Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - CSIPPÁN Péter: Az állatcsontok eltérő kulturális szokásokat jelző szerepe 14-16. századi állatcsontleletek Budáról

feltehetően izzó furdancsot használtak a kifúrásához. A dorsális felület erősen kifényesedett a nyilvánvaló használattól. A csonton más alakítás, változtatás nem látszik. Zolnay hasonló darabokat amulettként ír le.

36 Ez az ujjperc méreténél és előnytelen alakjánál fogva, valamint a két lyuk egymáshoz való viszonyát tekintve sem valószínű. Néprajzi párhuzamok alapján nagy valószínűséggel gyermekjáték lehetett. (3. kép) AZ ÁLLATOK FELDOLGOZÁSÁNAK TECHNOLÓGIÁJA A leletanyag vizsgálata során mindöszszesen 184 esetben sikerült vágás, hasítás, vagy más a feldolgozás következtében bekövetkezett roncsolást megfigyelni a csontokon. A feldolgozás folyamán ejtett vágás, vagy hasításnyomok általában azonos munkafolyamatokra engednek következtetni. Ezt az astragalusokon és a hosszúcsontokon lehetett a legjobban megfigyelni. Az astragalus medialis oldalán, vagy hoszszában ejtett nagy erejű hasítások szakértő mészáros tevékenységre utalnak, a lábvégek gyors és egyszerű eltávolítására.

37 Azonban a szakszerű mészáros munkának ellenpéldája is tapasztalható volt a leletanyagban. Egy kifejlett disznó jobb oldali alkarcsontjának darabolására vállalkozó személy vélhetőleg már kevésbé volt járatos az állatok darabolásában. A csonton 4-5 erőteljes, ám sikertelen csapás nyoma látható. Az állatok bőripari hasznosításának bizonyítéka egy szarvasmarha és egy kiskérődző (nagy valószínűséggel juh) első ujjperce, amelyek dorsális felületén finom vágásnyomok láthatóak. Ezek minden bizonnyal nyúzás nyomai. A darabolás nyomain túl az állatok feldolgozásának technológiája, az egyes háztartásokba be-, majd onnan kikerülő csontok teljes egyedekre vonatkoztatott aránya alapján, a tafonómiai hatások szigorú szűrőjén keresztül vizsgálható. Ennek vizsgálatához a főbb gazdasági haszonállatok egyes testrégióihoz köthető csontok gyakoriságát az adott állatfaj teljes csontvázában található csontok összességéhez kell viszonyítani. A kettő differenciája mutatja az adott testrégió alul- vagy felülreprezentáltságát.

38 Jóllehet az egyes fajokhoz az egyes kategóriákhoz felhasználtnál lényegesen több anatómiai képlet sorolható, a fogyasztás vizsgálatának szempontjából elsősorban a vágóhídi, majd az egyre finomabb mészáros és háztartási feldolgozás alkotta egységek használata lehet célravezetőbb. (6. ábra) A testrégiók reprezentáltságának vizsgálata az előkerült csontok mennyiségi eloszlása alapján csupán a főbb gazdasági haszonállatfajok, a szarvasmarha, a kiskérődzők és a sertés esetében lehetséges. Bár ez utóbbi igen csekély számban van jelen a leletanyag törökkori részében az összehasonlítás bizonyos fenntartásokkal kell élni. A vizsgálat célja technológiai különbségek megállapítása mind a haszonállatok, mind az egyes régészeti korszakok esetében. Az egyes állatfajok mészárszéki darabolása az állatok anatómiája miatt hasonlóságokat mutathat,

39 vagy azonos lehet, de fogyasztási szokások, az egyes régiók fogyasztásának gyakorisága különbségeket jelezhet. (7. ábra) A leletanyag későközépkori részében egyértelmű eltérés mutatkozik az egyes haszonállatok testrégióinak reprezentációjában. A háztartásokba be-, majd kikerülő csontok nagy vonalakban hasonló testrégió eloszlásokat mutatnak, alaposabb vizsgálat alá vonva azonban, eltérések láthatók. A sertések esetében a fejrégiót képviselő csontok aránya kiugró a másik két haszonállatfajjal szemben. Ez a fejhús gyakori fogyasztásának nyilvánvaló bizonyítéka. A törzsi régiók alul-reprezentáltsága a csontok aprózódásával és könnyű pusztulásával magyarázható. A cranialis és caudalis régiók tekintetében a sertéscsontok reprezentációs értéke ezekben a régiókban is messze meghaladja a másik két haszonállat azonos régióinak reprezentáltságát. Ez a régiók gyakoribb háztartásba kerülését és fogyasztását bizonyítja az egyes állatfajok összes test régiójához viszonyítva. Az alulreprezentált csontok között szintén a sertés a meghatározó állatfaj. A mellső és hátsó szárak hiánya kiugró a többi állatfajéval összehasonlítva. Ennek magyarázata nehézkes, hiszen a sertéskörmök fogyasztásának hiányát mutatja. A kiskérődzők és a szarvasmarha esetében a szárcsontok hiánya a háztartási hulladékban annak alacsony húsértékével magyarázható, ami miatt az adott régiót képviselő csontok esetenként be sem kerülnek a háztartásba. A sertés esetében ez részben tafonómiai folyamatokkal is magyarázható, de azt teljes egészében nem tisztázza. (8. ábra) 36 ZOLNAY 1982. 432. 37 BARTOSIEWICZ 1991.131. 38 REITZ-WING 1999. 212., CSIPPÁN 2007. 93. 39 VÖRÖS 1992. 232.