Budapest Régiségei 39. (2005)
T. Láng Orsolya - Grynaeus András: Fa építőanyagok Aquincumban : régészeti és dendrokronológiai eredmények = Wooden constructing material in Aquincum : archaeological and dendrochronological results 89-109
T. LÁNG ORSOLYA - GRYNAEUS ANDRÁS 3. kép): az egyik csoport két gerendájának anyaga kocsányos tölgy (RF 1.1. és 1.3:). A közel négyzetes keresztmetszetű cölöpök a Kr. u. 1. század közepén kerülhettek kivágásra (kb.59 táján). A másik csoport két tagja, amelyeken két-két hosszanti irányú vájat figyelhető meg (RF 1.4 és 1.5) és amelyeket szintén kocsányos tölgyből faragtak ki, bizonytalan korú: a magyar adatsor alapján Kr. u. 51 tájára tehető a kivágás időpontja, a dél-német kronológia szerint viszont 284-ben vágták ki a fákat." Az ötödik példány (RF 1.2) kocsánytalan tölgyből készült és nem volt keltezhető. Az első, korábbi csoport 1. század közepére való keltezése egybevág a fent említett, és régészeti adatok alapján 1. sz. végére datált áradásos réteggel. Itt tehát a természettudományos kormeghatározás alátámasztotta a régész által meghatározott időpontot. A második csoport bizonytalan keltezése egyelőre csak tájékoztató jellegű adat, hiszen egyrészt nem pontosan ismert a gerendák előkerülési helye, másrészt azonban a magyar adatsor alapján kiszámolható adat, mely az 1. század közepét határozta meg közelebb áll a Márity E. által meghatározott 1. század végi áradás időpontjához. Ugyanezen ásató hagyatékából még két faanyag-minta került elő: egy szabályos, négyzetesre faragott, kocsányos tölgyből készített gerenda töredéke, amely valószínűleg szintén budaújlaki lelőhelyú és a vizsgálat szerint a későbbi periódus cölöpjeivel lehet egykorú (RF 9.2) (ld. fent). 12 A második töredék egy szabálytalan, természetes formájában meghagyott feketefenyő- törzsből származik, kivágásának időpontja a jelenlegi adatsorok alapján nem volt megállapítható (RF 9.1). A két töredék pontos lelőhelye ismeretlen, valószínűleg úgyszintén a feltáró által áradásos rétegként értelmezett szintből lettek kiemelve (ld. fent). 13 11 A bizonytalanság oka az, hogy az eddig elvégzett dendrokronológiai kutatások alapján a korai római időkben a dél-német területre összeállított dendrokronológiai adatsorok jól használhatók Pannónia területén is, ez viszont nem igaz a későrómai korra. Jelenleg még nem határozható meg pontosan annak a vélhetően klimatikus okokra visszavezethető változásnak az időpontja, melynek következtében megszűnik a Kr. u. 1. századra jellemző, egész Közép-Európára kiterjedő egységes, és valószínűleg szubmediterrán jellegű klíma. Az eddigi eredmények alapján úgy tűnik, hogy erre az „eseményre" Kr. u. 200 tájt került sor. Sajnos a feltárásból származó famaradványok relatíve kevés évgyűrűt tartalmaztak, így nem dönthető el egyértelműen, hogy korai időkből származó pannóniai, vagy késői időből és a Duna felső folyása vidékéről származó faanyagot használtak-e fel az építők. Pannónia római kori éghajlatváltozásaival kapcsolatban legutóbb ld: GRYNAEUS 2004. 96-98. 12 A minta nagy valószínűséggel a 0129004. azonosítási számú cölöpről lett lehasítva. ° A lelőhely részletes elemzését lásd: GRYNAEUS 1996. 40-41. Észak felé haladva a következő terület, ahol lehetőség nyílt faminták gyűjtésére a Hajógyári-szigeten álló helytartói palotától keletre húzódó zóna. A palotát jelenlegi tudásunk szerint Kr. u. 2. század első évtizede körül kezdték építeni, a 2. és 3. században többször átalakították, illetve hozzáépítettek. 14 A teljes kiterjedésében máig sem pontosan ismert épületkomplexumot a diocletianusi reformok idejében hagyhatták el, a feltárások tanúsága szerint tervszerű kiürítéssel. 15 Az utóbbi évek alacsony vízállásai miatt az un. Hajógyári-öböl nyugati partjánál egy észak-déli irányban húzódó cölöpös konstrukció került elő. A 2001. év első hónapjában sikerült mintákat venni a konstrukcióból. A Németh M. és Malik É. által dokumentált mintavétel során 2 db kisméretű (kb. 1 m hosszú, 25 cm széles) félkör keresztmetszetű, kihegyezett végű cölöp került elő (2. táblázat / RF 5.1-2: 4. kép). A megfigyelések során további cölöpöket és falmaradványokat is regisztráltak. A dendrokronológiai vizsgálat szerint mindkét darab kocsánytalan tölgyből készült, az elsőt Kr. u. 187, míg a másikat Kr. u. 130 táján vágták ki. Az építmény funkcióját egyelőre nem lehet meghatározni, az azonban valószínű, hogy a helytartói palota kiszolgáló egységeihez tartozott, talán a sziget délkelet felőli megközelítésében volt szerepe (híd, vagy kikötő 16 ). A faanyagok kora alátámasztani látszik a régészeti adatok alapján kialakult képet, amely szerint a palota és csatolt részei folyamatosan épülhettek ki a 2. század folyamán, illetve több kisebb építkezés zajlott még egészen a 3. század utolsó harmadáig. 17 (5. kép) A különböző korú cölöpök a konstrukció folyamatos megújításaira utalnak. 14 A palota ásatási eredményeinek és periodizációjának mai napig legteljesebb közlése: SZILÁGYI 1958. 53-77. Építési időpontjához röviden: Das Römische 1986. 107; HAJNÓCZI 1987. 128; KÉRDŐ 1996. 30. 15 A palota kiterjedésének megállapítására több kutatás is folyt az elmúlt években: KÉRDŐ 1996. 27-39; KÉRDŐ 1999. 138-141. 16 Egy, a palotához tartozó kikötőhelyet - a jelenleg látható cölöpkonstrukció ismerete nélkül - már Szilágyi J. is feltételezett: SZILÁGYI 1958. 60, 63. 17 SZILÁGYI 1958. 58-68. A területen legutóbb 2003. évben építkezéshez kapcsolódóan folyt megelőző kutatás, amelynek keretei között búvárrégészeti módszerekkel tárták és mérték fel a cölöpszerkezetű objektum maradványait. A konstrukcióból kiemeltek két facölöpöt is, amelyeknek dendrokronológiai vizsgálata alapján egyik kivágására a Kr. u. 126-os évben került sor (ez egybevág a régészeti adatokkal, illetve a 2001. év folyamán kiemelt cölöpök adataival) a másikat azonban Kr. u. 34-ben vágták ki. Ez utóbbi adat egyelőre nem értelmezhető, hiszen nem ismerünk a helytartói palota területén - és általában Aquincum településrészeiből - ilyen korai létesítményeket. Valószínűleg másodlagosan felhasznált cölöpről van szó. KÉRDŐ-TÓTH 2003. 5. 92
