Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Nagy Margit: Két késő római kori fegyveres sír az aquincumi canabae nyugati szélén 231-315

KÉT KÉSŐ RÓMAI KORI FEGYVERES SÍR AZ AQUINCUMI CANABAE NYUGATI SZÉLÉN nek a Dorchester-on-Thames 1. harcossír lécvereteP

7 (26. kép 11), a looveni 1. sír veretei,

158 a vieuxville-i sírlelet ezüst kardszíjcsatja, csöves aljú szíjvége, függesztőverete és az U-alakú bronz kardkoptató felső széle

159 is (29. kép 2-4). A gazdag vieuxville-i sír halottjához III Constantinus (407^111) és Jovinus (411-413) ezüst érmeit mellékelték obulusként; tehát az ékalakú vésett díszítés gyakorlata még az 5. század első harmadában is megmaradt. Ugyanezt az időrendet támasztja alá a Nymwegen-broerstraati 159. sír leletanyaga, melyben a vieuxville-i típusú Kerbschnitt-garnitúrával együtt háromféle méretű, V-alakú mintával díszített lécveretek kerültek elő; köztük a Bécsi úti veretek már idézett párhuzama

160 (26. kép 6). A britanniai, az észak-galliai, a Bécsi úti és az Alsó-Don-vidéki veretek nagy hasonlósága amellett szól, hogy az ezüst és bronz léces garnitúráknak e típusát a 4. század második felében központi műhelyekben készítették. A síregyüttesek anyagában jól megkülönböztethetők a kis lécveretek a deréköv vereteitől, ezért valószínűnek lehet tartani, hogy a lécveretek a második öv (fegyveröv) tartozékaiként kerültek a sírba. A lécformájú veretek kardszíjgarnitúraként való meghatározása nem először vetődik fel. Erre a lehetőségre a wiesbadeni niellódíszes lécvereteket (26. kép 10) közlő M. Schoppa is gondolt. A veretek a római tábor területén elrejtett kincsleletből kerültek elő. Egy késő római füles korsóba, a 411-el záruló nagy éremkincs mellett, egy ékvéséses díszú kardtok pántot, lécvereteket, két egyforma ezüstcsatot, egy csöves aljú szíjvéget, ezüst fibulát és egyéb fémtárgyakat rejtettek el. A kincs ahhoz az 5. század első harmadára keltezhető horizonthoz tartozik, mely a Rajna vidéki foederati katonaság kifizetetlen zsoldját tartalmazó pénztárak elrejtésével magyarázható.

161 A wiesbadeni lelet nemcsak időrendi szempontból fontos számunkra, hanem a lécveretek egyik csoportjának rendeltetése és a katonai felszereléshez való tartozása miatt is. A fémveretes fegyveröv, mint a dona militaria egy fajtája

162

, a britanniai és a Rajna vidéki germán katonai vezetőkhöz éppúgy eljuthatott, mint a Duna vidé157 BÖHME 1986. 495^98, Abb. 20,3. 158 WERNER 1960. 394, Abb. 18P 159 WERNER 1960. 373, Taf. 72,3; Taf. 74,1; BÖHME 1974. 305-306, Tad. HO, 3,13,16, Taf. 111,1. SOMMER 1984. 78, Taf. 59-60. M BÖHME 1974. 361, Taf. 84,22. M1 SCHOPPA 1962.158-162, különösen 166. 162 A dona militaria a feliratok alapján a 3. sz. végéig követhető nyomon: HAVAS-NÉMETH-SZABÓ 2001. 198-199, de az írott források a csatákban véghezvitt hőstettekért adományozott ajándékokat a késői császárkorban is említik, pl. Hist. Aug. Aurél. 13, 3, Prob. 5,1, Arnmian. Marc. XXIV 6,15; Procop. Bell. Goth. III.1.V ö.: PWRE 9. Hb. 1528-1531 (Fiebinger). ken katonáskodó Bécsi úti harcoshoz vagy a Don vidéken eltemetett alán zsoldoskatonához. A rozettás szíjvég Anyaguk és a díszítésük stílusa alapján a Bécsi úti ezüst csatok, a léces veretek, a csipesz alakú szíjvég és a rozettás szíjvég egyazon készlethez tartoznak, melyet a fegyveröv fémvereteinek tarthatunk. A garnitúra leghangsúlyosabb és a szó szoros értelmében is a legsúlyosabb tárgya a rozettás szíjvég, melynek rendeltetése eldöntheti a fémtárgyak funkciójának és viseleti szerepének kérdését. A rozetta előkerülési helyét a sírrajz alapján pontosan lehet tudni: a bal oldali legalsó borda helyén, a kard közepénél, a toktól 10 cm-re. Nyilvánvaló, hogy a rozetta a kardszíjhoz tartozott és valamilyen módon a kardtok rögzítésére szolgált (12. kép 5. melléklet; 15. kép 2-2a). Hasonló, rozettás díszű vagy áttört, sima vagy díszített fémlemezbetétes kerek véreteket valóban a 2-3. századi római katonai felszerelésben találunk. Jürgen Oldenstein balteus/kardszíjzár meghatározással Germania Superior és Raetia erődítéseiből több ilyen veretet közölt. Jellegzetességük a boltozatos, kerek előlap és az ehhez forrasztott félköríves fül. A Bécsi úti rozettához nagyon hasonló példányok Saalburgból és Pfünzből kerültek elő; mind bronzból készültek

163 (34. kép 1). Használatukra Berta Stjernquist a vimose-i és a thorsbjergi mocsárleletek, valamint a simrisi 54. kardos sír megfigyelései alapján tett rekonstrukciós javaslatot: a kerek fémlapot a széles bőröv egyik végéhez közel helyezték el úgy hogy a szíjat átlyukasztva a fül a hátlapon hozzáférhető legyen (33. kép 1, la). Az öv másik vége erősen elkeskenyedett (33. kép 1 b). A keskeny véget átvezették a korong fülén, ott meghurkolták és a szíj ezzel zárult (33. kép 1 c-d).

m Oldenstein a mocsárlelet csaknem ép bőrszíjának használati módját azzal a megjegyzéssel egészítette ki, hogy az ilyen megoldású záródás akkor célszerű, ha a csomót csak egyszer kell megkötni, s ez kizárólag a vállon viselt kardszíjnál képzelhető el. Oldenstein a vimose-i bőrszíj mintájára és a zugmanteli feliratos áttört garnitúra felhasználásával rekonstruálta a hosszú karddal kombinált balteus viseletét (33. kép 2). A római sírkő ábrázolások egész sorával bizonyította, hogy a kerek fémvereteket a vállon viselt kardszíjak összekapcsolására használták. A vállszíjat egy alkalommal állandó hosszúságúra állították be olyan módon, hogy az 10 OLDENSTEIN 1976, 281-282, Nr. 1105-1107, Taf. 84. A közép-németországi balteus zárakat Jan Bemmann gyűjtötte össze: BEMMANN 2003, 57, 68-69, Abb. 2, 7-8. 164 STJERNQUIST 1954, 59-68; SIEG UND TRIUMPF 407^08, Kat. 5.5. 249