Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - SZIRMAI Krisztina: Silvanus, Priapus ábrázolások a BTM Aquincumi Múzeumában - ZSIDI Paula: A Duna szerepe Aquincum topográfiájában

cum-Brigetio útvonal meghatározása és térképezhetősége igényelte a sokszor hegyeket kerülő, völgyekben haladó szabálytalan útvonal mértani rendszerbe foglalását, hasonlóan a limesúthoz.

77 Ennek meglétére éppen a második rendszerhez igazodó, városon belüli utcahálózat utal. Egyelőre nincsenek adatok a két rendszer egyidejű kitűzésére, de az északnyugat-délkeleti irányú rendszer is a legiótáborból indult ki, s az is bizonyos, hogy a második rendszer nem terjedt ki a provinciaszékhely teljes területére, szűkebb sávot érintett, s jelenlegi adataink alapján a területfelmérés alapja sem ez, hanem a kiterjedtebb, észak-déli rendszer volt.

78 Aquincum Traianus alatt kitűzött településrendszere évszázadokra megszabta a város topográfiai fejlődésének irányát. Egészen a 4. század eleji, Nagy Konstantin nevéhez fűződő jelentős átalakulásig,

79 a korábbi keretek voltak érvényben, bár több átfogó városrendezési koncepció nyomát őrzik az átépítések, megújítások mind a katonavárosban, mind pedig a polgárvárosban. Ezek némelyike alapján feltételezhetjük a rendszer helyi jelentőségű újratűzését is, melyet az épületek egy részének korábbitól eltérő tájolása is mutat, de a keretek lényegében nem változtak.

80 A topográfia legkevésbé változó elemei - a főútvonalak mellett - éppen a vízellátással, vízelvezetéssel voltak összefüggésben. Jelenlegi ismereteink alapján a Traianus idejében kiépített észak-déli aquaeductus több kilométeres létesítménye a római uralom időszakában mindvégig azonos nyomvonalon szállította a vizet, bár később a mű számos helyen szorult javításra, megtámasztásra.

81 A későbbi (diagonális) úthálózatot Az útvonal jelentősége a limes útéval azonos lehetett: VISY 2000.121. Erre utalhat Lassányi Gábor nemrégiben folytatott ásatása, mely az említett északnyugat-délkeleti irányú rendszerbe illeszkedő út egy szakaszát eredményezte, de a tőle néhány méterre húzódó, minden valószínűség szerint határjelző hármas árok, az észak-déli rendszerbe illeszkedett. LASSÁNYI G.: A helyi lakosság temetőjének részlete Aquincum polgárváros territóriumán. BudRég 39. (2005), 357. 2. kép. Meg kell jegyeznünk, hogy a korábbi legiótábor helyett létesített későrómai erőd is illeszkedett az eredeti rendszerhez, miután a korábbi létesítményekhez igazodott: NÉMETH 2003. 90-91. ' A katonaváros utcahálózatának a markomann háborúk utáni változásáról: MADARASSY O.: Die canabae legionis. In: Forschungen in Aquincum 2003. 108; a polgárvárosban bekövetkezett változásokról: ZSIDI 2002. 49-52. Erről a legutóbbi ásatási eredmények alapján: HAVAS Z.: Feltárás a Szentendrei úti aquaeductus nyomvonalán. Aqfüz 10. (2004), 61-65. követte ugyanakkor Aquincum másik, a legiótábort és a katona várost ellátó vítvezeték rendszere.

82 Állandó eleme maradt a római kori topográfiának, valamennyi településrész esetében, a biztonság és a városi kényelem, higiénia érdekében kiépített csatorna rendszer is,

83 mely többnyire egyenesen a Dunába, vagy valamelyik Dunaágba torkolló természetes vízfolyásba vezették a szenny- és az esővizet. Ugyancsak maradandó részeit alkották a római helyrajznak a dunai átkelők is. A DUNAI ÁTKELŐHELYEK AQUINCUM TÉRSÉGÉBEN A Pannónia inferior székhelyének körzetében, az Aquincumot érintő határszakaszon, a szigetekkel tagolt folyó, az ősi, kelet-nyugati irányú kereskedelmi útvonalak részben jó lehetőséget biztosítottak, részben szükségessé is tették az átkelőhelyek kiépítését és azok védelmét. Az átkelők kiépítése mind stratégiai, mind pedig gazdasági célokat egyaránt szolgált. Minden bizonnyal már a katonai megszállás kezdetén is létesíthettek ideiglenes átkelőhelyeket, révátkelőket a Dunán.

84 A 2. század elejétől, Traianus császár uralkodásától kezdődően feltételezhetjük az első állandó átkelőhelyek létesítését a Duna két partja között.

85 Aquincum térségében az átkelőhelyek kutatása számtalan nehézségbe ütközik. A 19. századi partépítések, folyószabályozások elpusztították a római kori parti létesítmények nagy részét, a megmaradt elemek pedig jórészt múlékony anyagból, a mederben, víz alatt találhatók. Célzott kutatása ennek az emlékcsoportnak még nem volt. Ezért néhány kivételtől eltekintve csak közvetett bizonyítékok utalnak a folyót áthidaló építmények meglétére. Ha számba vesszük a római kori ismert és feltételezett átkelőhelyeket, azonnal szembetűnik, hogy a mai modern város A vízvezeték legutóbbi feltárásáról: KIRCHHOF A.: Új feltárási eredmények a katonaváros északnyugati régiójából I. Aqfüz 13. (2007), 40-56. A polgárváros több kilométer hosszú csatornarendszere még a municipium előtti időszak eredeti nyomvonalát is őrzi: PÓCZY K.: Wasserver- und entsorgung, Gebäude des Stadtzentrums. In: Forschungen in Aquincum 2003. 145-146. Számos hadjárat kiindulópontja volt Aquincum térsége a barbaricum felé, s ez csak az átkelők létesítésével volt megoldható. NAGY T. 1973. 87. Dacia meghódítását követően a 2. század folyamán állandó kereskedelmi kapcsolat alakult ki a barbaricummal, az ezt kiszolgáló Aquincum-Porolissum útvonal kiépítése is állandó átkelőt igényelt: GABLER D.-VADAY A.: Terra Sigillata im Barbaricum zwischen Pannonién und Dazien. Fontes Archaeologici Hungáriáé. Budapest, 1984. 45-47.