Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - IRÁSNÉ MELIS Katalin: Régészeti kutatások az MO autópálya ÉK-i szakaszán elhelyezkedő 11-13. századi falu területén (Budapest XV. Rákospalota - Újmajor, I. Lelőhelyl995.)

azonos nagyságú tároló edény volt bele állítva. A gödör déli oldalán a lejárt padkák között egy cölöp­lyuk került elő, láthatóan nem a ház tetőszer­kezetéhez tartozott. A 30 cm vastag cölöp rendel­tetését egyelőre nem ismerjük. 23 A SZABADON ÁLLÓ KEMENCÉK Az I. és a III. kutatási területen feltárt, szabadon álló kemencék alaprajzuk, készítésmódjuk és funkcióik szerint ugyanolyanok, mint a 11-13. századi magyar falvak jól ismert, szabadon álló kemencéi. Elhelyezkedésük és előkerülési körül­ményeik alapján azonban a feltárt falurészlet legje­lentősebb objektumai, mert választ adnak a fontos relatív kronológiai kérdésekre. Az I. kutatási területen, a településtörténet 2. periódusában, a 7-9. kemencéket a 43/1. árok északi végződése közelében, a bolygatatlan talajba ásták, majd a 3. periódusban a kemence együttes maradványain keresztül vezették a 43/2. árkot, a 4. periódusban pedig, a 43/2. árkon keresztül vezették a 27. árkot. Ez utóbbi, két árok változásaiból további átalakítá­sokra lehetett következtetni. A III. kutatási területen a 110. kemencét ugyancsak a bolygatatlan talajba ásták, a megszüntetés után a kemence maradványai fölé esett a 111. árok lejtős, keleti oldala. Ezen a területen a 110. kemence volt a legkorábbi építmény. Az I. kutatási területen, a lebontott, 1. és az 5. ház üregében, felépített, szaba­don álló l/a, és a 4. kemencék között az építésmód alapján összefüggés mutatkozott. Mind a két kemence alá gondosan összeállított kőpadkát építettek, ezek alapján elképzelhető, hogy a kemen­céket egyidőben használták. A kemencék feneke alá épített vastag kőréteg egyben azt is mutatta, hogy ezeknek a többi kemencétől eltérő funkciója lehetett. A gondosan megépített kő alapozás lehetővé tette, hogy a kemencében magasabb hőfokot érjenek el, és a kemence hosszabb ideig tárolja a meleget. Az l/a kemence körüli cölö­plyukak a tetőszerkezetet tartották. A 110. kemence feneke alatt nagyobb méretű, égett-kormos folyami kavicsréteg került elő, melyeket egy korábbi tűzhelyből hoztak ide. A pesti határ falvaiban gyakran előfordult, hogy folyami kavicsokat építet­tek a kemencékbe. A Soroksár-várhegyi, 12. száza­Budapest, Soroksár-Várhegyen, az 5. ház alatti 4. verem alján bennmaradt egy kézzel formált, vastag falú hombár alja. A gödör betöltése eltért a többitől, feltűnően sok, meg­munkált kőtöredék, malomkő, dörzsölő, fenőkő, csiszolt, formára hasított folyami kavics darabjai voltak benne. IRÁS­NÉ MELIS 1992. 80. di, 2. házban azonban, nem a kemence falában, hanem a kemence fenekén találtunk kavicsokat. A 61, sűrűn egymás mellé rakott, nagyjából egyfor­ma, 15x10-20 cm nagyságú kavicsokat a kemence alaprajzához igazítva 3 sorban, kör alakban állítot­ták a kemence fenekére 24 A Rákospalota-újmajori 43/1-4. árokkal kettészelt, I. kutatási terület átren­dezésének az utolsó, 6-7. periódusából maradtak fenn a 28. kemence együttes maradványai, amelyek a 4. kemencétől 4 méterre, a 27. és a 29. árok keresz­teződésénél, az árkok alján kerültek elő. Fontos jelenség volt, hogy a feltárható, legalsó kemence szélesebb volt, mint a 27. árok alja. Jól látszott, hogy a kemence oldalait a bolygatatlan talajba vájták, bizonyítja, hogy a kemencéket az árkok megszün­tetetése után építették. A SZABADTÉRI TŰZHELYEK A Buda és Pest körüli, tatárjárás (1241) előtti falvak kerti övezetében, a szabadon álló kemencék között, különféle szabadtéri tüzelőhelyeket talál­tunk. A legnagyobb számban a különböző átmé­rőjű, henger alakú tüzelőgödrök kerültek elő, amelyekben paticslapok, vagy döngölt földfelü­letek alkották a tüzelőfelületet. A soroksári Vár­domb dűlőben, a későközépkori Kerekegyháza falu területén a henger alakú tüzelőgödröknek mind a két típusa előkerült. A legegyszerűbb füg­gőleges falú gödrök között a 13. gödör volt a leg­nagyobb, a 210 cm mély, alsó harmadában 270 cm, szájánál 220x160 cm széles gödör térfogata 14 m 3 volt. Hat, faltól-falig tartó, azonos összetételű rétegsor volt benne. Az 1. rétegsor a gödör átégett alján kezdődött: - 4-5 cm vastag, faszenes korom­csík, - 14-16 cm vastag, (a felsőbb rétegsorokban egyre vékonyabb rétegben) kevert barna föld, alsó része átégve, - döngölt, homokos barna föld. Ezen a 2. rétegsor faszenes koromcsíkja helyezkedett el, stb. A 6 rétegsor 170 cm vastag volt. 25 A soroksári 27. tüzelőgödörben egyszerűbben folyt az égetés. A 115 cm széles, a nyesett felszíntől 82 cm mély, henger alakú gödör alsó felében, 6, vízszintes, faltól-falig kiterjedő, 1,5-2 cm vastag, faszenes koromréteg volt. Az 1. égés réteg a gödör víz­szintes fenekét borította be. Az égésrétegek között edény- és állatcsont töredéket tartalmazó, bedo­bálásból származó földcsíkok voltak, amelyek a füstölgés elfojtására szolgáltak. Az égésrétegek 50 IRÁSNÉ MEUS 1992. 75-76. IRÁSNÉ MELIS 1992. 88-89.

Next

/
Oldalképek
Tartalom