Budapest Régiségei 41. (2007)
TANULMÁNYOK - CSIPPÁN Péter: Az állatcsontok eltérő kulturális szokásokat jelző szerepe 14-16. századi állatcsontleletek Budáról
éles határvonalak. A mélység szerinti leleteloszlás alapján készült grafikonon csak a főbb haszonállatfajok aránya szerepel, hiszen kulturális változást alapvetően ennek az állatfajcsoportnak az arányváltozásai alapján kívánunk megállapítani. (1. ábra) A mélység szerinti eloszlások tekintetében három kiugróan jelentős változást mutató határvonal látszik. Az első 11,0-12,5 méterig terjedő szakaszon, a második szintén 11,0 méternél, míg a harmadik 6,5 méternél. Az első határvonalnál feltűnően nagy mennyiségű lócsont került elő, amelyek minimálisan hét fiatal, de kifejlett egyedtől származtak. A csontokon vágás, vagy más fogyasztásra utaló nyom nem volt megfigyelhető. A csontok épsége, valamint az egyedenként meglehetősen nagyszámú csont kizárja a maradványok ételhulladékként értelmezését. Nagy valószínűséggel olyan esemény nyomaival állunk szemben, amely következtében az állatok egyszerre és hirtelen pusztultak el, és tetemüktől gyorsan kívántak megszabadulni. így kerülhettek az akkor már feltehetően dögkútként számon tartott gödörbe. Elképzelhető, hogy a lótetemek a számos korai ostrom valamelyikéhez köthetőek. A lócsontokat tartalmazó réteg felső határa 11 méternél egybeesik a második jelentős változást mutató határvonallal. Ezt követően figyelhető meg az addig uralkodó mennyiségű szarvasmarha csontok visszaszorulása, a sertéscsontok számának jelentős visszaesése. A kiskérődző- és a baromficsontok száma ugyanakkor ugrásszerűen megnő. Amennyiben elfogadjuk az étkezési előírások, ezáltal az étkezést reprezentáló állatcsontok vallási és/vagy az eltérő kulturális szokásokat jelző szerepét, akkor feltételezhetjük, hogy a keresett határ a török kor és a késő középkor között erre a mélységre lokalizálható. A határvonal megállapítását a lelőhelyről közölt leírás is alátámasztja. 23 Az így felosztott leletanyag késő középkori részében, a korabeli városi húsfogyasztásra jellemző szarvasmarhacsont dominancia figyelhető meg. Ezt a baromfi-, majd a kiskérődző- és a sertéscsontok nagyjából egyforma aránya követi. A leletanyag török kori részében ezzel szemben a kiskérődző-csontok száma a legma23 MAGYAR 2005.162. gasabb, melyet a baromficsontok követnek, harmadik helyre szorítva vissza a szarvasmarhacsontokat. A harmadik változást mutató határvonalat ismételten az állatcsontok indikátor szerepe alapján lehet megvonni. A 6,5 méternél jelentkező összetétel változás egy harmadikféle húsfogyasztási szokást tükröz. A kiskérődző fajok szerepe továbbra is fontos marad, azonban ismét megjelenik a sertés az ételhulladékban és a baromfi fogyasztás jelentősen csökken. A megállapított határvonal ez esetben is összhangban van a keltezésre alkalmas leletanyagokéval. 24 A LELETANYAG A feldolgozás során összesen 4895 db csonttöredék vizsgálatára került sor. Ezekből 1710 db a későközépkorból, 2657db a török korból, míg 528 db az újkorból származik. [2. ábra) A leletanyag jó megtartású volt, a meghatározhatatlan töredékek száma azonban így is magas. Ez a csontok sokszori darabolásának és a felhalmozódást követő aprózódásnak tudható be. A HÁZIÁLLATOK JELLEMZÉSE Szarvasmarha (Bos taurus L.) A szarvasmarhák morfológiájáról, bár a csonttöredékek száma alapján ez a háziállatfaj igen jelentős volt minden korszakban, bővebb információkkal nem rendelkezünk. A csontok töredezettsége miatt egyetlen egyed marmagassága, illetve neme sem volt meghatározható pontosan. Megállapítható azonban, hogy a szarvasmarha jelentősége az érintett korszakokon belül ingadozó. A késő középkori szarvasmarha dominanciát, hirtelen és élesen váltják fel a kiskérődzők. Ez a török étkezési szokásokat figyelembe véve egyáltalán nem meglepő. A csontok darabszáma alapján, a szarvasmarhák a kiskérődzők után a második helyet foglalják el. Arányuk az összes háziállatcsontokon belül 31,34 % (1012 db). Juh (Ovis aries L.) és kecske (Capra hircus L.) Az elfogyasztott állatok legnagyobb része a kiskérődzők közül került ki, ami a leletek száma (1328 db) alapján az összes háziállat maradvány 41,1 %-át teszi ki. A csontok fragmentáltsága miatt igen kevés esetben lehetett pontosabb morfológiai képet alkotni az egyes korszakok állatairól. 24 MAGYAR 2005.162.
