Budapest Régiségei 40. (2007)
TANULMÁNYOK - Havasi Krisztina: Az óbudai királyi, utóbb királynéi vár kőemlékei = Steindenkmäler der königlichen Burg von Óbuda 221
HAVASI KRISZTINA részletalakítását (profil, méretrend) tekintve az udvar keleti portálja köré csoportosítható faragványokhoz igen szorosan kötődik (Függelék 13., 38-39 kép). 7A A falsík elé kiülő lábazat a fennmaradt részletek szerint közel 30 cm-es sugárral kijelölt, félhenger idomú pillérmagból állt, melyhez egykor öt sugárirányban álló karcsú oszlop csatlakozott. A fennmaradt két oszloplábazat közül csupán a külső sarkát díszítő levél csekély nyoma észlelhető, ellenben a hengeres pillérmag a járulékos oszlopok lábazatának csatlakozása között erősen stilizált, lapos szegéllyel határolt háromszög alakú levélkék tűnnek fel. Az óbudai királyi palota anyagában a félköríves pillérmaghoz tartozó törzstöredékek nem ismeretesek, azonban a járulékos oszloptörzsek 11,5 cm nagyságú átmérője nemcsak csiszolt vörösmárvány oszloptörzseken fordul elő, hanem az előbb bemutatott - karcsú oszlopot nagyobb (átmérővel rendelkező) íves szakaszhoz kapcsoló - oszlopgyűrűn is. A két darab direkt egymás mellé (pontosabban egymás fölé) utalásánál óvatosságra int, hogy a gyűrű mindkét oldalán megjelenő precíz csaplyuk megfelelője a lábazaton hiányzik, ugyanakkor a lábazat és a gyűrű formai, alaprajzi részleteinek szoros egyezése nyomán az oszlopgyűrű motívuma megalapozottan vonható be ezen óbudai pillérforma elemzésébe. Elsősorban az oszlopgyűrű illesztéstechnikai vonatkozásai valószínűsítenék, hogy a hengeres pillérmagot külön megfaragott és befüggesztett monolit oszloptörzsek vették körül. Az ásatásokon előkerült több tucat törzstöredék közül a megfelelő átmérőjűek vörösmárványból készültek, így feltehető, hogy a kötegelt falpillér ismeretlen anyagú és színű, hengeres magját - a sajátos faragói felületkezelésének köszönhetően matt hatású, fehér keménymészkő-lábazat és a szintén ismeretlen alakítású fejezetzóna közé foglalva, valamint gyűrűsen osztva - csiszolt, polírozott állapotukban mélyen fénylő, karcsú vörösmárvány oszloptörzsek övezhették. A lábazattöredék azon túl, hogy e francia koragótikával divatba jött dekoratív pillérforma - pilier cantonné - magyarországi recepcióját újabb példával gazdagítja, a királyi palota valamely terének építészeti kialakításáról, belső tagolásmódjáról alkotható fogalmaink árnyalásához nagyban hozzájárul. Hisz ez a kötegelt pillérlábazat - az előcsarnokarchitektúra elemei mellett - a kőtári anyag talán egyetlen olyan - kivételesen jól érté74 A darab az Úri utcai kőtár azon részében hevert, ahol korábban a Gerevich László ásatásain, illetve az azt megelőző kutatásokból előkerült óbudai faragványokat őrizték. A kő leltári szám, illetve jelzet nélküli, közelebbi lelőhelyét az ismert régészeti dokumentációk alapján eddig nem sikerült tisztázni. kelhető darabja, amely belső tér kialakításáról tájékozat. Maga a támaszforma is differenciált tagolódású bordás boltozat (a sugárirányban álló járulékos oszlopocskáknak megfelelően: homlokívátlós borda-hevedetív-átlós borda-homlokív) létére utal, vagy legalábbis annak tervét feltételezi. A darab jelenleg tisztázhatatlan régészeti lelőkörülményei azonban a lokalizációval kapcsolatban óvatosságra intenek. A későközépkorban bizonyosan Szent Erzsébetnek szentelt 75 palotakápolnának csupán alapfalmaradványait, alaprajzi elrendezését ismerjük. A régészeti kutatás által Erzsébet királyné (fl380) építkezéseihez utalt „késő gótikus" kápolnát a hajóval azonos szélességű, kívülről támpillérekkel erősített poligonális szentélyfej zárta (2. kép). 76 Az 1923-as ásatás a szentélypoligon szögleteiben álló karcsú faltagolók kb. 40-60 cm széles hengeres lábazati bázisát találta. 77 Altmann Júlia kutatásai pedig a korai, 13. századi kápolna kívül poligonális, belül félköríves kialakítású szentélyzáradékának a későgótikus kápolnán belül elhelyezkedő maradványait hozták felszínre. 78 Az alaprajzi elrendezésén kívül bizonytalanul értékelhető kápolnától eltekintve, a régészeti kutatások során a belső udvart övező épületszárnyak közül a keleti és a nyugati szárny egy-egy földszinti helységében is megragadható volt belső faltagoló támasz meglétére utaló lábazat, illetve megfelelő alapozás. Az alapfalakból a keleti szárny északi részében egy 7,6 m széles 11,2 m hosszú, téglalap alaprajzú helység rajzolódik ki, amelynek vörösmárvány lapokkal burkolt padlóját és az udvar felé vezető portálját is ismerjük. Lux Kálmán beszámolói és ásatási rajzai szerint a helység délkeleti sarkában nagyjából 50x50 cm nagyságú, poligonális alaprajzú lábazat („sarokoszlopszék") maradványát tárták fel. 79 A szintén 7,6 m belszélességű nyugati épületszárny helységkiosztása ismeretlen, a szárny nyugati homlokzatát négy támpillér osztotta három egyenlő nagyságú szakaszra. Az északról számított második támpillér vonalában a fal belső oldalán félköríves formájúnak jelölt pilléralap 75 BÁRTFAI SZABÓ 1935.109.148. sz. BALOGH 1966.169.; GEREVICH 1973b. 248. 76 14. század derekára való datálásához: ALTMANN-BERTALAN 1991.195. 77 CSEMEGI 1943. 34., 38., ill. 7. á. 78 Altmann Júlia jelentése, in.: RégFüz Ser. I. No. 38. 1985. (Az 1984. év régészeti kutatásai) 91., 163/7.; ALTMANN-BERTALAN 1991.125-126., 130.; ALTMANN-BERTALAN 1995.161-162. Az alaprajzi felvételek szerint a későbbi kápolna belülről 18-18,4 m hosszú, szentélyénél kb. 7 m, nyugati végében 6,2 m széles volt. A korai kápolna belső hossza 13,5 m, szélessége pedig 4,6 m körüli lehetett. 79 Lux 1916.194-195., 5. á.; CSEMEGI 1943a. 34.; GEREVICH 1962. 374. 232
