Budapest Régiségei 39. (2005)
T. Láng Orsolya - Grynaeus András: Fa építőanyagok Aquincumban : régészeti és dendrokronológiai eredmények = Wooden constructing material in Aquincum : archaeological and dendrochronological results 89-109
FA ÉPÍTŐANYAGOK AQUINCUMBAN: RÉGÉSZETI ÉS DENDROKRONOLÓGIAI EREDMÉNYEK A fakonstrukciós létesítmény feltárása egyéb, fontos tanulságokkal is szolgált: a munka során szembe kellett nézni a dendrokronológiai kormeghatározás alkalmazásának gondjával, vagy pontosabban, korlátozó tényezőjével: az előkerült és megvizsgált minták esetlegességével. A feltárás leletmentés voltából eredően nem nyílt lehetőség olyan minták kiemelésére, amelyek elhelyezkedéséből egyértelmű építéstörténeti következtetések lennének levonhatók. Ugyanígy esetleges, és sajnálatos módon alacsony az előkerülő facölöpök száma, és a bennük megőrzött évgyűrű száma is. így az említett adatok tájékoztató jellegűek: jelzik az épületegyüttesben előforduló építési periódusokat és azt a tényt, hogy ilyen maradványokra is lehetne számítani egy tervszerű ásatás során. A Hajógyári-sziget északnyugati végével szemben, a Mozaik utcánál Zsidi E leletmentései nyomán vált ismertté egy hídfőállás és annak faanyaga. Az 1978-79-ben lezajlott ásatás során cölöpökre épült, kváderalapozású, sokszögű falkonstrukció bontakozott ki, több fázissal. 18 (6. kép) A szádfal négyzet keresztmetszetű, 20-25 cm átmérőjű, átlagosan 2 m hosszú, kihegyezett végű cölöpökből állt, amely mintegy keretül szolgált a kváderfalazásnak (3. táblázat /RF.3.1-10.: 7. kép). A feltáró számításai szerint közel 205-260 db gerendát használhattak fel az építményhez. Az ásatás során kiderült, hogy a konstrukciót egy korábbi, leégett építményre építették. A gerendaszerkezetű építmény keltezését megnehezítette, hogy a római rétegeket már a vizes, iszapos szinten érték el, innen alig származott leletanyag. Az egyedüli támpontot egy kissé délebbre előkerült cölöptöredék szolgáltatta, amelyen még olvashatóak voltak a II AD jelek. A legio II adiutrixre utaló felirat kétségtelenné teszi, hogy katonai építkezésről van szó. Hasonló jelzések ismertek a Koblenz környéki római kori Rajna-híd faanyagáról is. A pannóniai viszonylatban egyelőre analógia nélkül álló szádfalas technika legjobb párhuzamát Zsidi P a Tyne folyót Chesternél átívelő római híd első periódusának esetében találta meg. Ez az ék alakban kialakított, erődszerű konstrukció már a Hadrianus falat megelőzően is állt, ami abból a szempontból jelentős, hogy a legio II adiutrixot innen vezénylik át Kr. u. 89-90-ben a Duna vonalához. 19 A híd zónája a 2. század elejétől temetőként funkcionált, a hídfőállás így, a terület korábbi használatával függhetett össze. 20 A gerendák természettudomá18 ZSIDI 1999. 257-262. 19 Elsőként a Szeremségbe, majd onnan Aquincumba. Az irodalmi adatokhoz Id.: 18. lábj. 20 ZSIDI 1997. 281.; ZSIDI 2002.138. nyos vizsgálata megerősíteni látszik az 1. század utolsó harmadában lezajlott építkezést, mivel itt az évgyűrű-kronológia szerint legkorábban Kr. u. 78-ban vághatták ki a kocsányos tölgy-cölöpöket. A palotával és elérhetőségével kapcsolatos további objektum lehetett a fent említett Zsigmondy G.-féle felmérések alapján regisztrált hídmaradvány. Az utóbbi területtől északnyugatra, a canabae és a polgárváros közötti területen, a későbbi Filatori-gátnál a 1997. és 2000. évek között lezajlott leletmentések hoztak felszínre római kori objektumokat, több periódusból. 21 Az 1999-2000-ben lefolytatott ásatások során az őskori jelenségek felett régészeti adatok alapján a Kr. u. 1-2. század fordulójára keltezhető, valószínűleg kétperiódusú katonai objektumok rajzolódtak ki, árokkal, paliszáddal, kapuval, cölöphelyekkel és gerendaszerkezetű úttal. A rendszer egésze az erős bolygatások miatt nem rajzolódhatott ki teljesen. A későbbiekben fürdőépület került a korai objektumok fölé, amelyet többször átépítettek. Az ásatási terület északi részére átnyúlt az ún. Kaszásdűlő-raktárréti temető egyik 4. sz.-i sírparcellája is. A népvándorlás korában pedig egy avar falu házai használták fel a római kori építmények romjait. A feltárás során több famaradvány is előkerült: egy feketefenyő cölöp töredéke (4. táblázat/ RF 4.) és 6 db egyéb, kisebb kocsányos tölgyfacölöp töredékei (4. táblázat/ RF 4. töredékek). Régészeti adatok alapján a feltáró az előkerült maradványokat a terület használatának 1. század végi periódusához köti, dendrokronológiai módszerrel azonban egyik darab sem volt keltezhető a maradványokban megőrződött évgyűrűk alacsony száma miatt. Az aquincumi polgárvárosból, vagy közvetlen környékéről egyelőre nem ismerünk jó állapotban fennmaradt fa építőanyagokat. Következő példánk a várostól északra, az ún. Római Strandfürdő területéről származik. A strand kiépülésekor (már 1959-től kezdve) és leginkább az 1964 nyarán folyó leletmentések során kiderült: ez a terület Aquincum fő, észak-déli irányú vízvezetékének forráshelye. 22 Az ásatások alkalmával Póczy K. összesen 14 faszerkezetű kútházat tárt fel, ezeknek közepén tört fel a forrásvíz. A vizet forrásfoglalásokon és csöveken keresztül vezették a levélerezetszerűen futó kőcsatornákba, majd innen került a víz a fővezetékbe. A kis épületek teljesen fából épültek, padlószintjüket agyagos és sóderes rétegekkel 21 ZSIDI 1998. 65-71; ZSIDI 2000. 62-75; ZSIDI 2001. 59-67. 22 A feltárások eredményeiről több publikáció is megjelent: PÓCZY 1972. 15-30; u.ő. 1980a. 3-26; PÓCZY 1980b. 55-60, és 40-42. képek 93
