott felosztás létezett: HEIMBERG 1977. 55, Abb. 43.