Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Maráz Borbála: Budapest-Gellérthegy és környékének késő LaTene-kori településtörténete II. = Siedlungsgeschichte von Budapest - Gellértberg und Umgebung in der späten LaTene-Zeit II. 31

MARÁZ BORBÁLA A Rudasfürdő körzetében előkerült, Duna jobb parti település kiterjedését nem ismerjük. A római foglalást követően létesült és az eddig feltárt kerámiaanyaga alapján a Kr. u. 1. század második felében használhatta a késő LaTène-kori eredetű, bennszülött eraviszkusz lakosság. 7. TABÁN, SZARVAS TÉR (I. KER., HRSZ.: AZONOSÍTHATATLAN) Korai római kori település részlete. A tabáni késő LaTène-kori fazekastelep területén, az Ördög-árok bal parti részén Garády Sándor 1936. évi feltárásakor előkerült 77. sz. gödör tartozik ide.

49 A 77. gödör leletanyaga nem mutat közvetlen kapcsolatot a korábbi eraviszkusz fazekasság kerámiaművességével. A településrészlet a késő kelta fazekastelep megszűnése utáni időre, a Kr. u. 80-150. közötti időre keltezhető az Ammon-fejes firmamécses töredéke, a Drag. 11. típusú dél-galliai és a Lezoux-i terra sigillata töredékek, valamint a Drag. 11., 27., 29. és 37. típusú terra sigillata-utánzatú bennszülött kerámia alapján.

50 Mai ismereteink szerint a Gellérthegy közvetlen körzetében ez az egyetlen, a római megszállás után létrejött, nem bennszülött település. 8. GELLÉRTHEGY (I., XI. KER.) - RÓMAI KORI, BENNSZÜLÖTT ERAVISZKUSZ SÍRKÖVEK ÉS OLTÁR A Gellérthegyen és környékén élt kelta (eraviszkusz) őslakosságnak a római hódítás utáni továbbélő csoportjaihoz 4 sírkő köthető, amelyek a Gellérthegyen kerültek elő és a Kr. u. 1. század második feléből valók.

51 Az egyetlen ilyen oltárkő pedig a Kr. u. 3. század közepére keltezhető.

52 A következő kőemlékek sorolhatók ide: - a Gellérthegy nyugati oldalán a „Citadellától nem messze, az utolsó szőlőskert-sorban": Iulia Utta E(p)ponis f. sírkő-töredéke.

53 A 19. században előkerült korai római sírkő helye pontosan nem azonosítható. - a Gellérthegy déli oldalán: Brogimara Dallonisf. sírköve a Brunner-féle szőlőben került elő 1847-ben.

54 - a Gellérthegy déli oldalán: Matsiu Tuonis f. sírkövének töredéke a Brunner-féle szőlő területéről; 1847-ben találták földmunka közben a Brogimarasírkővel együtt, de attól távolabb.

55 49 BTM ősk. gyűjt., lelt. sz.: T.1936.59. Irodalom: NAGY 1943a. 447450., 1-3., 5-6. és 10. kép; RADNÓTI 1955. 23.; BÓNIS 1969. 42., Abb. 41:1-16. 50 BONIS 1969. 83-84.; NAGY 1943a. 450. 51 NAGY 1942. 243-245.; RADNÓTI 1955. 33.; BÓNIS 1969. 235. 52 ALFÖLDY 1960. 53 MNM lelt. sz.: 117.1866.2. (CIL III. 3598 = 10552; 117; ALFÖLDI 1942.166.; MÓCSY 1959. Kat. 186/45.; BÓNIS 1969.233., Taf. LIV:2). 54 MNM lelt. sz.: 31.1847.1. (CIL III. 3594.; MÓCSY 1959. Kat. 186/49.; BÓNIS 1969. 233., Taf. LV.). 55 MNM lelt. sz.: (CIL III. 3602; NAGY 1935.10.; MÓCSY 1959. Kat. 186/52.; BÓNIS 1969. 233., Taf. LIV:1). - Kelenhegyi út 27.: Valerius Crescens sírköve. Állítólag ma is ugyanott áll, ahol (Perczi Mór villatelkén) megtalálták.

56 - Rezeda u. 14.: oltárkő, Iwpiter Teutanusnak ajánlva a civitas Eraviscorum üdvéért Titianus augur által.

57 Az oltárkő a Kr. u. 3. sz. közepéről való. T. Flavius Titianus augur ősei az eraviscus törzsből származtak és a Flaviusok alatt kaptak polgárjogot.

58 Az 1888-ban megtalált oltárkő előkerülési helyének lokalizálására Nagy T. 1939-ben próbaásatást végzett a szomszédos, Rezeda u. 12. sz. telken, ahol a késő vaskori kelta település lakó- és hulladékgödreit, tűzhelyét Ül. kerámiaanyagát találta.

59 Alföldi András feltételezte, hogy az eraviszkusz oppidum főterén állhatott az oltár,

60 és a gellérthegyi telep, mint eraviszkusz kultuszközpont elméletének ez á feltevés szolgálhatott alapul.

61 A Gellérthegy, mint eraviszkusz kultuszhely a régészeti szakirodalomban szinte toposszá vált fogalom, és csak erre az egyetlen oltárkőre alapul. Meg kell azonban jegyezni, hogy az oltárt több mint két évszázaddal az oppidum megszűnése után állították, mégpedig Nagy T. ásatási eredményei szerint - az egykori kelta lakóépületek és hulladékgödrök helyén. Ugyanakkor a csaknem száz év óta tartó régészeti kutatások és adatgyűjtések eredményei sem adnak támpontot a késő vaskori kelta oppidum esetleges „főterének" vagy kultuszkörzetének a meglétére, illetve helyére vonatkozóan. Az utóbbi évtizedekben, egy Kr. u. 4. századi erődben, a Tolna megyei Bölcskén előkerült, másodlagosan felhasznált oltárkövekkel kapcsolatban szintén felmerült, hogy azok egykor szintén a Gellérthegyen álltak volna.

62 Ezt a feltevést elvetve, az újabb kutatások egy esetleges Iwpiter Teutanus szentély meglétét a budai oldalon nem a Gellérthegy, hanem a Szépvölgyi út területére lokalizálják.

63 Az eraviszkusz származású Titianus augur által állíttatott oltárkő arról tanúskodik, hogy a gellérthegyi oppidum létének megszűnése után kétszáz évvel is még emlékezetben tartották a törzs egykori „fővárosának", központi településének a helyét. 56 CIL III. 15169; KUZSINSZKY 1906. 37.; KUZSINSZKY B.: Múzeumi és Könyvtári Értesítő 2. (1908), p. 74-112.; MÓCSY 1959. Kat. 186/37.; BÓNIS 1969. 233. 57 MNM lelt. sz.: 70.1888.1 (CIL III. 10418; HAMPEL 1892. 52-53.; BÓNIS 1969. 215-216., Taf. LVL). 58 ALFÖLDY 1960. 59 NAGY 1943. 367-368. 60 ALFÖLDI 1939.108. 61 Legújabban felmerült egy, a Gellérthegy déli lejtőjén, Pető M. ásatása során feltárt agyagfalnak egy kelta szentélykörzethez való kapcsolása: PETŐ 2001.192-194. Ennek a feltételezésnek az igazolását azonban csak az ásatás eredményeinek részletes publikálása oldhatja meg. 62 SOPRONI 1990. 63 PÓCZY 1999. 36