Budapest Régiségei 39. (2005)

Havas Zoltán: Az aquincumi aquaeductus új aspektusai = New approach to the aquaduct of Aquincum 51-70

HAVAS ZOLTÁN RÉTEGTANI MEGFIGYELÉSEK A feltárás során beigazolódtak a korábbi bolygatásokkal kapcsolatos feltételezések. Az újabb kori földmozgatások együttvéve csaknem teljesen elpusztították az eredeti rétegsort a vizsgált szakaszon az 1,10 méteres mélységig. A nyugati metszet teljes hosszán és mélységében a jelenlegi útpálya alapozása, illetve az egykori HÉV nyomvonallal összefüggésbe hozható kevert, köves rétegek voltak megfigyelhetőek. Ezzel szemben keleten nagy felületen dokumentálhattunk egy feltöltődési és planírozási rétegekből álló rétegsort, melyet úgy tűnik nem érintettek az újabb bolygatások. Sajnos a rétegsor rétegei a mérvadó helyzetből előkerült datáló leletek hiányában nem voltak abszolút kronológiához köthetőek, ezeknek a datáló leleteknek a csekély száma általában is jellemezte az ásatást. Szintén nem volt lehetőség az említett rétegsor és a vízvezeték viszonyának elemzésére, hiszen épp a vezeték nyomvonalán volt teljes a bolygatás a leendő útalap mélységéig. A nyugati metszet planírozási rétegeinek és az ásatás leletanyagának területi megoszlásában észlelt tendencia

5 összevetéséből mégis adódik az a következtetés, hogy a polgárváros déli előterében a vezeték környezetének feltöltődéséhez hozzájárult a város hulladék anyagát tartalmazó talajnak, vagy magának a hulladéknak a többször megismételt szétterítése. A vízvezeték maradványainak közvetlen közelében a bolygatások különböző fázisai közül számos pontosan azonosítható volt, kezdve a Kába Melinda ásatása utáni tereprendezéstől Foerk Ernőnek a 67-68. pillérek tisztázása céljából kiásott gödréig,

6 míg más beavatkozások kevésbé elkülöníthetően jelentkeztek.

7 Az első olyan réteg, melyet már csak Kába Melinda árkai vágtak át helyenként, és amely épp a kutatás határaként szabott 1,10 méteres mélységben volt nagy felületben kibontható, a vízvezeték 5 A leletsűrűség dél felé haladva egyértelműen csökkenő tendenciát mutatott az ásatás során. 6 Foerk 1923. II. tábla V szelvény; A Foerk Ernő publikációjának (FOERK 1923) mellékleteként közölt táblák a következő kiegészítéssel válnak értelmezhetővé: a szerző külön készített vázlatokat a felszínen látható vagy kiásott maradványokról, ezek kicsinyített képét tévesen illesztette be a pontos felmérésen alapuló keresztmetszeti és felülnézeti ábrába, továbbá tévesen hivatkozott cikkében az ábrán beszámozott maradványokra. Az új ásatás által érintett két mészkő tömb az alábbi helyeken szerepel: II. tábla IV szelvény keresztmetszet a 3. sz. maradvány felett, II. tábla V szelvény alaprajz 5. sz. maradvány, 28. ábra (=67. pillér) 7 így például a Foerk Ernő által közölt táblán ábrázolt, a Szentendrei utat az aquaeductus vonalában kísérő árok sem volt felismerhető. megépítése utáni első lekövezett járószintnek bizonyult. (10-13. kép) A lekövezés valószínűleg eredetileg sem volt terjesen összefüggő, mára pedig csak nagyobb kiterjedésű lekövezett foltok maradtak fenn. Egyértelműen megállapítható volt, hogy nem egyszerűen egy, a vízvezetéket kísérő útról, hanem a vezeték közvetlen környezetének burkolásáról gondoskodtak az egykori építők, több ponton megfigyelhető volt, hogy a kőlapokat a pillérek között is lerakták.

8 A felhasznált kőlapok mérete igen változatos, a 60 centiméteres nagy daraboktól egészen 5 centiméterig terjed. Horváth Zoltán geológus szakvéleménye szerint a járószint kőzetei közt uralkodóak (65%) a Szépvölgyi Mészkő Formációba tartozó példányok, emellett jelentős számban van jelen a vízvezeték szerkezetének fő alapanyagát adó pleisztocén kori édesvízi mészkő (27%).

9 A lekövezett járószint használatának időszakára vonatkozóan figyelembe vehető a réteg felszínébe beágyazódott néhány kerámia, köztük is kiemelten négy rheinzaberni terra sigillata töredéke:

10 (2. kép) 1. Drag. 33 formájú csésze aljtöredéke ~MA~RTINVS F névbélyeggel 2. Drag. 33 formájú csésze aljtöredéke [1VIA~RTIN?]VS F névbélyeggel 3. Drag. 37 formájú tál oldaltöredéke, rajta szfinx (RI-FI T. 176b). 0382-383 mesterének készletéhez tartozó motívum, B áru. BERNHARD U.C. csoport, 200-230 között. 4. Drag. 46 (Lud. Bb) formájú csésze perem töredéke, oldalán körbefutó bevájt vonal. A fenti sigillaták valószínűleg ante quem datálják a lekövezés elkészítését, és biztosan ante quem datálják a vízvezeték megépítését. Bár az aquaeductus építésének viszonya a lapköves járószint használata során elszórt sigillata töredékekhez elég áttételes, a két mozzanat időbeli távolsága nehezen megbecsülhető, mégis szembeötlően késői a reliefes darab datálása a vezeték építésének időpontjára vonatkozó eddigi ismereteinkhez képest." A lekövezett járószint alatti rétegeket már csak néhány ponton, Kába Melinda újra kibontott 8 A 63-64, 64-65, 66-67, 67-68. pillérek között volt megfigyelhető a lekövezés. 9 HORVÁTH 2004.11. 10 A sigillaták meghatározásáért Vámos Péternek tartozom köszönettel. 11 Vö. PÓCZY 1972. 26, 28; KÁBA 1991. 33; Póczy 1995. 469; PÓCZY 2003. 145. 52