Budapest Régiségei 40. (2007)
TANULMÁNYOK - Havasi Krisztina: Az óbudai királyi, utóbb királynéi vár kőemlékei = Steindenkmäler der königlichen Burg von Óbuda 221
AZ ÓBUDAI KIRÁLYI, UTÓBB KIRÁLYNÉI VÁR KŐEMLÉKEI A belső udvarról a keleti épületszárnyba vezető portál főbb vonásaiban - így bélletalakításában, lábazatának formálásában - az előbb látottaktól eltérő tervezői invencióról tanúskodik (34. kép). 66 A portál két bélletrétegből áll. A lépcsőződő, tagolatlan sarkú mészkő béllethasábokhoz két-két vörösmárvány oszloptörzs csatlakozott. A magas, lépcsőzetes bázis felett ülő, alacsony talplemezükkel egybefaragott mészkőlábazatok esetében attikai típust követő, de kissé specifikus profilalakítás figyelhető meg. A fényképeken és a rajzokon az alsó tórusz lapos kiképzésű, erősen kiülő, a felső tórusz vékony, lekerekített peremű homorlattá alakul. E profilalakítás alapján a keleti kapulábazat köré további töredékek társíthatok, így a MOB ásatásain fellelt állapotához képest ma kissé csonkábban meglévő kisebb nyílás (portál?) 12 cm átmérőjű oszlopot indító lábazata, valamint ennek párjaként felfogható kisebb lábazattöredék (Függelék 10-11 és 35. kép). 67 A lábazattöredékek valószínűtlenül lapos alakítású alsó tóruszát hasonlóképp síkszerű, csupán vékony szegéllyel kiemelt saroklevél díszíti. A profilalakítás mellett különösen tipikus e csoport darabjainál a felületkezelés. A szinte papírvékonyságú, precízen metszett tagozatokat és a sarokleveleket peremeik mentén keskeny szegélyfaragás határolja, a közbenső felületeken pedig - valószínűleg szándékoltan - meghagyták a fogasvésővel előidézett, aprólékosan rovátkolt textúrát. Ez a dekoratív felülethatást keltő fogás olyan momentum, amely ténylegesen is kifinomultabb római kőfaragványok megmunkálási technikáját idézi. E felületkezelés kíséretében pontosan ugyanez, az előbbi lábazatokon látott, éles metszésű profil jelenik meg - csak éppen a talp mentén tükörképesen megkettőzve - egy Altmann Júlia ásatásaiból előkerült, oszlopgyűrűként meghatározható darabon is. A mindkét oldalán keskeny, mély, négyzetes csaplyukkal ellátott mészkőf aragvány, kisebb, 11-11,5 cm átmérőjű, minden bizonnyal vörösmárványból készült oszloptörzseket fűzött össze (Függelék 12., 36-37. kép). 68 A gyűrű az Terjedelmi és műfaji kereteink miatt, más lapokon elemezendő probléma, hogy ezek az elsősorban az udvari portálok (és a faragványtöredékek között vázolható „körük") esetében megragadható és leginkább a portálok architektonikus tagolásmódjának, profilkezelésének különbségeivel, illetve a bélletbe szőtt plasztikus ornamens alkalmazásával, illetve annak hiányával leírható stíluskülönbségek, eltérések miként értékelhetők? Van-e, lehet-e kronológiai vetületük a királyi rezidencia építéstörténetében? Egymás mellett élő, vagy egymásra rakódó stílusrétegekről, pluralizmusról, vagy műhelyváltásról tanúskodhatnak? A „kormeghatározó" profiltípus értékelése: Lux 1916. 198. Csiszolt felületű vörösmárvány oszloptörzs töredékek 11,3-11,7 cm közötti átmérővel az óbudai palotából: BTM KO Itsz.: 53.1892.1-2., 53.2009.5., 53.2014.4., 90.92.2-3., 90.92.6., 90.92.1112., 90.92.14. 90.92.16., 90.92.21, 2002.121.80-92., 2002.121.101., 2002.121.103-106. 2002.121.108., illetve 36/2-5. egyik végén kifordulva folytatódó profilrészlet szerint nem szabadon álló, hanem valamiféle felülethez kapcsolt oszloptörzset oszthatott. Kissé marginálisnak tűnhet, de az oszlopgyűrű, valamint az oszlopgyűrűvel tagolt támasz motívumának jelenléte a töredékesség ilyen fokán álló anyagban - a stílus s egyáltalán a 13. század elején itt ténykedő gótikus műhely árnyaltabb jellemzése szempontjából - különösen értékes. Az oszlopgyűrű (bague, Schaftring) alkalmazása a 12. század közepének, második felének Ile-de-France-i építészetében elevenedett fel (nem utolsó sorban ötvösművészeti, kisművészeti alkotások nyomán) és a korai, majd a klasszikus gótika építészeti eszköztárának kedvelt darabjává vált. Ezek a - különféle oszlopok, összetett, illetve kötegelt formájú támaszok kapcsán alkalmazott - szépen profilált, a tagolt forma mellett rendszerint vékonynak ható gyűrűk elsősorban statikai - a járulékos támasz, valamint a fal vagy pillérmag kötését erősítő - funkcióval is rendelkeztek. 69 Funkciójuk mellett a koragótikában dekoratív szerepük bizonyosan nem elhanyagolható. Szerepet játszottak a támaszok vertikalitásának ritmikus megszakításában, a támasz horizontális és vertikális tagjainak tekintetében különféle anyagok, illetve a kifestés színeinek variálására adtak ismételt alkalmat. Az oszlopgyűrű hazai alkalmazására a 13. század első évtizedeiből több példa idézhető: az óbudaihoz igen hasonló mészkő-vörösmárvány kombinációban és profilformával megtalálható a vértesszentkereszti bencés apátság 1200 tájára, vagy a századelőre helyezett kövei között. 70 Az esztergomi Szent István protomártír templom építkezéseihez, közelebbről a templom fennmaradt lábazataihoz utalható, oszlopgyűrűként meghatározható töredékeket azonosított Marosi Ernő az Esztergomi Vármúzeum egykori kőraktárában. 71 További és kissé későbbi (1220-as, 1230-as évekbeli) példák idézhetők a jaki apátsági templom gádorfalának falpilléreiről és főszentélyéből, valamint északi mellékhajófalának külsejéről. 72 A motívum miniatűr verziója pedig ott látható Gertrudis királyné pilisszentkereszti síremlékének törpeárkádsorán is. 73 A BTM Úri utca 4. alatti kőtárában nemrégiben sikerült fellelni egy kötegelt falpillér töredékes lábazatát, amely stílusát (sarokdíszítmények, felületkezelés), 69 VIOLLET LE Duc 1867. 59-63. 70 KOZÁK 1993. 288., 6. sz. M. Kozák Éva a vörösmárvány oszloptörzseket - a képen szereplő oszlopgyűrű említése nélkül lelőhelyük alapján az előcsarnokhoz utalta. 71 MAROSI 1984. 205-206., Kat. Nr. 68-72., 274. k. 72 BOGYAY 1944a. 62., 64., 36., 38. k. 73 A síremlék konstrukciójáról és művészettörténeti helyéről: TAKÁCS 1994. 231
