Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Maráz Borbála: Budapest-Gellérthegy és környékének késő LaTene-kori településtörténete II. = Siedlungsgeschichte von Budapest - Gellértberg und Umgebung in der späten LaTene-Zeit II. 31

BUDAPEST - GELLÉRTHEGY ÉS KÖRNYÉKÉNEK KÉSŐ LATÉNE-KORI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE II. objektumok, vagy pedig két, időben egymást követő településhez. Azt sem lehet eldönteni, hogy ez a terület összefüggő része volt-e a gellérthegyi oppidumnak a LT D periódus idején, mint ezt a területen kutatást végzők többször felvetették. A Gellérthegy déli lejtőjén feltárt késő kelta objektumok és a Gellért tér között túl nagy a távolság ahhoz, hogy ezt az összefüggést magától értetődőnek tartsuk. Arra vonatkozóan sincs támpontunk, hogy a Gellért téren és közvetlen körzetében, azaz a Gellérthegy déli előterében egy, az oppidummal egyidőben létezett síkvidéki település lett volna, amely a római foglalás utáni évtizedekben is lakott maradt, vagy újratelepült. Egyelőre meg kell elégednünk a lehetséges interpretációk felvetésével, a kérdések megválaszolásával pedig várni kell a teljes leletanyagot és az összes települési jelenséget összegző feldolgozásig. 4. MÁNYOKI ÚT 16. (XI. KER.) 1929-ben talált, a római hódítás utáni továbbélő kelta népesség római kori proviciális kerámiaanyaga a Magyar Nemzeti Múzeumban.

42 A 3 ép edény (kancsó, tál és mély tálka) inkább korai császárkori (Kr. u. 1. sz. második fele - 2. sz. eleje) temetőre utal, mint településre, bár a lelőkörülményekre vonatkozóan nem maradt fenn adat. 5. MÉNESI ÚT 9/A, C. (XI. KER.) Korai római kori szórványos telepanyag és hulladékgödör. 1957-ben került elő gyümölcsös ásása közben.

43 A Kr. u. 1 század végére - 2. század elejére keltezhető kerámiaanyag részben a bennszülött kelta fazekasság hagyatékának tekinthető. 6. DÖBRENTEI TÉR 9., RUDASFÜRDŐ (I. KER., HRSZ.: 5539, 5542) Kr. u. 1. századi bennszülött eraviszkusz település maradványai a Rudasfürdő területén és az Attila ivókúttól néhány méterre.

44 Ennek közvetlen közelében, a török fürdő épülete alatti, török kori planírozásban a bennszülött kelta telep leletanyaga került elő 2004-ben.

45 A Gellérthegy meredek keleti lejtője és a Dunapart közti keskeny sáv már régebbről ismert késő LaTéne-kori, ill. eraviszkusz lelőhely. A Rudasfürdő 42 MNM lelt. sz.: 35.1923.1-3. Irodalom: BÓMS 1969. 233., LIII. T. 9-11 43 BTM ősk. gyűjt., lelt. sz.: 58.11.1-14. Irodalom: PÓCZY 1959. 68., 8-9. kép; BÓMS 1969. 232-233. 44 Póczy K. leletmentése 1957-ben. PÓCZY 1959. 66-68. Leletanyag: BTM ősk. gyűjt., lelt. sz.: 58.8.1-61. 45 Maráz B. és Papp A. ásatása; leletanyag: BTM ősk. gyűjt., leltározatlan. PAPP-MARÁZ 2005.105-106. 46 PÓCZY 1959. 66-70. területén, az Attila ivókúttól néhány méterre, 1957ben az Erzsébet-híd rekonstrukciós munkái során kerültek elő kelta leletek: az eraviszkusz település két lakógödrének részletét és tűzhelymaradványát Póczy K. publikálta és a Kr. u. 1. századra keltezte.

46 Hasonló eredményre jutott a településrészlet kronológiai helyzetének megállapításánál Bonis É. is.

47 Az 1957-ben feltárt településrészlet kerámiaanyagában a kormeghatározás szempontjából a Drag. 25. típusú, applikált díszű csészetöredék, valamint az egyik korai aquincumi fazekasműhelyben készült tál és korsók a leglényegesebbek. Ezek a darabok a Rudasfürdőnél feltárt bennszülött telep és a római foglalás utáni, korai aquincumi fazekasműhelyek egyidejűségét látszanak bizonyítani. Minden valószínűség szerint ugyanehhez a késő LaTene-korra és a korai római korra datálható településhez tartozhattak azok a leletek, amelyek a Rudasfürdő török kori épületén belül, a kupolatérben (18. helyiség) és a 26-27. sz. helyiségekben 2004ben nyitott feltárási szelvényekben nagy mennyiségben kerültek elő.

48 A kerámiaanyag alapján ítélve a török fürdő jelenlegi padlószintje alatt, rétegekben és másodlagos helyzetben talált leletek a Póczy K. által 1959-ben közölt településrészlet további objektumaiból származnak. A kupolatértől ENy felé elhelyezkedő helyiségekben a 18. századi terrazzo-padló alatt vastag, mészkőtörmelékkel kevert, hamus-faszenes rétegből került elő kelta kerámia és állatcsont. A LaTéne-kori település maradványaiból keletkezett feltöltési réteg alatt voltak a török fürdő alapozásául szolgáló, sűrűn elhelyezkedő facölöpök. A kupolatér (18. helyiség) központi nagy fürdőmedencéje alatti facölöpök között szintén kelta kerámiaanyaggal kevert föld volt, a sarokmedencék közötti szondákban pedig az újkori kerámiával, ill. vörösmárvány-törmelékkel kevert rétegek tartalmaztak nagy mennyiségű késő vaskori kerámiát és állatcsontot. A leletanyag rétegtani helyzete és a rétegek jellegzetességei azt mutatják, hogy a török fürdő építésekor az ugyanott lévő késő LaTéne-kori településmaradványokat rejtő talajt használták fel a tereprendezési és az alapozási munkákhoz. A Rudasfürdő régészeti kutatásai során a másodlagos helyzetben talált kelta kerámiaanyag főbb típusai: grafitos-fésűs/aze/cflfc, megvastagodó peremű hombárok, élesprofilú tálak, besimított rácsmintával díszített fazekak töredékei, szürke korongolt „bennszülött" kerámiaanyag, valamint vörös sávos festésű, edénytöredékek. 47 BONIS 1969. 231-232. 48 PAPP-MARÁZ 2005.105-106. 35