Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis Katalin - Tóth Attila: A Budapest Margit-szigeti királyi udvarhely és a domonkos apácakolostor területén előkerült építészeti kőtöredékek katalógusa = Katalog der im Bereich des Königssitzes und dem Dominikanernonnenkloster auf der Margareteninsel von Budapest gefundenen architektonischen Steinfragmente 179

IRÁSNÉ MELIS KATALIN - TÓTH ATTILA sarok armírozás kváderei is. Ezután az alacsonyabb falakat ledöntötték, az emeletes épületmaradványokat felrobbantották. 6 A felmenőfalak az épületek körül ki­felé dőltek, a födémek pedig beszakadtak a földszinti helyiségekbe. A faltörmeléket szétterítették, és kerti földdel beborították. A faltörmelékben 1800-1815 kö­zötti pénzeket találtunk. Csak a templom romjait hagyták meg, de annak is „lejjebb bontották a falait, mert a magas falak az odaültetett fenyők elől elzárták a levegőt". Kubinyi Ferenc a templom maradványai­nak az ismertetése közben megemlítette, hogy a templom egész területén faragott kövek vannak szét­szórva. 7 Ezekből néhány a 20. század elejére megma­radt, és azokat lefényképezték. A 19. század végén tovább bontották a középkori falakat, amikor József főherceg a vadászbalesetet szenvedett testvére emlé­kére felépíttette az 1945-ben szétlőtt, neogótikus, László kápolnát. A középkori templom szentélyéhez épített László kápolna pont a Duna-parti királyi kas­tély falai közé került, de nagymértékben lebontották a kolostortemplom szentélyének a keleti és a déli falát is. Az első régészeti kutatások a 20. század első felé­ben zajlottak. Ez a valóságban azt jelentette, hogy a kolostor területéről kihordták a 19. század elején le­döntött falak törmelékét és törmelék feletti feltöltést. A templom falait kivéve, zömmel a középkori alapfalak maradtak meg. 1938-ban ünnepélyes keretek között megnyitották a közismert romkertet, amelyet 1962­ben, 1985-ben és 2001-ben ismételten fel kellett újí­tani. A kőfaragványok újabb csoportja Lux Kálmán és Lux Géza műemléki kutatásai (1920-1930-as évek) közben került elő. Ezeket és a Feuerné Tóth Rózsa 1959-1962 közötti műemléki kutatásaiból összegyűjtött köveket az ásatási területen kialakított kőtárban he­lyezték el. 1985-re, egy újabb kertészeti rendezés idő­szakára, az őrizetlen kőtárat szétverték és a kövek jelentős része eltűnt. 1985-ben, a kerengőben és a káptalanteremben kisebb, szintén őrizetlen kőkiállí­tás nyílt, az ekkor ki nem állított kövek egy részét kő­tárba szállítottuk. 8 A szigeten maradt kövek jelentős részét ismét elhordták. 1995-2006 között minden kint hagyott, és az ásatások közben előkerült kőf aragványt a Budapesti Történeti Múzeum kőtárába szállítottuk. Elsőként az 1995-2004 közötti ásatások kőleleteivel foglalkoztunk, amelyek néhány darabot kivéve, a kö­zépkori királyi udvarhely helyiségeiben, udvarain és a kolostor templomának a szentélye körül kerültek elő (4-5. kép). A tudományos feldolgozás első lépése­ként beleltároztuk és lefényképeztük a kőfaragvá­nyokat. Egyelőre nincs lehetőség a közel 200 6 A falmaradványokban megtaláltuk a tűzfészkeket. 7 KUBINYI 186111-14. 8 Lux 1938. 206-211.; HORLER 1988.130-132. kőfaragvány felmérésére, és az esetleg összetartozó darabokból kiszerkeszthető építészeti részletek be­mutatására. A katalógusban felsorolt kövek külön­böző helyekről kerültek elő, de szemmel láthatóan egy-egy korszak azonos formai jegyeit viselik. 9 2. csoport A kőleletek első csoportját azok a darabok alkotják, amelyek a helyszínen, az eredeti középkori helyzet­ben kerültek napvilágra. Idetartoznak a királyi udvar­hely nyugati épületének földszintjén megmaradt küszöbök, ajtó és ablakrészletek, a lakóhelyiségek kö­zéppillér lábazatai, lépcsőlapok töredékei (6-8. kép). Az ajtókeretekből magmaradtak a legalsó, legnagyobb kövek, mert ezeket a 19. század elején nem tudták ki­szedni. A19. század eleji kiszedést mutatja, hogy a 18. század első felében kórháznak használt, fertőtlenítés miatt kifüstölt helyiségekben a füstös-kormos kőfa­ragványok törésfelülete teljesen világos, a törésfelüle­teken nincs füst, vagy korom szennyeződés. Ugyanezt láttuk az ablakpárkányokon, mindegyik törésfelület vi­lágos. Az ásatás közben nem kerültek elő a letört, vagy széttört építészeti elemek részletei. Az ásatások köz­ben a robbantással leomlasztott f altörmelékből ugyan­csak hiányoztak a faragott kövek, csak kisebb elszedett töredékeket találtunk. Az ásatások befejezése után a kilazult, vagy a könnyen elvihető kőf aragványokat ki­szedtük és kőtárba vittük. 10 (9-10. kép) 2. csoport A királyi udvarhely keleti díszudvarának a DNy­i sarkában, a 14-16. században egy emeletes kapu­torony állt. A19. század elején a torony leomlott, de megmaradt a torony alatti nyugati kapu két oldala (11-12 kép). A kapurészietet elborító faltörmelékben különösen sok festett kőfaragvány volt. A faragott és festett kövek a kaputorony és a kaputoronyból ki­vezető ajtók, ablakok töredékei lehetnek. Az omla­dék alatt érintetlenül megmaradt a kaputorony, és a kaputorony melletti helyiség utolsó, 16. század eleji töredezett téglapadlója. 3. csoport A középkori feltöltésekből több alaktalan, és ki­sebb számban faragott kváder, vagy l-l építészeti elem töredéke is előkerült. Ezeket a szintemelések során, közvetlenül az épület fala mellé helyezték, 9 FEUERNÉ 1971. 245-241. 10 A kolostortemplom nyugati kapujának ajtókereteit egy római sírkő összeillő két darabjából faragták. A befalazott, feliratos oldalt többször publikálták a római koros régészeti irodalom­ban. A középkori átfaragás publikálatlan. A két ajtókeretet Kubinyi vitte be a Nemzeti Múzeumba, ma a római kori gyűjteményben találhatók. KUBINYI 1861.16-17. 180

Next

/
Oldalképek
Tartalom