Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Havasi Krisztina: Az óbudai királyi, utóbb királynéi vár kőemlékei = Steindenkmäler der königlichen Burg von Óbuda 221

HAVASI KRISZTINA les indát és figurális részeket rafináltan vegyítő, cizellált felületű indás ornamens bélelte, a gyakran idézett összefonódó nyakú sárkánypárocskával. Ezen ornamentális bélletsarok s a külső keretmegoldás összjátékának köszönhetően a portálarchitektúra finoman rétegzett, árnyalt tagolású lehetett. Várnai Dezsőnek a portálról készült felmérése többek között azért is igen lényeges, mert rajza szerint a portálmaradványhoz kapcsolódóan - annak közvetlen környékéről - egy eddig közöletlen darab, egy ívbélletkő is előkerült (32. kép).

58 Örömteli, hogy ez a 2004-es konferencián még elveszettként bemutatott faragvány azóta, Várnai rajzának - a rá vonatkozó egyetlen forrásnak - köszönhetően megkerült (Függelék 9., 29. kép). Az ép hosszúságú rétegkő sarkán vékony peremmel határolt hullámindával díszített domború tag húzódik. A lapos alakítású hullámindából sima felületű, háromkaréjos, „lóhere" alakú levélkék válnak le,

59 az ornamens részletalakítása, dekoratív felfogásmódja közel áll, ahhoz a díszítményrészlethez, amely a templomkertből előkerült egyik fejezet (28. kép) jobb oldalán látható. Az eredetiben tanulmányozható darab megerősíti azt az ásatási rajz nyomán is adódó sejtést, hogy a faragvány a portál ornamentális béllethasábjának megfelelő ívbéllet-rétegből maradhatott fenn. Tagolási szisztémájában a nyugati portál ezen részletmegoldásával rokon az a bélletkő, amelyet a MOB ásatások hoztak napvilágra. Lelőhelye miatt Lux az előcsarnok külső, északi oldalán nyíló, csupán alapjaiban feltárt bélletes portáljához utalta.

60 A töredék a Halászbástya Kőemléktár rendezésékor azonban már nem volt felelhető,

61 ma is - miként az elmúlt több mint hét évtizedben - egyedül csak a 58 A rajzon aláírva: „az ív lehullott köve". Az ornamentika mellett a rajzon feltüntetett méretadatok is megegyeznek az előkerült darabéval. 59 Ez a stilizált alakítású, de dekoratív hatású, differenciálatlan felületű indával kombinált levéltípus a hazai emlékanyagban Pilisszentkereszten (pl. kerengő zárókövek tárcsájáinak oldalain: GEREVICH 1977. Figs. 35-37.), a kalocsai székesegyház anyagában (kapubéllet fejezetzónájának a Paksi Városi Múzeumban azonosított töredékén, a karcsú sásleveles kehelyfejezet mögött a bélletfal díszében: TAKÁCS 2000. 315-316., 16. k., Függ. 11. sz.), illetve a vértesszentkereszti bencés apátság koragótikus növényi ornamentikájának formakészletében bukkan fel (pl. Keresztboltozat záróköve: MAROSI 1985. 558. 6. k.; KOZÁK 1993. 61. sz.). 60 Lux 1916. 195. 61 Az 1908-1909-es feltárás és a kőtárrendezés (1928-1930/31.) közötti időszakban a faxagványokat az óbudai református templomnál őrizték. Az ásatásra és a kiállításra is Kontra Aladár lelkész hivatali ideje (1902-1945) alatt került sor, ő engedte át a faragványokat a Székesfővárosi Múzeumnak. HORVÁTH 1932a. Bevezető. A faragványok 1932 előtti állapotáról egyedül a KÖH fényképsorozata tájékoztat (KÖH Fotótár, poz. ltsz. 5081., 6975., 7987., 7997., 12144. 7986., 8016.) Az ásatások alatt, illetetve az azt követő év(ek)ben a faragványok egy részét, egy ideig Lux által készíttetett fényképfelvétel (35. kép) alapján értékelhető.

62 A faragvány pálcataggal kísért derékszögű béllethasáb indítását vagy lezárását alkotó rétegkőhöz tartozott, melynek sarkát lekerekített peremű, szabatosan metszett homorlat tagolta. Az udvar nyugati portáljának sárkánypáros bélletkövéhez nemcsak tagolásmódjának azonossága, hanem igen hasonlóan kezelt, plasztikus alakítású, aláfaragott és áttört - magas faragói kvalitásról tanúskodó - ornamense is köti. A díszítmény gerincét alul karéjos levélpárból kibomló, alant hurkolódó (majd hullámindaként folytatódó), hajlékony, naturális fogalmazású inda alkotja, melynek közeibe alulról könnyed formálású, szétterülő levelek kapaszkodnak.

63 A sorba fűzött indamedalionokba bújtatott többtagú levéldísz az Ile-de-France-i kora gótikus épületplasztika legkorábbi alkotásain tűnik fel, különösen elterjedt a 12. század második felének, illetve végének alsó- és közép-rajna vidéki, valamint az alsó-szászországi művészetében. A motívumnak a 13. századközepéig nyúló töretlen népszerűségét többek között rajzi illusztrációk s a miniatúrafestészet alkotásai is biztosíthatták.

64 E függőleges tagozatot bélelő artisztikus ornamens külön figyelemre érdemes, hisz e jól megragadható előzményekkel rendelkező motívumkinccsel együtt egy jól körülhatárolható és új stíluskör - a jelek szerint itt - minden valószínűséggel a királyi palota északi portálján léphetett be a középkori Magyarország művészetébe.

65 bizonyosan a templomkertben helyezték el. A szóban forgó darab elveszéséről Horváth Henrik, illetve Csemegi József tájékoztat. HORVÁTH 1938. 70. XV. kt; CSEMEGI 1943. 41. (1. j.), 42. (10. j.). 62 A felvétel közzétéve: Lux 1916.194. 3. á.; VU. 1916. 582.; SZŐNYI 1924. 58. (83. k.); HORVÁTH 1938. XV. kt. 63 A töredéket eredetiben tanulmányozó Lux Kálmán leírása: „Érdekes gazdag díszítést mutat egy ajtóbélléskő, melynek font levéldísze jellegzetes román ízlésű megoldást nyújt, szép faragását külön kell kiemelnem, korát Möller István műegyetemi tanár 1180. év körüli időre teszi... " Lux 1916. 198.; A darabot már csak fényképről ismertető Horváth Henriknél a következőt olvashatjuk: „Románkori töredék 1200. körül. Kapubélleihez tartozó, összefonódott növény és fantasztikus állatidomokból álló, függőleges képszalag...", HORVÁTH 1938. 70. 64 Saint Denis nyugati homlokzat déli portál oszlopai 1140 előtt, illetve Chartres nyugati középső portál bélletoszlopai 1145-1150. k., SAUERLÄNDER 1970. 11., 44., 63-65., Abb. 2., 10-11. Sauerländer e kőornamens-típus kapcsán a ciszterci kéziratillusztrációk és az ötvösművek szerepére hívta fel a figyelmet. A jaki apátsági templom szempontjából az ornamens eredetét és elterjedését a kőornamentikában Bogyay Tamás vizsgálta. BOGYAY 1944a. 31., (16. k). 65 Az óbudai faragvány stiláris téren is mintaadó szerepét a zsámbéki premontrei prépostági templom nyugatról második déli pillérének mellékhajó felé eső fejezete (KÖH Fotótár, neg. ltsz. 115846. és 125143., poz. ltsz. 7085. rajza: LŐVEI 1996. 41. (6. k.), valamint Lux-hagyaték, KÖH Tervtár, ltsz. 11578.) világíthatja meg. Az ornamenstípus 13. századi magyarországi és ausztriai példáit a literi kapu kapcsán összegyűjtötte Levárdy Ferenc terjedését vizsgálta: LEVÁRDY 1970. 276-278. 230