Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - KONDOROSSY Szabolcs: Cseréppipák a budai Felső Vízivárosból

értékekkel összevetve (50% : 22% : 28%) elsősorban az M 3 típuscsoport itteni csekélyebb jelentőségét mutatják. Mivel e vízivárosi telkek egy kivételével legkésőbb 1695-től újra lakottak voltak,

54 s U mai (s 18. századi) telek anyaga már elégséges, hogy a tulajdonosok egyéni pipázási szokásait általános tendenciába olvasztva mutassa, ezért ezen arányokat Budára, de legalábbis a szegényebb Vízivárosra nézve általánosnak tekinthetjük. A B 184 párkányos nyakgyűrűjén domború lécezés, ami az általános ferde szeldelés modellbe rovásának köszönhető. A tört nyak oldalán domború pontok nyoma (esetleg a B 171-éhez hasonló jellegű), a tőke mentén tágabb fogazású kerék mintasora (7. kép). Tulipáníorma pipák A hullámosan bordázott (7 meg két fél borda) csészéjű B 185 kis nyakgyűrűje alatt és a csekély, kúpos előgyűrűn fűrészfogas mintasor. A kémény alját elsimuló plasztikus gyűrű övezi. E példánnyal teljesen azonos a B 186. A vékony, kúpos előgyűrű, mely már a B 9, B 14, B 15, B 122 és B 123 török kor végi vagy ahhoz szorosan kötődő, azt követő példányokon is mutatkozott, s így a 17. század végére - 18. század elejére tehető formai elem, a B 185-öt is így keltezi. Ezen előgyűrű típus előkerült Esztergomban is,

55 tulipáníorma fejű pipákon. A fűrészfogas mintasort példányai alapján ugyanez ez a keltezés illeti (B 15, B 102, B 103). A talpas és a tulipánfejű pipák közé egyszerre tartozik a kissé nehézkes B 187. A fej felé szélesedő nyak laposan, nyelv alakban, támaszt jelentve nyúlik a fej alá. A csésze kissé sarkos bordazata közt fogaskerék-vonalak Az íves kémény pereme erősen kifordul. A kissé orsógomb alakú nyakgyűrű alatt, a lapos előgyűrűn, és kétszer a kémény tövén fogaskerék nyomvonala fut, a kémény frontális oldalán egy pecsételt rozetta. Hasonló pipa ismert Pécsről

56 A B 188-nak tengelypontig tart a tőkéje. A szépívű fej mindkét oldalán plasztikus rozetta. Ezeket 4 sziromöv alkotja, mindegyike 4 sziromból áll, s a külső szirmok közt kis tüskék/tövisek merednek ki. A tulipánforma fej plasztikus

57 vagy 54 NAGY 1964. 55 KONDOROSY 2007. 321, E110, Elli, E113. 56 FEHÉR 1959.120,1727., XII. t. 6. 57 Kanizsa: KOVÁCS 2004.123, 3. kép 17. bemélyedő (pecsételt) rozettával

58 ismert 18. századi hazai és lengyelországi pipákon.

59 A tulipánforma fej leggazdagabb szépsége a B 189-ben mutatkozik meg, melynek a nyak varratvonala mentén induló barokkos palmetta- és levélmotívumai finommívű, domború rajzolatként az egész fejre kiterjednek. A hengeres nyakgyűrű alatti díszítőszalagon modellből származó növényi(?) motívum sora (1. kép). A nyak két oldalán egy-egy betű utal a készítőre: I (bal) C vagy D? (jobb). E műhelyjegy híjával, ám plasztikus mintázatban, formában nagyon közelinek mutatkozik egy szegedi példány

60

. Kissé más jellegű inda- és levélképzésű az ugyanide tartozó B 190 fejtöredék. E típus országos elterjedtségét, népszerűségét csak aláhúzza provinciális változata (KONDOROSY 2007. 321, E 102-103), melyen a barokkos ornamentikán túl az alaptípus nyakvég kiosztása is megőrződött. Keltezéséhez egy, a típusba nem sorolható szepesvári példány némiképp hasonló nyaki motívuma és a tulipánforma feje alapján vont párhuzam

61 kínálkozik, melynek műhelye a Rákóczi-szabadságharc előtt működhetett.

62 Alkalmasint e típus leszármazottjának tekinthető a B 191, melynek keskenyebb, kerekded aljú feje már egyenes falú, enyhén szűkülve a letörésig. A barokkos növényzet helyett varratvonalról felhajló szárakon napraforgó-szerű (?) virágtányérok fedik az oldalakat. A tányérok kitöltése pontozott, rácsozott vagy sugárirányú. A letört nyakvéget lecsiszolták, ami a tetszetős példány továbbhasználatára utal. A B 192-t barna máza, sárga (?) csorgatott csíkjai gyengesége a 18. századra utalnak, talán ilyen kort jelző jegy a kémény kifelé dőlő széles pereme (ld. B187, B 196) s a nyak-fej nyílásszög is hegyes. A fej oldalán még jól érzékelhető tompa vállvonal azonban a B 119-B 123 példányokra mutat. Ezek kései utódának mutatja az éles peremű koronggá szélesedő nyakvég apró, íves lapokkal való csipkézése, megidézve a vékonynyakú, festett, polírozott pipák (B 119-B 121) kúpos, csillagos kialakítású nyakgyűrűjét. A csésze-kémény eltűnő határán 3 és a nyakvég alatt 2 karcolt vonal (7. kép). M Esztergom: KONDOROSY 2007. 320, E97-98, E100. 59 MEYZA 2004.58, Abb. 4. jobb alsó kép, WITKOWSKA 1998.316, Ryc. 22/h. 60 KONDOROSY 2008. 345, Szl52. 61 TOMKA 2000a. 29. lj. 62 VALLASEK 1983. 238, Obr. 7./11.