Budapest Régiségei 39. (2005)

Korom Anita: Adatok a barbotindíszes meredek falú tálak kérdéséhez a káposztásmegyeri császárkori telep kapcsán = Angaben zur Frage der steilwandigen Schüsseln mit Barbitinverzierung in Verbindung mit der kaiserzeitlichen Siedlung von Káposztásmegyer 71-88

ADATOK A BARBOTINDÍSZES MEREDEK FALÚ TÁLAK KÉRDÉSÉHEZ és az alja között eltérő nagyságú barbotinokból álló vertikális oszlopok tagolják. Csak egyetlen motí­vum ismétlődik, a kettős párhuzamos, egymáshoz viszonylag közel fekvő függőleges díszsor. Ez háromszor tér vissza, egy esetben pedig szimpla, elég kopott, alig kidomborodó, kis méretű cseppek­ből álló sor látható. Kis talpgyűrűje van, alján erős korongolási nyomok figyelhetők meg, belül kissé omphaloszos. Szá.: 12,3-13; M: 9; Fá.: 11,5; V: 0,6 (6. kép). Szintén sír melléklete volt Budapestről, Aqu­incum katonavárosának Ny-i temetőjéből, a Bécsi úti 181-es sírból előkerült igen töredékes applikált díszű edény. 12 A teljesen feldúlt sír leleteit egy hely­re összedobálva találták, neme meghatározhatat­lan, a bolygatás mértéke miatt pedig a hamvasztás típusát sem lehetett megállapítani. 13 A gyorskoron­golt, csillámos homokkal, kevés kerámiazúzalékkal és mészrögökkel soványított, vékony falú, erősen kopott, meredek falú tál töredéke kissé eltér az eddig bemutatottaktól. Színe világos okker színű, másodlagosan szürkére égett, a teljes felületét mindkét oldalon barnásvörös bevonattal látták el, mely az erős kopottság miatt csak nyomokban figyelhető meg. Pereme kissé megvastagodó és legömbölyített, enyhén ívelt oldaltöredéke rácse­pegtetett technikával rögzített, négy darab barbo­tinból álló l-l függőlegesen futó sorral díszített. A barbotinoknál megfigyelhető egy utólagos korrigálás nyoma, a díszeket a csepegtetés után manuálisan kissé csúcsosra alakították. Az oszlo­pokat alkotó cseppek szabályos közönként követik egymást egészen az edény aljáig. A sorok között 1,5 cm a távolság. Sajnos a töredéken több motívu­mot nem lehet megfigyelni, de feltételezhető, hogy az edény felületét több helyen is hasonló módon díszíthették. Alja árkolással tagolt, közepe felé kissé elvékonyodik. Szá.: 11; M.: 6,4; Fá.: 12; V: 0,5 (8. kép l). u n Az edénytöredékek az Aquincumi Múzeumban találhatók, ltsz.: 86.7.525. 13 TOPÁL 1993. 66-67. 14 A 181-es sírban a következő tárgyak voltak: 1. kétfülű, okker­sárga, vörösesbarna, sávos festésű korsó, 2. szemcsés soványí­tású mély tál peremtöredéke, 3. szemcsés soványítású korsó peremtöredéke, 4. okkersárga színű, sötétvörös bevonatú bögre töredéke, 5. homokos soványítású kis bögre aljtöredéke, 6. homokos soványítású, vörös színű, kis méretű bögre perem­töredéke, 7. rosszul kiégetett, okkersárga bögre peremtöredé­ke, 8. fent leírt mély tál, 9. széles szájú, szemcsés anyagú bögre töredékei, 10. barnásvörös Drag. 54-es sigillata tál töredéke, 11. Drag. 36-os sigillata utánzat halvány narancsvörös bevonat nyo­mával, 12. barnásvörös tál töredéke, 13. Antoninus Rus érme, 14. okkersárga, fényes sötétbarna bevonatos mécses töredékei, 15. csésze válltöredéke, 16. deformálódott bronz lap töredéke (TOPÁL 1993. 66-67., Pl. 88., 111,170). 1959-ben több más régészeti anyaggal együtt került a Szarvasi Múzeumba a helyi gimnázium gyűjteményéből a fentiekkel rokonságot mutató meredek falú tál. 15 Gyorskorongolt, jól iszapolt, tég­lavörös, égetés előtt deformálódott, aszimmetrikus, erősen kopott edény Deformálódott szája kissé ovális, legömbölyített pereme az edény síkjától alig különül el, szinte csak egy szabálytalan ívű hornyo­kat emeli ki. Az edény alsó harmadában egy újabb hornyolat díszíti, de az erős kopottság miatt ez az edény teljes felületén nem követhető. Narancsvörös bevonatára ugyanez vonatkozik, felületének nagy részén csak nyomokban figyelhető meg. Díszí­tőmotívuma az eddigiektől változatosabb, a 2-2 párhuzamosan futó barbotin oszlopot l-l, szintén barbotincseppekből kialakított rozetta választja el (5. kép lb). A barbotinokat rácsepegtetéssel rögzí­tették az edény falára, a függőleges ívet itt sem sikerült elérni. A cseppek néhol már leváltak az edény faláról, de lenyomatukból következtetni lehet egykori helyükre. Az edény hosszú használatára a rozetták állapota is utal, egyikük annyira kopott, hogy csak a középső része és néhány szirmot jelző szintén csepegtetéssel rögzített pötty figyelhető meg. Díszítése jól rekonstruálható, korongolása után először a hornyolatokat karcolták bele az edény falába, majd bőrkemény állapotban az edény anyagából készített applikált díszeket rögzítették, melyet sok esetben a hornyolatra helyeztek (5. kép lb). Végezetül az égetés előtt, már száraz állapot­ban narancsvörös bevonatba mártották az edényt. Az egyik rozetta felett, közvetlenül a perem alatt egymást metsző bekarcolt vonal figyelhető meg (5. kép la). Az edény alja egyenesen levágott, kis pereme van. Szá.: 12,9-13,7; M.: 7,8; Fá.: 12,7-12,9; V: 0,7 (5. kép). Az edények bemutatása után röviden hasonlítsuk össze felépítésüket és díszítésüket. Magasságukat kivéve sok közös formai elemük van: peremformá­juk, a perem alatti hornyolat, kissé ívelődő, mere­dek falkiképzésük és fenékformájuk szinte egyfor­ma. Méretükben kis különbségek fedezhetők fel, a káposztásmegyeri és a szarvasi edény kb. egyforma, az angyalföldi és az abonyi tál magasabb, a Bécsi úti pedig alacsonyabb az említetteknél. Gyorskorongol­tak, jól iszapoltak, közülük négy téglavörös, a pan­nóniai darab pedig okker színű. Mindegyik edényt vékony narancsosvörös vagy vörös bevonattal látták A szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum gyűjteményében talál­ható 53.45.1-es leltáriszámon. A lelettel Vaday Andrea foglal­kozott a már említett bagi lelettel kapcsolatban (VADAY 1985. 28., ó.kép) továbbá felsorolás szintjén az MRT 8. kötete (MRT 8. 481., 33. t. 1. kép). 73

Next

/
Oldalképek
Tartalom