Budapest Régiségei 38. (2004) – Tanulmányok dr. Gerő Győző tiszteletére

Nagy Margit: Két késő római kori fegyveres sír az aquincumi canabae nyugati szélén 231-315

KÉT KÉSŐ RÓMAI KORI FEGYVERES SÍR AZ AQUINCUMI CANABAE NYUGATI SZÉLÉN Hátlap: Álló genius paterával és cornucopiával. GENIO IMPERATORIS. Verdejegy: Htgamma. RIC 6. 4L

43 (13. kép 3; 19. kép 2.) 12. A csontváz bal oldalánál, a bal karra helyezve, a koponyától a bal combcsont közepéig, kétélű vas kard feküdt. A kard teljes hossza a sírrajz alapján: 105 cm. Maga a vas markolat és a penge együttes hossza 95-98 cm körül lehetett; a sírban megfigyelt teljes hosszúságot a tokkal és a tok végét lezáró fémverettel együtt mérték. A kard hosszát, a markolattöredékek összeállítása és a pengetöredékek beillesztése után, a kiállítási rekonstrukció számára 95 cm-ben határoztuk meg. A sírrajzon lévő feljegyzés szerint a felső rétegben a kard fatokjának maradványai kerültek elő.

44 A markolat H.: 14 cm. Sz.: 3-3,2 cm. A penge alsó vége felé keskenyedik, Sz.: 4,7-3 cm. (16. kép 1; 20. kép.) A markolat felső végén egy bronzlemezből és egy erősen kopott ezüstlemezből készült, csónak alakú tok van, melynek oldalát niellóberakásos indasor, és egy rövid szakaszon háromszögekből álló niellóberakásos sor díszíti. A két niellós sor közti középső sávon aranyozásnyomok figyelhetők meg. A tokot a markolat fa részéhez három, szögletes metszetű bronzszög rögzítette. A niellódíszes ezüstveret a kard előoldala felé kissé mélyül. Az ezüstveret alatt a fa markolatra nyolc sorban, egyenként 3 mm széles, középen barázdált ezüstpántot hajlítottak; a pántokból álló felület előoldala, a markolatvég tokjához hasonlóan, mélyül. A töredékekből összeállított ezüstlemez borítás 2,6 cm szélességű lehetett. A két felső pánton kopott tűzaranyozás maradt meg. A pántok kerületéből következtetni lehet a fa markolat méreteire: 3 cm-es átmérőjű, az előoldal közepén kissé bemélyülő, ovális metszetű, mintegy 1,5 cm vastag. A markolat aljára 2,3 cm szélességben, hét sorban, a fentiekhez hasonlóan ezüstpántokat hajlítottak; ezek igen töredékesen maradtak meg. A markolat felső végétől 6,2 cm-re, a nyélnyújtvány vasában a hátoldal felől egy kis szög Torbágyi Melinda és Vida István (MNM) meghatározása; segítségüket köszönöm. A sírrajzon a koptató kivételével a kard részei nincsenek feltüntetve, mivel a sírból a kardot, a földdel és az alkarcsonttal együtt, teljes egészében kiemelték. A kibontás a vármúzeumi restaurátormühelyben történt; ennek a munkafázisnak a dokumentálását nem találtam. A kard igen rossz állapotú töredékeire - az ezüstpántokra, a markolat részeire és a pengetöredékekre -1998 márciusában, az állandó régészeti kiállítás rendezése során figyeltem fel. A kard jelenlegi, bemutatható formáját rekonstrukciós rajzom nyomán Józsa Júlia restaurátor készítette el; munkáját e helyen is szeretném megköszönni. nyoma látható. A markolat felső végétől 10 cm-re, a vasba erősítve egy öntött, ezüst végű vasszög áll ki, a szögfej 4 cm hosszú, lécszerű, a végek felé kisebbedő félgömbökből áll. A hátoldalon az elkalapált szögvég egy kör alakú ezüstlapon fekszik. (16. kép la-b; 20. kép 1, la-c; 21. kép 1-2) Keresztvasat in situ nem figyeltek meg; a sír anyagában nem található egyetlen olyan töredék sem, melyből markolatvasra lehetett volna következtetni. A kard tokjának bemeneti részét 1,7 cm széles ezüst lemez díszíthette, melyből egy 4,5 cm hosszú töredéket találtam. Az ezüstlemez töredék középső része a markolat fémszalagjaihoz hasonló ívben mélyül. A lemez hosszanti széleit ráforrasztott 0,2 cm széles préselt barázdált pánttal szegélyezték, az alsó szélről a díszítőpánt hiányzik, csak a forrasztás nyoma látható (16. kép la). A kardpengének a markolat alatti, legszélesebb része nem maradt meg. Csupán egy nagyobb, 4,7 cm széles, kétélű töredékkel rendelkezünk, mely a penge felső részéhez tartozhat. A három további, rossz állapotú pengetöredéknek (22,12,14,4 cm hosszúságúak) nincs összeillő törésfelülete. A pengetöredékek kétélűek; szélességadataik alapján (4,7-3,5-3 cm) arra lehet következtetni, hogy a kard a hegye felé keskenyedett (a penge V: 0,5-0,8 cm). A kardpenge igen rossz állapota miatt a vércsatorna nem látható. A kardtok bemeneti pántjának ívéből úgy látszik, hogy az előoldal közepénél a kard tokja is mélyült, tehát lehetséges, hogy a penge közepén vércsatorna húzódott. A sírrajz szerint a kardtok alsó végének szögletes aljú f émverete, a koptató in situ 6-7 cm hosszú és 5 cm széles lehetett. A megmaradt fémtöredékek között talán a koptatóhoz tartozó darabnak lehet tartani egy ívesen meghajlított ezüstlemezt, melynek egyik oldala, a bemeneti pánthoz hasonlóan, ráforrasztott barázdált szalaggal volt díszítve (17. kép 5). A kardot in situ ábrázoló fényképről igen töredékes állapotú, lemezes fémkoptatót lehet sejteni (10. kép 3). 13. A jobb alsó lábszár külső oldala mellett, oldalára dőlve világoszöld, henger formájú, díszítetlen, talpgyűrűs üvegpohár feküdt (Barkóczi 42. forma).

45 M.: 13,8 cm. Pá.: 7,5 cm. Fá.: 4,3 cm. V: 0,2 cm. (17. kép 7; 19. kép 7.) 14. A jobb lábfej előtt, a sír déli falánál, féltojás alakú, kissé behúzott peremű, a perem alatt enyhén bemélyülő, kissé benyomott aljú (Barkóczi 67. forBARKÓCZI 1988. Kat 84, 78, Taf. 8. 237