Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - CSIPPÁN Péter: Az állatcsontok eltérő kulturális szokásokat jelző szerepe 14-16. századi állatcsontleletek Budáról

(Cervus elaphus L.) csontjai kerültek elő. Az újkorból származó csontok közül mindössze 3 db vadcsont került elő. 1 db halcsont, egy mocsári teknős (Emys orbicularis L.) hasi páncéljának (plastron) töredéke, 1 db kisméretű szárnyas (feltehetőleg szintén Corvidae). A vadállat fajok közül kiemelkedően magas a varjúfélék (Corvidae) száma.

30 Ennek magyarázatát talán ezen madarak emberhez közeli életterében kereshetjük. Mivel a fenti fajok képviselői előszeretettel keresik fel a városi szemetes, hulladékos helyeket, nem kizárt, hogy nagy számuk ezzel hozható kapcsolatba. A szemétdombon keresgélő madarak könnyebben eshetnek áldozatul rosszízű tréfáknak, vagy a városi ragadozóknak. Az első feltételezést az teszi bizonytalanná, hogy amennyiben az állatok a hulladékra jártak a török korban, úgy miért nem tették ezt a késő középkorban is. A másik elképzelésnek pedig azért viszonylag kevés a valószínűsége, mert a csontokon nem voltak rágásnyomok, valamint az ilyen kisméretű csontok vélhetőleg teljes mértékben a ragadozók emésztési rendszerének áldozatául esnének. Ezzel szemben a varjúfélék családjába tartozó szajkó (Garrulus glandarius L.), vagy más néven mátyásmadár például „beszédre", hangutánzásra is megtanítható, így az sem kizárt, hogy kedvtelésből tarthatták ezeket a madarakat. Bár számtanilag több vadcsont került elő a leletanyag török kori részéből, a vadászat gyakoribb voltát ez semmiképp nem bizonyítja. A darabszámuk, a háziállatok csontjainak száma mellett így is szinte jelentéktelen. Környezeti szempontból azonban mindenképpen színesebb és sokoldalúbb kép megrajzolását segítik, és a sokszínű táplálkozás lehetőségét mutatják. KÓROS CSONTTANI ELVÁLTOZÁSOK A LELETANYAGBAN A csontok összességéhez képest viszonylag kevés betegségre utaló, patológiás csont került elő a leletanyagból. Az elváltozások túlnyomó része trauma okozta gyulladások, törések nyoma, szövődménye. A haszonállatok esetében ez azzal is magyarázható, hogy az állat megbetegedése gyorsan kényszervágáshoz vezet, így a csontokon nincs ideje kialakulni a betegséggel járó esetleges kóros elváltozásoknak.

31 Törések következtében bekövetkezett torzulás figyelhető meg egy házi kacsa (Anas domes

tica L.) felkarcsontján.

32 A dislocatio-vai gyógyult törés következtében a csontüreg (cavum) nyitottá vált, így a csontvelőt csupán a külső csonthártya védte. Szintén törés okozta elváltozás látható egy házi tyúk (Gallus domesticus L.) lábközépcsontjának distalis részén. Az ízületi felszín egy bütyke letört, majd dislocatioval forrt össze. A harmadik többszörös törés következménye képpen létrejött dislocatio egy házi tyúk (Gallus domesticus L.) felkarcsontján, melynek következtében a csont jelentősen megrövidült, ám az állat túlélését a csont teljes gyógyulása bizonyítja.

33 (1. kép) Gyulladás okozta elváltozás figyelhető meg egy kiskérődző állkapcsán. A foggyökér súlyos gyulladásának következményeként a fogüreg oldalát sipolynyílás fúrta át. Krónikus ízületi gyulladás (osteoarthitis) okozta azt az elváltozást, amely egy kiskérődző mellső lábközépcsontjának distalis végén látható.

34 A gyulladás következtében a csont palmaris felületén kinövések képződtek, valamint a csont szerkezete elvékonyodott. Végül egy szarvasmarha (Bos taurus L.) mellső proximális ujjpercének gyulladását kell megemlíteni. A proximális ízületi felszín mellett kinövések alakultak ki a gyulladás következtében. Az ízületi gyulladás ezen fajtája a munkavégzéssel is kapcsolatba hozható.

35 (2. kép) MEGMUNKÁLT CSONTOK Csontmegmunkálásra viszonylag kevesebb nyom utalt a csontanyagban. A kisszámú megmunkált töredék közül mindenképp megemlítendő egy feltehetően szarvasmarha valamely laposcsontjából vágott lap, melyet több helyen átfúrtak. Vélhetőleg valami hosszúnyelű szerszám, valószínűleg kés, nyélborításaként kívánták alkalmazni, ám az utolsó lyuk fúrása közben a csont elpattant. Az utolsó megmunkált csont a megmunkálás tekintetében a legegyszerűbb, funkciója azonban ismeretlen. Egy szarvasmarha proximális ujjpercén két egymásba nyíló lyukat fúrtak. Egy kisebbet a dorsális felületen és egy nagyobbat a proximális epifízisen. A kisebbik lyuk pereme erősen égett, 3

^ Az előzetes, família szintű meghatározásért Gál Erikának tartozom köszönettel. 31 Csippán 2008 TASNÁDI-KUBACSKA 1960. 93. TASNÁDI-KUBACSKA 1960. 93. BAKER-BROTHVVELL 1980.115. BAKER-BROTHWELL 1980.115.