Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Pető Mária: Az antik műemlékek állapota és a műgyűjtők tevékenysége a 18. században : utazók feljegyzései alapján 181-186

AZ ANTIK MŰEMLÉKEK ÁLLAPOTA ÉS A MŰGYŰJTŐK TEVÉKENYSÉGE A 18. SZÁZADBAN pestis-járvány leírása teszi ki. Igen sajnálatos tény, hogy Magyarországon Mariti munkája teljesen ismeretlen az utazási és művelődéstörténeti irodalomban. A 14 évvel idősebb unokabáty példája Sestinit annyira magával ragadta, hogy 1778-ban elhagyta városát, Firenzét, és Szicília felé vette útját. Útja során a műemlékek és a régészeti leletek mindenütt felkeltették figyelmét és ezek elhanyagolt állapota kritikai megjegyzésekre késztették. Rómát, Firenzével összehasonlítva piszkosnak találta, ahol az antiquitas közszemlére kitett darabjait nem őrzik és a város polgárai nem tisztelik. Csodálkozva látta, hogy a Marcus Aurelius oszlop talapzatához egy borbélyműhelyt építettek,

10 nem tudhatta, hogy a római Városi Tanács már 1162-ben büntetés terhe mellett megtiltotta pl. a Traianus-oszlop rongálását," de a rendeletnek ekkor már nem volt foganatja. Sestini úgy találta, hogy a római nemesek palotái jobb állapotban vannak, mint az elődök építményei. Rómából Nápoly felé haladva Tusculanumba (ma Frascati) ért, de sajnálatára nem találta meg Cicero villáját. Terracina ősi, volszkusz városánál mindenfelé szétszórt urnákat és feliratos, római sírköveket látott. Ugyanitt a dómot is leírta, mely egy római kori templom helyén áll. A szerző a köztársaság-kori Capitoliumon járhatott, és az i. e. 3. századi emlékeket láthatta. Útitársával, Edward Spry angol polihisztorral - aki botanikus, orvos, régész volt, és járatos a keleti nyelvekben - a Vezúv felé folytatták útjukat. 1774. október 15-én Pompeibe érkeztek, ahol megtekintették az 1748-as ásatások során előkerült műemlékeket, látták a Torre Annunziatát, a színházat, az Isis szentélyt és más templomokat - ahogy írja - igen rossz állapotban.

12 Szicíliában néhány napra megállt Messinában, majd Biscari fejedelem meghívásának eleget téve Cataniába utazott. Itt újjárendezte vendéglátója régészeti múzeumát és természettudományos kabinettjét, majd publikálta a katalógusukat is.

B A gyűjtemények összetétele és kiállítási módjuk igen jellemző a 18. századra. A fejedelem múzeuma négy helyiségből állt, a vázák, azaz a kerámia anyag egy nagy teremben kaptak helyet, nagyság és forma szerint osztályozva, a második teremben a természettudományi gyűjtemény, a harmadikban az éremgyűjtemény, míg a negyedikben a feliratok és a márvány szobrok. A fejedelem megtette könyvtárosának és antiquariusának és négy éves ott tartózkodása alatt megis11 PAPP 2000. 61., 99. jegyzet 12 SESTINI 1982. 8. levél 13 SESTINI 1776. merkedett a sziget látnivalóival, régészeti leleteivel és műemlékeivel. Szicília műkincseinek elhurcolása, köztudottan már az ókorban elkezdődött, elég itt Verres nevére utalni, de vajon hogy juthatott az a négy terrakotta felajánlási szobor Camerinából a firenzei Real Galleriába (ma a Régészeti Múzeumban látható műtárgyak) melyekről Sestini is megemlékezett 1776-ban kelt levelében,

14 talán érdemes volna kinyomozni. Különös módja a régészeti leletek gyarapodásának az Etna 1669-es kitörése, amikor számos antik emlék került a felszínre, s jutott belőle később a cataniai múzeum gyűjteményébe. 1778-ban Sestini elhagyta a szigetet, majd a szokásos földközi-tengeri útvonalon, Málta érintésével a török birodalomba hajózott. Első állomása Szmirna volt, a városban 5 hétig időzött. Élményeit Saussure-hoz hasonlóan jegyezte fel. Először a genovaiak leomlott várát (azaz Kadifekale-t) pillantotta meg a hegytetőn. A város nem méltó a dicséretre - írja - mert kevés a műemlék, csupán néhány szétszórt dór és kompozita oszlopfőt látott. A várban lévő, befalazott női fejet, melyet a helybéliek a szmirnai Amazon fejének gondolják, ő inkább Apollo-nak tartotta. A kőfalon görög feliratot vett észre. A váron kívüli falakat egy amphitheatrum maradványainak vélte.

15 Közben a török fővárosból pestis-veszélyről szóló hírek érkeztek, de ennek ellenére oda utazott. A külföldi követek a járvány miatt palotájukba zárkóztak és vendégeskedéssel töltötték idejüket. A diplomaták pártfogásukba vették a fiatal tudóst, s ennek köszönhetően valójában itt indult el tudományos karrierje a régészet és főként a numizmatika tudományának területén. Lassanként a diplomáciai testület tagjaival ismeretségbe került, első mecénása a nápolyi követ De Ludorf volt, aki fiai nevelőjeként, társalkodójukként alkalmazta. Majd a brit követnek, Sir Robert Ainslie-nek mutatták be, aki megbízta egy éremgyűjtemény létrehozásával. Sestini nagy lelkesedéssel látott hozzá ehhez a feladathoz. E munka kapcsán több, érdekes utazást tett a török birodalomban, mert sohasem a konstantinápolyi bazárokban vásárolta az érméket, hanem lelőhelyükön szerezte be azokat. A gyűjtéssel párhuzamosan publikálta is az anyagot, mely a pénzeken kívül szobrokat, gemmákat, feliratokat is tartalmazott. Gyűjtőútjai során hatalmas területeket járt be Konstantinápolytól a Van-tóig, a Fekete tengertől egészen a mai Irakig. Beutazta a Földközi tenger partvidékét, de még az egyiptomi AlexandSESTINI 1776. V/IV 71-83. old. SESTINI 1782. V kötet 183