Budapest Régiségei 39. (2005)
T. Láng Orsolya - Grynaeus András: Fa építőanyagok Aquincumban : régészeti és dendrokronológiai eredmények = Wooden constructing material in Aquincum : archaeological and dendrochronological results 89-109
FA ÉPÍTŐANYAGOK AQUINCUMBAN: RÉGÉSZETI ÉS DENDROKRONOLÓGIAI EREDMÉNYEK vett dendrokronológiai vizsgálatra csak az utóbbi tíz évben nyílt lehetőség, így pl. 1994-ben, a Bp. II. Medve u. 4. sz. alatti feltárás során előkerült két faszerkezetű objektum - valószínűleg egy fabéléses gödör és egy kút esetében - amelyeknek dendrokronológiai elemzése Kr. u. 20 körüli kivágási időpontot határozott meg. 5 (2. kép) Szintén külön kategóriaként kell kezelnünk a fából készült használati és viseleti tárgyakat (pl. fésűk, tokok, dobozok, cipőmaradványok) amelyek elsősorban - ám nagyon ritkán - sírmellékletként fordulnak elő 6 . Az általában csak nedves környezetben konzerválódó tárgyak közül az utóbbi években készült el az aquincumi fafésűk értékelése 7 és azóta is folyamatosan kerülnek elő fa használati tárgyak az Aquincum környéki temetőásatások alkalmával. 8 Az építőanyagként felhasznált faanyagokkal kapcsolatban azonban eddig kevés eredményt tudott felmutatni a kutatás. Ennek részben az az oka, hogy bár a - cölöphelyekből, lenyomatokból ítélve - a faszerkezetű épületek, utak gyakoriak voltak a római kori Aquincumban és környékén, a kedvezőtlen talajviszonyok miatt csak igen ritkán marad fenn vizsgálható állapotban pl. fagerenda. Egyedüli példaként az 1874-75-ben regisztrált római hídpilléralapokat említhetjük, amelyek az un. Fürdősziget kikotrásánál jelentkeztek. A híd a bal parti ellenerődöt, a Rákos-patak torkolatánál kiépült Transaquincumot kötötte össze a Hajógyári-szigettel. A cölöprácsozatra épített, agyagos, döngölt földdel tömörített „vasaló" alakú pilléralapokat Zsigmondy G. mérte fel és rajzolta le. 9 A faanyagokból, vagy egyéb leletekből azonban mára sajnos semmi nem maradt fenn, ezért a konstrukció keltezése bizonytalan. Múzeumunkban az elmúlt 30-35 év során a megnövekedett leletmentéseknek, megelőző feltárásoknak és a szerencsés talajviszonyoknak köszönhetően (nedves, mocsaras környezet) több feltárásból származnak jó állapotú fa építőanyagok. 5 Kérdő K. feltárása. Publikálatlan, előzetes jelentés: KÉRDŐ 1995. 19-20. A területről nyert egyéb régészeti adatok alapján azonban valószínűbb a Claudius kori keltezés. Az adatok jelenleg is feldolgozás alatt állnak : Kérdő K. szíves szóbeli közlése. 6 Számos fa tárgy (pl. viasztábla töredéke, doboz, cipőbetét- és talp) került elő az Aquincum környéki múmiasírokból: NAGY 1935. 4-5, 12-16, 20. Ugyanitt fafajmeghatározást is közöl a táborhegyi múmiasírból származó fa dobozka és egyéb fa maradványok kapcsán: HOLLENDONNER 1935. 31-32. Id. még PÓCZY 1964. 178,181-182. 7 T. BÍRÓ 2000. 115-130. 8 Legutóbb, 2003-ban egy fa hajtű és egy - valószínűleg - orvosi eszköz (spatula) fa dobozkájának^?) maradványa (III. Pók u.Városfal u. - Nánási út, T. Láng Q ásatása, előzetes jelentés: LÁNG 2004. 82-89.) 9 Szerkezetével és analógiáival legutóbb Németh M. foglalkozott részletesen: NÉMETH 1999a. 141-159. Ld. még: MRÁV 2002. 24. A következőkben a fentiekben már csoportosított ásatásokat és az ott előkerült faanyagokat ismertetjük. A felsorolás lelőhelyek szerint dél felől halad északi irányba, a római topográfiának megfelelően. FA ÉPÍTŐANYAGOK ÉS LELŐKÖRÜLMÉNYEIK Az utóbbi évtized óbudai építkezései kapcsán elvégzett ásatások egyre több információt szolgáltatnak a katonaváros (canabae) szerkezetéről, épületeiről. Az 1993-94 években Márity E. végzett kutatásokat a canabae déli részén, Budaújlakon, a Bécsi út - Bokor u. zónájában (III. Bécsi út 69-71.). Dr. Füleky Gy. közreműködésével a hegyek és a Duna között húzódó keskeny parti sávon a régészeti korszakok meghatározásán túl megkísérelték rekonstruálni a területen lezajlott környezeti változásokat is, a Kr. u. 1. sz. végétől kezdődően. 10 A feltáró szerint a régészeti adatok alapján az 1. sz. végén nagy áradások pusztítottak itt, ennek hordaléka, gyökerestől kitépett vörösfenyő-törzsek, tölgyfagerendák, hordódongák előkerültek az ásatáson is. A 2. sz. elejétől azonban az eddig meglévő mélyebb területek, illetve a több ponton regisztrált Duna-ág, vagy csatorna betemetődik, a terület feltöltődik. A romanizáció előrehaladtával, a gyors gazdasági fejlődés eredményeképpen a területen ipari létesítmények, út, temető, a hegyoldalon házak épülnek. Az időközben betemetődött Duna-ágat ismét hajózhatóvá teszik. A század második felétől azonban az erózió a hegyoldalról a sík területre mosta a humuszos talajt, így az itt húzódó objektumok elpusztulnak (ipartelep, temető) a csatorna (vagy folyóág) ismét betemetődik. A Kr. u. 3. sz. elején már lankássá vált hegyoldal alatt újjáépül az út, a sík terület teljesen feltöltődik, az egykori csatorna felett épületek állnak. Helyette új, a Dunára merőleges csatornahálózat épül ki. A 4. században a terület valószínűleg elnéptelenedik, a lakosság a tábor körül keres menedéket az egyre gyakoribbá váló barbár betörések miatt. Az azóta elhunyt Márity E. hagyatékának áttanulmányozása alapján valószínűleg a Kr. u. 1. századi hordalékos szintből származik az az öt darab, végükön kihegyezett facölöp, amelyeknek dendrokronológiai vizsgálata során kiderült, hogy két periódust képviselnek (1. táblázat/RFl.l.-7. A feltárások eredményeiről több helyen is beszámoltak a szerzők: MÁRITY 1994a. 34-35; MÁRITY 1994b. 34-35; MÁRITY 1994c. 66; MÁRITY 1996a. 34; MÁRITY 1996b. 34; FÜLEKY-MÁRITY 1999. 389-392; FÜLEKY-MÁRITY 1998. 239-245. A rekonstrukciót némiképp vitatja: HABLE 2002. 271-272, 75. lábj. 91
