Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - KONDOROSSY Szabolcs: Cseréppipák a budai Felső Vízivárosból

rajzolat jelenti. Az M 2A típus jelentős példány­száma (B 157-B 159, a feltehetően ide tartozó négy nyakkal: B 160-B 163) alapján hosszú életűnek mutatkozik. Az ezután kezdődő, egyidejűleg több úton zajló/ kibomló fejlődést csak néhány darab példázza, ami talán a folyamat gyorsabb lefolyá­sára utal. Egyik ágon a csésze válik szögletesítetté, míg a nyakgyűrű fogaskerék-övezése megőrződik (M 2C típus: B 164, B 165-magas kémény). A másik irány a félgömbös csésze helyett a nyakgyűrű díszítését módosítja (M 2D típus), ide is kiter­jesztve a plasztikus (halszálkás) mintázatot (olda­láginak bizonyuló variáns: B 166), illetve ferde szeldelést alkalmazva (B 167). Míg a félgömbös csészék a tőkementi és a nyakvarrati fogaskerék­vonalat végig megtartják, addig a szögletes csészéjűeknél ez eltűnik. Kivételes a nyakgyürű ferde szeldelése mellett a fogaskerék vonal megtartása, egyúttal a nyak hosszanti, mély bordázása (B 168). Az új vonások (szögletesített csésze, ferdén szeldelt nyakgyűrű) egyesülése látható a típus legkésőbbi fokában (M 2B típus), melyet immár plasztika nélküli kémény jellemez (B169 - előoldalán bemetszett díszítés nem kizárt). E változatok szoros egymásutániságáról alkal­masint nincs szó, inkább teret nyerő, viaskodó és kiszoruló sorukról. Bár az, hogy a kémény egyes mintázatai egy-egy típushoz kötődve állandó­sulnak, talán kronológiai jelentésű: az M 2A-hoz és M 2D-hez az íves-pontos és halszálkás, az M 2C-hez a ferde sávos-pontos rajzolat (1. kép). A nyak alsó varratvonalán, melynek fertályára az elsimítás miatt plasztikus minta nem is kerül/ eltűnik, többszörös sorú fogaskerékkel húznak vonalat. Ugyanígy a gömbölyű csészéjű formák­nál a csésze tövében, ill. egy esetben a kémény peremén is (B 157). Egy példánynál a fej-nyak szögletébe búvó kis szögletes fül mutatkozik (B 170). Az M 2A típus XVIII. század közepe tájára való helyezését egy Budán előkerült példány indokol­ja. 48 A B 164 egy 1782-es garassal keltezett padlójú ház 49 alatti feltöltésből került elő, ami az M 2C típus létét a 18. század harmadik negyedére vagy előbbre teszi. A B 158 megcsiszolt nyakgyűrűje valószínűleg csorbulást fedez. A B165 fején a nyak letörése után maradt apró füstcsatornát fúrták/csiszolták akkorára (7-7,5 mm), hogy a pipaszár belefér­hessen. 48 TOM KA 2000b. 129, 5g/5. 49 BENDA 2006. 296-297. Különleges forma a B 171, melynek kónikus fejét a rovásos pipákhoz hasonlóan gazdag, plasztikus díszítés borítja; negyedenként: ponto­zott mezőben háromszögön széthajló tulipánfej, fent íves motívumok (1. kép). A fej alján apró gömbök sorai alatt nyúlik ki kúposán szélesedve a sarok. A nyakon mindkét oldalt 5 pontból álló kereszt, melynek műhelyjegy szerepe nem kizárt. A nyakgyűrűn ferde, mintából eredő lécezése a ferdén rovátkolt nyakgyűrűkre utal. Sarkos pipa Egerből és Váradról ismert, 50 ám azok hengeres feje plasztika nélküli, csak hornyolásokkal vagy karcolt motívumokkal, aljukon egyetlen bütyök­sorral. Példányunk a tulipános plasztikus dísz (ld. M 2 típuscsoport) és fejforma alapján ezeket megelőzve, a XVIII. század közepe tájékán készülhetett 51 , a sarok eredetét nyugati hatásként a hollandi jellegű pipákétól vehette (6-7. kép). M 3 (hengerfejű) típuscsoport (B 172-B 182). A csésze eltűnésével tagolatlan, hengeres fejforma jön létre. A fejpalást alul gömbölyűén (M 3A típus: B 172-B 177) ill. éles vonal mentén, kissé domború körlappal (M 3B típus: B 178) záródhat a tőkéhez (a B 179 hiányos, nem sorolható be). Előbbi esetben a hegyes tőke elér a fej elülső oldaláig és karcolt vagy fogaskerék-vonal kíséri, utóbbinál a lekerekített tőke a tengelypont körül záródik. A ferdén szeldelt nyakgyűrűhez karcolt párkány simul. Leggyakoribb a kémény függőleges vona­lazású díszítése, alul félkörökkel lezárva (B 172-B 174), melynek széles körű elterjedését messzeföldi párhuzamok jelzik 52 , de ismert félkör és kör benyomat alkalmazása is. Új típusként különíthetők el a fej alján fogazott, apró lécekkel tagolt, kiugró peremet viselő példá­nyok (B 180- B 182). A kereken záródó tőkéjük a M 3B típushoz kapcsolja ezeket. A B 182 a nyak-fej közé zárt kis fület visel. Párhuzama Váradról ismert. 53 Anyaga alapján a tömegtermékeknél említhető még egy kettős karcolt vonalak és félkörívek nyomataival díszített ovaloid csésze is kihajló peremű, kimagasló kéményével (B 183), bár e forma jóval ritkább az előzőeknél. A tömegpipák típuscsoportjának arányai (M 1 : M 2 : M 3 = 55% : 25% : 20%) a Szegeden kapott 50 KOVÁCS 1963. 254, VII. t. 4., DORU 2002. Pl. LXXXVI. 7. 51 A tulipán kissé más, de nem elütő megfogalmazásban: TOMKA, 2000b. 129, 5g/5. 52 Várad: DORU, 2002. Pl. LXXXVI/8,9, Eger: KOVÁCS 1963. 251, VI. t. 5, 254, VII. t. 3. 53 DORU 2002. Pl. LXXXVI/3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom