Budapest Régiségei 39. (2005)

Zsidi Paula: Uralkodó képmása egy aquincumi téglatöredéken = Imperial portrait on a brick fragment in Aquincum 187-204

ZsiDi PAULA következtében a legvastagabb is, enyhén ívelődik, ami talán arra utal, hogy a köpeny redőzetéhez tartozott.

29 Nem tagadható, hogy ábrázolásunknak portrészerű vonásai vannak.

30 A szokatlanul nagy szemek, a szemek alatti jellegzetes redők,

31 a hosszú ívelt szemöldök, a hosszú orr, valamint a húsos ajkak arányai a constantinusi ábrázolásokkal mutatnak rokonságot. (12. kép) A constantinusi stílus hellenizáló jellegére utal a szembogár kialakítása is,

32 csakúgy mint alakunk jellegzetes homlokba fésült, szigorúan rendezett fürtökbe igazított hajviselete. Ábrázolásunknak a Constantinus-ház tagjaival való azonosítását azonban megzavarja a szakáll, amelynek megrajzolása láthatólag a mesternek is gondot okozott. Az éremképek alapján a tetrarchia császárai arcukat is beborító szakállt viseltek, míg a constantinusi fordulatot követően, az új stílust bevezető császár és utódainak arca csupasz volt. A 4. századi uralkodók közül csupán Licinius ábrázolásain,

33 valamint Iulianus Apostata éremképén

34 találkozunk az uralkodó következetesen szakállas ábrázolásával. Ugyanakkor a szakálltalan portrétípust megteremtő Constantinust ábrázoló éremképek között előfordul szakállas ábrázolás is.

35 így az újonnan trónrakerült császárt a korábban megszokott portrétípussal láthatjuk egy korai érmén, ahol még a tetrarchia időszakának jellegzetes uralkodójaként ábrázolják, szakállal,

36 egy Sisci29 Miután a teljes kompozíció nem ismert, nem zárhatjuk ki teljesen azt a lehetőséget sem, hogy a vastag vonal egy különálló, esetleg az alak által tartott tárgyhoz tartozik. Ez esetben további hatalmi jelvény, pl. jogar rúdja jöhet szóba, ami az éremképeken ugyancsak feltűnik, pl. I. Licinius érmein: GAKBSCH 1989. 39. 30 A császárábrázolások portré jellegéről, a hasonlóság követelményéről: PEKÁRY 1985. 101-103. 31 A jellegzetes redők, melyeket a császár - szemmel láthatólag - anyjától, Helénától örökölt (STRONG 1926. 411-412.), megjelennek I. Constantinus Rómában felállított monumentális szobrán (STRONG 1926. 410.), de még a kis éremképeken is (GARBSCH 1989. 110-111, M145, M146). 32 A tetrarchia kori stílustól elfordulva Constantinus először a hellenisztikus hagyományokhoz nyúl vissza, majd 325 után az ikonszerű ábrázolások lesznek jellemzőek. GROSS-ALBENHAUSEN 1996. 177. 33 I. Licinius portrék éremképeken: GARBSCH 1989. 38-41, illetve az ún. Licinius kori ezüstkincs Licinius ábrázolásáról u.o. 47-68. 34 GARBSCH 1989. 106. M143. 35 Constantinus szakállával kapcsolatos bizonytalanság egyébként nem példa nélkül álló, más korszakban is előfordul. Ezt támasztja alá Marcus Aurelius capitoliumi bronz szobrának csodával határos megmeneküléséről szóló történet is. A közismerten szakállas császár szobrát az mentette meg a beolvasztástól, hogy benne Nagy Konstantint, a kereszténység védelmezőjét tisztelték. MARÁZ 1997. 8.; MARC AURÉL 2004.125. 36 GARBSCH 1989 ában vert érmen pedig, ugyancsak uralkodásának korai szakaszában, szakállas éremképét alig lehet az akkori társuralkodó Licinius képmásától megkülönböztetni.

37 Constantinus és Licinius közös uralkodása (313-324 között) nemcsak az érmeken vetítette egymásra, „mosta össze" a két uralkodót. A keresztényüldözés megszüntetéséről és a keresztény vallás elismeréséről szóló milánói rescriptum-ot két példányban állították ki, a két augustus, Constantinus és Licinius számára.

38 Később Licinius még ugyanabban az évben a keresztények számára hasonló toleráns intézkedést hozott Nikomédiában, a birodalom keleti felében,

39 így Liciniust Constantinussal együtt a keresztény vallás támogatójaként tarthatták számon. A fordulat kettőjük megítélésében 324 után következett be, mikor Licinius kikerült a hatalomból, és Constantinus egyeduralkodó lett.

40 A téglakarc kompozíciója arra utal, hogy mesterünk, aki minden valószínűség szerint a birodalom valamelyik nagyvárosának téglagyárában „faraghatta a széklábat", nem éremképek alapján dolgozott.

41 Az uralkodókat az éremképek túlnyomó többségén egyértelműen profilból ábrázolják. Constantinusról például csupán egyetlen háromnegyed profilból ábrázolt ezüst érme közismert, amely azonban a portré tekintetében nem túl sikerült, s emlékérem lévén amúgy is csak szűk körben válhatott ismertté.

42 A téglarajz egyértelműen arra utal, hogy mesterünket az arcvonások tekintetében szobrászati alkotás, méghozzá nagyplasztika ihlette, és legfeljebb csak az ismétlődő attribútumok (pl. fibula) tekintetében fordulhatott az éremképekhez. Akár ebből is adódhatott jókezű, de alapvetően egyszerű mesterünk bizonytalansága, ami a szakállnak a kép egyéb részeihez képest ügyetlenebb kialakításához vezetett. Talán sohasem tudjuk meg, hogy melyik uralkodót szándékozta ábrázolni eredetileg a mester,

43 de a stílusjegyeket, az uralkodói jelvény hangsúlyozását, valamint az ábrázolt uralkodó életkorát 37 Alighanem magyarázat a hasonlóságra, hogy Siscia a társuralkodó Licinius fennhatósága alá tartozott: i. m. 35, M36. 38 DARKÓ 1977. 27. 39 JONES 1964. 80-81.; DARKÓ 1977. 27. 40 JONES 1964. 82-83. 41 Gross-Albenhausen mutat rá arra, hogy az éremképek oly kicsik voltak, hogy szabad szemmel pontos rajzolatot mintául venni róluk szinte lehetetlen volt. GROSS-ALBENHAUSEN 1996.176. 42 GARBSCH 1989. HO, M145. 43 A korszakban a portrészerúséget sokszor felülírta az ideálhoz való ragaszkodás. Számos, egyszerű téglarajzunknál kidolgozottabb, magasabb művészi fokon álló alkotás esetében sem jut nyugvópontra a kutatás az ábrázolt személyt illetően: pl. GARBSCH 1989. 26. 4. sz. uralkodói márvány portré esetében Constantinus, a Constantinus dinasztia valamelyik uralkodója, végül Constans került szóba. Vö. PEKÁRY 1985. 101-103. 190