Budapest Régiségei 41. (2007)
TANULMÁNYOK - KONDOROSSY Szabolcs: Cseréppipák a budai Felső Vízivárosból
gyengesége inkább a hódoltságot követő időket jelzi (5. kép). E - polírozott pipák nyomán kifejlődő - példányok az alapforma budai befogadottságát, átvételét jelentik, az eredeti áru nehezebben elérhető (drágább?) voltával összefüggő hiányát, s nem az alak teljes népszerűtlenségét. Nyakak A B 124 igen nagy, kerek nyakgyűrűt s kettős, alig látható párkányt viselő rövid nyak alsó felén, a tőke indulásánál bepecsételt pontrozetta látható, mely helyzeténél és e pecséttípus ritkaságánál fogva műhelyjegyként is értelmezhető. A vékony, kúpos előgyűrű analógiái alapján (B 9, B 122-B 123, B 185-B 186) török kor végi lehet. A B 125 nyaktöredék kerek nyakgyűrűjét ferdén, előgyűrűjét körbe fogaskerekezték (5. kép). Kémény A B 126 meglepően vastag falú (5 mm) kéménytöredék, peremét egy kisebb és egy nagyobb fogú fogaskerék-vonal övezi. Lefelé ívesen táguló alakja elképzelhetővé teszi, hogy tulipánformájú fej része volt, de anyaga és mintasora a fehér, durva fogaskerekes pipákat idézi (B 102-B 103) (5. kép). 18. SZÁZAD Magyar tömegpipák 42 M 1 (pontrozettás) típus (B 127-B 156). A közpipák egyik változatának alapformáit (félgömbös csésze, hengeres kémény és nyak) átvevő, s azt csupán a nyak szélesítése helyett nyakgyűrűvel módosító típus. Nyers, vörös anyaga és díszítései azonban világosan megkülönböztetik elődjétől. A nyakgyűrű körbefutó többsoros fogaskerék díszítése általános, ritka az egyszeres fogaskerék (B 147) és a karcolt vonaldísz (B 131, B 133, B 146). Jellemző a fogaskerék a tőke mentén (hiányzik: B 131), a tőke középvonalában (alsó nyakvarraton) a peremig (hiányzik: B 128, B 130, B 131, B 136, B 139, B 145, B 146, megvan 8 esetben), egyszer a nyakgyűrű alatt (B 135). Kísérletező kedvű mester kivételes darabja a B 136: a csészén függőleges és a tőke kezdetén keresztirányú fogaskerék-vonalakkal, továbbá fogas kör benyomatokkal a csésze előoldalán és a tőke kezdetén és körökkel a nyakAz M1-M3 típusok keltezésére és analógiáira a fentebbi pontosításokkal: KONDOROSY 2008. 342-345. gyűrűn (egy kör benyomat a B 142 tőkecsúcsánál is van). Minden kéményoldalon, ami értékelhető felszínrésszel maradt meg, ponthalmaz (vagy más plasztika) található: jobb- (B 127, B 129, B 134, B 137, B 140) meg bal oldalon (B 131, B 132, B 135), és a kétoldalú (töredékes) példányok mindkét felén (B 128, B 130, B 133, B 143, B 144). A ponthalmaz alakja lehet függőleges, hosszúkás mező (B 127), négyzetes (B 128, B 131, B 144?), körszerű (B 133), kör vagy szögletes (B 140), ismeretlen, amorf (B 135), lepkeforma (B 129). Egy esetben a kéményen - két oldalt - rajzos virágábrázolás van (B 139), egy másikon pedig vonalak és pontok együttese (B 142). A fej díszítésben Szegeden tapasztalt jobboldali preferáltság 43 tehát nem mutatkozik. A nyakdíszítés, ha van, szintén mindkét oldalon és a kézi kivitelhez képest egyformán. Díszítésként kétféle, gyűrűtől induló, domború növényábrázolás ismert: egyfelől egyszerű vonalakból (szárak) és pontokból (virágok, levelek) kialakított bokorszerű kép (B 135-B 138, nyúlánk, elágazó szár: B 142), legkidolgozottabb változatában pontokból álló virágzattal 44 ), másfelől virág körvonalas rajza (B 139-B 141), párhuzama Léván 45 . A flóra pontos-vonalas megjelenítésének előképét a hollandi jellegű pipák szárán futó, páros ágakat bontó növényábrázolásban látjuk 46 , s a fentiek annak kidolgozottságban és hosszban is redukálódott formái. A körvonalas virágrajzok már helyi fejleménynek látszanak (a hollandi jellegű pipák virágábrázolásai apróbb részletekből komponált képek), különösen a tulipánformájú (B 141). A nyakdíszítés 31 %-os aránya (18 esetben marad el) jócskán felülmúlja a szegedi 8 %-ot. A típus török gödrökben való előfordulása (közpipákkal) legkésőbb a 17. század utolsó negyedére teszi feltűnését (ld. fent). Szoros kapcsolat fűzi a fehér, durva fogaskerekes pipákhoz (B 102-B103), esetleg ezek lehettek előképei (6. kép). M 2 (rovásos) típuscsoport (B 157-B 170). E formailag teljesen az Ml típusból eredeztethető típuscsoport kezdeti tagjai őrzik félgömbös csészét, a nyakgyűrű körbefutó, többnyire többszörös sorú fogaskerék-vonalát, s e tekintetben csupán a nyak rövidülése s a kissé táguló kémény mutat változást (M 2A típus 47 ). Sajátosságukat a nyakat és kéményt elborító, változatos, plasztikus 4D KONDOROSY 2008. 343. 44 GARÁDY 1944. CXLII. t. 9. 45 DRENKO 1976. Obr. 9/3. 46 GEISS-DREIER 2002. Abb. 5. Kat.Nr. 64. 47 KONDOROSY. 2008, 343-344.
