Budapest Régiségei 39. (2005)

Zsidi Paula: Uralkodó képmása egy aquincumi téglatöredéken = Imperial portrait on a brick fragment in Aquincum 187-204

URALKODÓ KÉPMÁSA EGY AQUINCUMI TÉGLATÖREDÉKEN A szakáll kialakítását - más egyéb mellett - talán az is nehezítette, hogy elsősorban a mélyebb vonalak bekarcolásánál, azok szélén feltorlódott a fölöslegessé vált agyag, ami zavarta a kialakuló látványt. Mesterünk ezt a problémát is megoldotta, amint az a szemöldök, az orr, a fibula, a nyak, stb. esetében jól megfigyelhető. A fölösleges agyagot ugyanis ezekben az esetekben gondosan eltávolította, és a tégla felületét lesimította. A bal szemöldököt például az első, hibás vonal simításával tüntette el, majd ezt követően rajzolta újra. Feltűnő, hogy a szakáll esetében nem alkalmazta ezt a technikát. A vonalak szuperpozíciójából következtethetünk a rajzolás menetére is.

15 (11. kép) Először az arcélt rajzolta meg, feltehetőleg két ívből, lói látszik a két kezdőpont, egyik a jobb fül alatt, a másik a hajnál. Majd a fejtető vonala, utána a nyak, valamint az arc további részei, a szemöldök és az orr, majd a szemek, végül a száj és a fül következett. A haj megrajzolása után került sor a kevésbé sikerült szakáll, majd a korrekciók után a köpeny, a fibula és a bal válltól induló vonal kialakítására. Az ábrázolás kétséget kizáróan gonddal elkészített, gyakorlott, ügyes kézre utaló munka, s hogy jó megfigyelő is volt készítője, azt az ábrázolás értelmezésénél láthatjuk majd. A LELET ÉRTELMEZÉSE ÉS DATÁLÁSA Leletünk minden kétséget kizárólag egyedi alkotás. A következőkben megkíséreljük sorra venni attributuma(i)t, illetve az ábrázolás jellegzetességeit, hogy a kép készítésének korához és az ábrázolt személy kilétéhez közelebb kerülhessünk. A jobb váll fölé hatalmasodó nagy korongfibula már első pillantásra jelzi, hogy nem mindennapi személy ábrázolásáról van szó. A korongfibula már a tetrarchia idejének ábrázolásain is megjelenik.

16 A 4. század elejétől, I. Constantinus uralkodásától válik igazán hatalmi jelvénnyé, s viselése már császári kiváltság volt.

17 Ezért joggal gondolhatunk arra, hogy téglánkon a korongfibula aránytalanul nagy mérete

18 éppen az ábrázolt személy rangját 15 Ennél a pontnál szeretném megköszönni a tárgy rajzolását Csernus Erzsébetnek, aki nemcsak lerajzolta, hanem értő, művész-szemmel is vizsgálta az alkotást, s gondolatait megosztotta velem. 16 GARBSCH 1989. 58. illetve 69-70. 17 KISS-BERNHARD-WALCHER 1999. 28, 54. 18 Hekler A. azt írja a Nemzeti Múzeum szerinte I. Constanst ábrázoló, aranyozott bronz mellképének nagy fibulájáról: „Művészileg az esetlenül nagy fibula mellképünkön kedvezőtlenül hat, viszont azonban jellemző megnyilatkozása a realisztikus érzéknek és pompaszeretetnek." HEKLER 1913. 212. (A büsztöt ma II. Valentinianus portréjának tartják: THOMAS 1986. 504-505.) hangsúlyozza. A korongfibula használata nyomon követhető szerte a birodalomban egészen a 6.-7. századig az éremképeken,

19 a szobrászati alkotásokon,

20 mozaik ábrázoláson,

21 s egyéb iparművészeti alkotásokon is.

22 A kiemelkedő művészeti alkotások mellett azonban ábrázolják hétköznapi tárgyakon is. Téglánk fibula ábrázolásához arányaiban és az ábrázolás jellegében egészen közel áll egy 4. század végi 5. század eleji afrikai mécses discusának reliefdísze.

23 Ebben az esetben azonban az uralkodó a 4. század második felétől kedveltebb gyöngydiadémot viseli,

24 s az ábrázolás előképét egyértelműen az éremképek oldalra néző császár ábrázolásaiban kereshetjük. Közelebbi párhuzamként említhetjük a császári jelvény egy kiemelkedő darabját a szilágysomlyói II. kincsből. Az onyx-fibula az 5. században kerülhetett legkorábban császári ajándékként (kitüntetésként) használójához.

25 A korongfibula ábrázolása következetesen megjelenik a korszak császárokat ábrázoló pannóniai bronz kisplasztikáin is.

26 Ugyanakkor a téglakarc jellegzetesen ifjú uralkodót ábrázol, a korongfibula használata alapján szóbajöhető időszakból pedig alig van ifjúként ábrázolható uralkodó egészen Constantinusig.

27 Téglakarcunkon a korongfibula a vállat borító köpenyt tartotta össze, mely szegélyének vonala, a jelenleg II. Valentinianusként számontartott mellkép

28 ábrázolásához hasonlóan jellegzetes ferde vonalban húzódik, átlósan takarva a nyakat. A bal vállnál a köpeny szélétől kiinduló vonal, mely egyébként a legmélyebben megrajzolt és ennek 19 Több példával a 4. századból: GARBSCH 1989. 34-45, illetve KÁDÁR 1987. 78. 20 Pl. Magnentius márványszobra (350-353) ROSENHEIM 2000. 408. 21 Vö. a ravennai Iustinianus mozaik KISS-BERNHARD-WALCHER 1999. 29. 22 Pl. I. Theodosius ezüst díszpajzs KÁDÁR 1987.11, illetve az un. Barberini dyptchon Uo. 74. 23 GARBSCH 1989. 84. kat. sz. 26. Az alakot ifjú férfi mellképeként határozza meg. 24 GARBSCH 1989. 41. 25 KISS-BERNHARD-WALCHER 1999. 27-28,54. 26 THOMAS 1986. 504, 509-510. 27 A 3. század második felének császárai életük delén, vagy már azon túl jártak, amikor a trónra kerültek: Philippus Arabs 44 éves, Messius Decius 54 éves, Valerianus 60 éves, Gallienus 42 éves, Claudius Gothicus 49 éves, Aurelianus 56 éves, Tacitus 75 éves, Probus 44 éves. A tetrarchia császárai is csak valamivel voltak fiatalabbak: Diocletianus 39 éves, Maximianus 36 éves, Constantinus Chlorus 55 éves, Galerius 55 éves, amikor trónra kerül. Ez utóbbi császárok azonban már mind elmúlnak 50 évesek, amikor az ifjú Constantinust 34 évesen augustusnak kiáltják ki. A téglarajzon ábrázolt férfi életkorának figyelembevételére Tóth Endre hívta fel figyelmemet, melyet ezúton köszönök. 28 THOMAS 1986. 504-505, 508. 189