Budapest Régiségei 41. (2007)
TANULMÁNYOK - CSIPPÁN Péter: Az állatcsontok eltérő kulturális szokásokat jelző szerepe 14-16. századi állatcsontleletek Budáról
Marmagasság számítására mindössze 7 esetben volt lehetőség. Ebből egyetlen állat a késő középkori, míg három-három egyed a török-, valamint az újkori rétegekhez tartozott. (3. ábra) A marmagasságok gyakorisága alapján a vizsgált korszakokban két csoport különíthető el. Ezek jelentése azonban bizonytalan, hiszen a csekély esetszám esetében trendek megállapítása igencsak önkényes vállalkozás. A csoportok közötti különbség éppúgy származhat az ivari kétalakúságból, mint életkorbeli, vagy morfometriai különbségekből. Sertés (Sus domesticus Erxl.) Buda városában az érintett korszakokban a sertéshús fogyasztása jelentősen visszaesik a török korra. A kiskérődzők dominanciájának mintegy ellenpéldája a sertésfogyasztásnak ez a szinte teljes visszaesése. Az iszlám húsfogyasztási tilalmak ismeretében ez nem meglepő. A sertéscsontok számuk (198 db) alapján, az összes háziállatcsont 6,13 %-át adják. Ló (Equus caballus L.) A lómaradványok aránya az összes háziállatcsont tükrében 14,46 % (467 db). A lócsontok ilyen nagy száma minden bizonynyal a már említett késő középkori rétegsorhoz köthető, hiszen az összes lócsont 95,3 %-a ebből a mélységből került elő. Mint már említettük ezek a rétegek minimálisan 7 egyed maradványait tartalmazták. A felvehető csontméretek alapján összesen 17 esetben lehetett az állatok marmagasságát kiszámítani. 25 , 26 (4. ábra) Kutya (Cards familiáris E) A vizsgált korszakokban élt és az objektumból előkerült kutyacsontok aránya 2,85 % (92 db), az összes háziállatcsont arányában. Ezekből csupán 5 esetben lehetett marmagasságot számolni. A számok alapján mindegyik mért csont igen kis méretű egyedhez tartozott. 27 Macska (Felis domestica Briss.) A macskacsontok száma a leletanyagon belül jelentős. A teljes háziállatcsont mennyiség 4,08 %a (132 db). Az állatok fogyasztása bizonyosan kizárható. A csontok nagy számát a feltehetőleg 25 VlTT 1952 . 26 VRRT 1952. 27 KOUDELKA 1886.151. dögkútként funkcionáló akna mélysége és meredek falai magyarázzák. A kút szélén egyensúlyozó állatok könnyen eshettek bele és pusztulhattak a gödörbe. A felhalmozódott csontok nagy száma a macskának, mint házi kedvencnek a jelentőségére hívja fel a figyelmet. Megbecsülésük a törökkorra csak fokozódhatott, hiszen mint ismeretes az iszlám követői kimondottan kedvelik Mohamed próféta kedvenc állatát. 28 A mérhető csontok alapján 20 esetben lehetett marmagasságot számítani. 29 A marmagasságok eloszlása és gyakorisága az alábbi grafikonon látható. (5. ábra) Bár három, gyakoriságát tekintve különálló marmagassági csoport jelentkezik, mégis a gyakoriságok alapján két csoport lehet jelentős. A két csoport által megjelenített marmagasság különbségek akár a nemi dimorfizmus jelei is lehetnek, hiszen a csontméretek minden esetben kifejlett állatokéi. A harmadik, kisebb csoport magyarázata nehézkesebb. Amennyiben elfogadjuk, hogy a két nagyobb csoport a két nemnek felel meg, abban az esetben elképzelhető, hogy itt egy az előzőektől eltérő, kisebb testű macskatípussal állunk szemben. EGYÉB ÁLLATFAJOK A vadállatcsontok mennyisége elenyésző a háziállatcsontok mennyiségéhez képest. Az összes meghatározott állatcsont 1,26 %-a. A leletanyag késő középkori részében viszonylag kevés vadcsont volt található. Az értékelés folyamán összesen 4 db halcsont, melyek nagy valószínűséggel pontyból, illetve egyéb halfaj (ok)ból származnak, egy kisméretű szárnyas 2 db hosszúcsontja, 3 db mezei nyúl (Lepus europaeus Pali.) csonttöredék, 2 db vaddisznó (Sus scrofa L.), valamint 1 db szarvas (Cervus elaphus L.) csonttöredéke került elő. A csontanyag törökkori része valamennyivel több vadállatoktól származó csonttöredéket foglalt magába. Ezekből a rétegekből 8 db hal, ebből 5 db ponty (Cyprinus carpio L.) származik, 2 db nagy valószínűséggel vadréce (Anas sp.), 23 db kisméretű szárnyas (feltehetően Corvidae), 1 db patkány (Rattus sp.), 2 db rágcsáló (Rodentia), 4 db mezei nyúl (Lepus europaeus Pali.), 2 db őz (Capreolus capreolus L.), valamint 6 db szarvas 28 BARTOSIEWICZ 2006.129. 29 KOUDELKA 1886.152.
